Gyarmati Györgyi

Korábban többféle sportot űztem rövidebb-hosszabb ideig. Kézilabdáztam, sportlövészettel foglalkoztam. Karatéztam 8 évig, amit gyermekáldás miatt kellett abbahagynom. Később elvégeztem néhány edzői tanfolyamot és Tae-bo, Body Styling, Callanetics és Hasparty edzőként is dolgoztam, aztán a munka miatt kimaradt a sport az életemből.
Futni mindig utáltam. Valahogy nem ment. Aztán egyszer a lányom lement futni a barátnőjével és csatlakoztam hozzájuk. 200 méter után sétálnom kellett, szúrt az oldalam, nem kaptam levegőt. De csak lementem egy héten többször is, annak ellenére, hogy a lányok már nem jöttek. Egyre többet tudtam futni, egyre kevesebb sétával. Végül megtaláltam a saját tempómat, amivel már km-ek is könnyedén mentek.
Olyan közösségbe kerültem, ahol az egészséges életmód mindenkinek fontos és sokan futnak hosszabb távokat is. Velük futóversenyekre is elkezdtem járni. Ahogy leadtam pár kg-ot sokkal több energiám lett és újraigényeltem a mozgást.
Azért vált a futás a sportommá, mert nem igényel különösebb felszerelést, kötöttséget és bármikor megvalósítható mozgásforma.

inspirált

Klein Dóri

A mozgás mindig is fontos szerepet játszott az életemben. Gyermekkorom óta görkorcsolyázom, tiniként kezdtem el aerobicozni és futni, s pár éve a jógában találtam meg igazán, amit kerestem: a mozgáson túl, egy tudatos, tiszta és egyensúlyra törekvő életmódot, életszemléletet.

18 éves korom óta arra készültem, hogy az életemmel és munkámmal a környezetemben élő embereket a mozgásra, az egészséges életmódra motiváljam, utat mutassak ehhez.

Ezért jelentkeztem a turisztikai főiskolára is, ahol egészségturizmus és wellness szakon diplomáztam. Akkor még sportanimátor szerettem volna lenni; aerobic edző tanulmányokat is folytattam ennek érdekében, de közben az élet a jóga felé „terelt”.

Immáron 13 éve, hogy először találkoztam a jógával, de akkor még maradtam a fitness és wellness világában. Viszont mindig újra és újra „szembejött” velem a jóga, kipróbáltam több ágát, elkezdett igazán érdekelni. S nem utolsó sorban elkezdtem megismerni, megérteni, hogy mi is áll - e mögött az ősi indiai bölcseleti- és mozgásrendszer mögött. Egyre jobban foglalkoztatott és foglalkoztat a tudatosság az élet minden területén.

Hatha, gerinc- és gyermekjóga oktatóként célom, hogy a jóga még szélesebb körben elterjedjen, minél több ember számára elérhetővé váljon és a mindennapi élet része legyen. Fő célom ezzel az egészségfejlesztés, szemléletformálás és a stressz kezelésére alternatívát adni.

inspirált

Papp Csaba

Papp Csaba vagyok. Születésem óta mozgássérült.
6 éves korom óta sportolok, úszás, asztalitenisz így kezdődött a sport ma már 43 évesen asztaliteniszezem, kerekesszékes tenisz, kerekesszékes kézilabda. Az életem egy része.
Szeretnék minél több embert buzdítani a sportra. Van kedved sportolj velem.

inspirált

Jahn Krisztina

1968 nov. 5.-én születtem Sopronban. A 20-as éveim elejére tehető az időszak, amikor válaszokat keresve, ráléptem a spiritualitás és az önismeret ösvényére. Megismerkedtem az asztrológiával, különféle személyiségfejlesztő technikával, többféle természetmeditációval, amit a mai napig gyakorlok. A lelki utam mellett többféle sportágat is kipróbáltam, mivel a mozgás a lételemem. 25 éves lehettem, amikor elkezdtem jógázni. Akkor már 5 éve vállalkozó voltam, és a rendszeres sport csak pillanatokra tudta csillapítani a stressz okozta belső feszültséget. Emésztési és nőgyógyászati problémáim alakultak ki. A gerincsérvemről csak évekkel később szereztem tudomást, egy rossz mozdulatot követően. Ma már a rendszeres, napi jógázásnak köszönhetően gerincem, ízületeim rugalmasabbá váltak, törzs stabilizáló izmaim megerősödtek. 2014-ben végzett kontroll MRI vizsgálat alkalmával a lumbális szakaszon már nem látható a korábban diagnosztizált porckorongsérv. Köszönhető a sok évi rendszeres jóga gyakorlásnak és a manuál terápiának. Életem nyugodt és egyre kiegyensúlyozottabb.
2005-ben elvégeztem a Rekreációs sportoktatói és az IWI szervezésében a Jógaoktató képzést a Padma Jógastúdióban Bálint János vezetésével, akitől a legjobb alapokat kaptam a jógaoktatás terén. 2006-ban a Kismama és Baba-mama jógaoktató képzést is ugyanitt végeztem.
2005-óta vezetek csoportos jógafoglalkozásokat Sopronban, továbbá életmódtáborokban, hétvégi elvonulások alkalmával is.
2013-ban elvégeztem Bene Máténál a Gerincterápia jógával alap és haladó tanfolyamot, hogy a gerinc. 2014-ben voltam Almásy Csilla a "A térd funkcionális anatómiája" c. továbbképzésen. Átvettük a térdet stabilizáló képleteket és ezek leggyakoribb sérüléseit, illetve ha már sérült, akkor mit tehetünk a vendégünk gyógyulásáért, további biztonságos jógagyakorlásáért.
2015 februárban végeztem el a TRX Sports Medicine Suspension Training tanfolyamot.
2015 áprilisától tartok TRX gerinc, illetve TRX kismama foglalkozásokat is, szem előtt tartva az állóképesség, a koordináció, a hajlékonyság növelését és a törzsizmok stabilitását.
2015. októberében elvégeztem Almásy Csilla Preventiv csoportos gerinctréning tanfolyamát, majd 2016. januárban a core stabilizáció tréninget. 2016. márciusában a Dinamikus jóga képzésen bővítettem ismereteimet.
2017 óta a soproni Test és Lélek Fesztivál egyik alapító szervezője vagyok.
2018. májusában Aerial yoga oktatóképzésen vettem részt. Különleges élmény a megszokott ászanákat a levegőben, speciális, magas szakítószilárdságú textil segítségével gyakorolni.

Életfeladatomnak érzem, hogy a jóga segítségével utat mutatva, tapasztalatommal, a tudásommal segítsem a hozzám fordulók testi-lelki fejlődését. Személyes példámmal egy egészségesebb, boldogabb, belső derűt sugárzó, stressz mentesebb jövő felé mutatva. Célom, hogy a velem jógázókat, ha csak másfél órára is, de kiszakítsam a hétköznapok világából és feltöltődve, kipihenve, bocsássam útra.
A Kismama jóga segítségével szeretnék minél több kismamának segíteni a várandósság önfeledté tételében és egy szép szülésélményben.
A jóga gyakorlása mellett naponta túrázok, futok és hegyi kerékpározok (MTB) a Sopron környéki erdőkben. Tavasztól őszig a SUP, azaz állva evezésnek is hódolok a Fertő tavon és más álló és folyó vizeken is.

inspirált

Patkás Tomi Rocky

Sziasztok! Tomi Rocky vagyok. Egy balesetben elvesztettem, mind két lában. Az egészségem miatt kezdtem el az úszást. Ha jól tudom én vagyok az országban az egyetlen para nyíltvizi hosszútávúszó. 3x úsztam át a nagy balatoni úszást 5.2 km, 2x úsztam az adriai tengeren, egy ezüst és egy bronz távot lekűzdve. 1.5 és 3 km-t. A velencei tavon a legnagyobb távot, 6km -t teljesítettem. Átúsztam Győrött a várost átszelő két folyót hosszában, 1km-t. Úsztam a Rába úszáson a Ragyogó hídnál 4,2 km-t. Úsztam Székesfehérváron éjszakai úszó versenyen ahol csapatban 12 helyet értük el és 30km-t úsztunk. Következő nyíltvizi úszásom a Mosoni-Dunán lesz kunszigettől-Győrig. A táv 14km! 4 év alatt közel 1500km-t úsztam! Kövessetek Keressetek! Üdv: Tomi Rocky

inspirált

Klaudia Gerendeli

A sporthoz való kötődésem egész kis koromban kezdődött, eleinte nehéz sportot űztem, mint a karate, ami önfegyelemre, tiszteletre, majd később jött a box, ami kitartásra és küzdelemre nevelt, illetve arra, hogy sosem érdemes feladni. Tanulmányaim és akkori egészségügyi problémáim miatt mindkettőtől búcsút kellett mondanom, de ami megmaradt és állandó az a biciklizés iránti szenvedélyem. Nincs olyan nap, hogy ne tekernék valamennyit, imádom a hosszabb túrákat és ezáltal megismerni valami újat, új helyeket, városokat, embereket. Mert a mozgás az, ami előre visz és remek stresszcsökkentő hatása van. Ebben a rohanó, információtól túlzsúfolt, nyüzsgő világban kell valami amiben az ember visszanyeri önmagát, személyiségét és képessé válik arra, hogy ténylegesen megtalálja az összhangot magával és a környezetével, számomra ez a sport!

inspirált

Komlósi Attila

2 évvel ezelőtt puszta kíváncsiságtól vezetve felhúztam a lábamra az egyik Decathlonban egy görkorit. Az első pár méter, ahogy a kori finom siklással megindult alattam, hatalmas élmény volt. Újra és újra visszajártam próbálgatni, ugyanezért az élményért. Aztán nem bírtam ki és vettem magamnak egyet.
YouTube videókat figyelve (pl. Asha Skatefresh, nagyon jó!) lelkesen gyakoroltam minden szabad percemben.
Rájöttem, hogy nem annyira a városi korizás való nekem, hanem inkább a távolsági - mert távol a várostól egész jól lehet haladni vele, tiszta a levegő, és az egész testet nagyon jól átmozgatja.
Kedvenc helyem a Balaton déli partja, ahol ideálisak a feltételek. Egyre hosszabb és hosszabb utakra merészkedtem... és fantasztikus volt minden alkalommal megtapasztalni, hogyan tolódnak kijjebb a korábban mozdíthatatlannak hitt határaim. Az elején 10-15 km-es utak után éreztem, ennyi elég. Most Siófoktól elindulok egy szép őszi napon, és elsiklok Berényig, ami 53 km. Ja, és télen sem szabad abbahagyni ! Sőt, kihívás oldalról pont akkor a legjobb !
Igen, 40 felett is bőven lehet fejlődni. Én 41 voltam, amikor totál kezdőként először korit húztam, most 43 vagyok, és érzem, még van bennem tartalék. Addig nem nyugszom, amíg meg nem kerülöm az egész Balatont :-)

inspirált

Almási Katalin

2008-ban kezdtem rendszeresen sportolni, bár korábban is voltak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor aktívan sportoltam. Előző évben kerültem egy olyan új munkahelyre, ahol sokat ültem/ülök a számítógép előtt. A sok üléstől itt-ott elkezdtek fájni az alkatrészeim, ezért kerestem lehetőséget a rendszeres mozgásra.
Az aerobikkal kezdődött minden, akkor indult egy csoport és hozzájuk csatlakoztam. Azóta is részt veszek az órákon. 4 évvel később, 2012-ben kezdtem el futni. Ennyi aerobikos múlt után meglepően könnyen ment a kezdés. Fél év futás után az első 7km-es verseny, majd 10 hónap futás után az első félmaraton sikeres lefutása már örökre elkötelezett a futás mellett. 2013 végén úgy éreztem, hogy valamilyen közösséget kellene szervezni, mert csapatban futni sokkal izgalmasabb. 2014 elején ezért megpályáztam a BSI-nél egy futónagyköveti pozíciót és meg is nyertem. Azóta vagyok Nyergesújfalu BSI futónagykövete. Sikerült egy kisebb csapatot szervezni magam köré, akikkel együtt edzettünk/edzünk és együtt járunk versenyekre az ország különböző pontjaira. Majd tovább gondoltam a közösségi futásban rejlő lehetőségeket és futótársaimmal 2016-ban megalakítottuk a FutaNyerges Sportegyesületet. Azóta, már második tavasszal indítottunk kezdő futóknak edzéseket. Az idén viszonylag nagy létszámban járnak rendszeresen a kezdők edzésre.
Hogy mi motivál a rendszeres sportra? Az, hogy sokat járunk versenyekre, a kezdő futóink lelkesedése, hogy nem állunk meg, hanem újabb és újabb feladatokat/lehetőségeket keresünk amivel másokat is a sportolásra csábíthatunk.
Idén, 2018-ban már második alkalommal rendezzük meg augusztusban a NyergesiSzomszédoló futóversenyt. Az első versenyen 155 részvevő volt. A többség a környező településekről, de az ország távolabbi pontjairól is érkeztek futók a versenyre.
Végül, mit jelent nekem a sport? Kikapcsolódás, pihenés, jó társaság, újabb ismeretségek/barátságok, bulis futóversenyek, erőpróba, szép városok és vidékek felfedezése.

inspirált

Kovács Szandra

Én 3 évesen kezdtem el sportolni először úszni majd karatézni és nem sokkal később csatlakoztam egy ovis tornához amiből később Mazsorett lett. Minden Sportágban versenyeztem a Mazsorettben mai napig versenyzek. A Mazsorett egy eszközös tánc amiben több eszköz is szerepelhet. pom-pon,bot,zászló vagy akár fegyver is. A Mazsorett nem csak lányoknak való mert sok erőnlét és akrobatika is ötvözi a koreográfiákat ez a modern változat. Van a Tradicionális ahol fúvós zenére vonulunk fel menetelve és közben előadva a koreográfiát. Szeretnénk ha fiúk is csatlakoznának hozzánk mert hasonló mint a szertorna és az akrobatikus részek is látványosak lehetne ha például egy lányt fel kell emelni. Ha valaki utána néz akkor láthatja,hogy 2017-ben férfi nyerte meg a világbajnokságot és különdíjas is lett. Szeretnénk ha minél többen csatlakoznának hozzánk,hogy el tudjunk menni egy szintvonalas felvonulásra ami nagyon látványos tud lenni a szép csillogó ruhákban. Aki szeret táncolni és szeret versenyezni azok bátran jelentkezzenek. Aki meg csak azért jönne mert mozogni szeretne az jelentkezzen. Családias környezetben és hangulatban tartunk edzéseket.

inspirált

Maczkó Anita

Nem is tudom mikor fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék fúvócsövezni. A párom íjászkodik és neki ez nagy szerelme lett. Engem nem vonzott az íjászat de szívesen voltam vele, velük. Egy versenyen találkoztam először a fúvócsővel. Jó messziről megfigyeltem majd egyre közelebb merészkedtem.Nekem az volt szerelem első látásra. Instant sikerélmény. Már maga a gondolat, hogy valamit elsőre jól tudok végezni örömmel töltött el. Az eszköz megvolt a cél megvolt. Az én elméletem az volt, hogy majd egyszer én is versenyzek vele. De a szervezők nem így gondolták és mindjárt csővel a kezemben el is indítottak, hogy, na akkor ez a cső ez a töltény így állsz úgy fújsz és menni fog az. Ugyan ebben az évben Baranya fúvásza lettem. Próbáltam, a zumbát, a futást, de valahogy egyik sem nőtt a szívemhez. Nem töltött el az a jóleső érzéssel az óra végén. Úszni járunk, és ebben megtaláltam azt a mozgásformát, hogy igen ez megy nekem és tetszik és ellazít és kellemes. Viszont kellőképpen át is mozgat. Amikor ez még mindig nem volt elég elmentem egy volt kolléganő unszolására Walkenergie-re.
Az első óra közepén majd meg haltam. Most már heti egyszer oda is járok. Van benne kihívás. Lehet, hogy nem tudom még olyan gyorsan, vagy olyan intenzíven csinálni, mint a többiek. De elmegyek és jól érzem magam. Mióta oda is járok, jobban bírom a terepgyaloglást ami a versenyek szerves részét képzi. Sose gondoltam volna, hogy ekkora örömöt tud okozni a mozgás. Szerintem érdemes több mindent kipróbálni. Nem vagyunk egyformák ami nekem bejön lehet másnak maga a pokol.

inspirált

Ambró Mihály

Sziasztok én Ambró Misi vagyok.
Ahogy Szókratész mondta: " A férfinak nincs joga fizikai edzés területén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes."
Amióta edzek, csak is ez az idézet motoszkál a fejemben.
A testépítést nem versenyszerűen, hanem csak hobbi szinten űzöm, viszont látni annak az eredményét, hogy milyen voltam akkor, és hogy milyen vagyok most... elmondhatatlan.
Ezt az érzést szeretném én is megmutatni/átadni másoknak, azoknak akiknek nem volt eddig merszük elindulni ezen az úton.
Az edzés felszabadít, felfrissít, kiszakít a szürke hétköznapokból. Sportoljatok amennyit csak tudtok!
"A siker létráját nem lehet zsebre tett kézzel megmászni" /Arnold Schwarzenegger/
#GYM-Panz

inspirált

Nyéki F. Kata

Túrázni, kirándulni babával, kisgyermekkel sem lehetetlen! A Magyarinda Túrázás Babával Sportközösséggel ehhez kívánok segítséget nyújtani.

Szenvedélyes természetjáró és 3 gyermek édesanyja vagyok. Lételemem a mozgás, a sportolás. Mikor megszülettek a gyerekek, erősen leszűkültek a lehetőségeim, hiszen babakocsival esélytelen túrázni menni.

Feltettem a férjemnek a kérdést, hogy tényleg le kell mondanunk a túrázásról?

Akkoriban még nem voltak jelen Magyarországon a csatos babahordozók, amelyek megkönnyítették volna a dolgunkat, hát francia mintára elkészítettem egyet. Ez olyan jól sikerült, hogy a barátaink egymás kezébe adták a kilincset, mert ők is szerettek volna maguknak hordozót. A 3-ik gyermekemnek már babakocsija sem volt, teljesen kiváltottuk azt a hordozóval. Azóta a babahordozás és a babával, kisgyermekkel túrázás a szívem egyik csücske.

A célom az, hogy minél több család megismerhesse a babahordozás szabadságát, hogy Nekik már ne kelljen lemondaniuk babával, kisgyermekkel sem a túrázások, kirándulások öröméről. Ennek fontos eleme a Magyarinda Túrázás Babával Sportközösség, amely keretében jelenleg két segítőmmel, TourAnyuval és a Potyautassal a kéken megálmodójával folyamatosan szervezünk túrákat babás, kisgyermekes családokkal. Ezek a túrák teljesen ingyenesek, sőt, akinek nincs hordozója, annak tudunk kölcsönadni.

Így már nem lehet több kifogás! :) Ha szeretnél túrázni babával, kisgyermekkel, csatlakozz a Sportközösségünkhöz!

inspirált

Hamza Gergely

A motivációm a régebben véghezvitt fogyásomon alapul egyrészt másrészt irigy vagyok a hozzám hasonló pasikra mert áramvonalas a testük harmad részt az egészségem miatt újra és újra véghez viszem mint ahogy a unique számába is benne van... :D
Mindig kicsit másként újra meg újra....

inspirált

Csornai Edina

A teljesítménytúrák világában mozgok: túraszervezőként, pontőrként, túravezetőként és túrázóként is aktív vagyok, jelzésfestési munkálatokban is részt veszünk. Minden szabadidőmet természetjárással töltöm.
Az általam szervezett teljesítménytúrák: Sárkány-völgy TT, Tekeres-völgy TT, Veszprém Városismereti Gyalogtúra, KÉK BALATON 100 TT, Örsi-Somlyó TT, Bakony-Balaton Piros Maraton és Kalóz-napi minitúrák/Vámosi Csiga-biga túrák.

inspirált

Palkovits Tamás

Sziasztok Palkovits Tamás vagyok
Az én történetem egy kicsit rosszul indult mint egy lavina amikor megindul a hegyről , úgyanis 2015.09.15 -én egy hónappal születésnapom után munkahelyi balestem történt , Sopronból - Győrbe vittek meg menteni a kéz fejemet ami 9 órás mütét volt 3 orvossal .
Sajnos a műtét nem sikerült , hosszas depreszió és küzdelmek után megismerkedtem olyan emberekkel akik kerekesszékes kosárlabdát üzznek , az eljén nehezen,de rávettek ,hogy jáccak vellük most már ott ragatam náluk oly anyira ,hogy Magyar válogatott tag is lettem.

inspirált

Péter Hudák

Minden kiskoromban történt mikor megkaptam az első biciklimet. És ahogy megtanultam rajta menni az volt a célom hogy énis bekerüljek egy versenyre és hogy jo eredményt érjek el.
Eleinte sajnos sokan azt mondták hogy száljak le a földre meg ugyse fog menni. De én az a fajta voltam meg még vagyok is akit nem nagyon érdekel a negatív kritika. Ha az ember kitartoan csinálja azt és gyakorolja amit akar előbb utóbb eléri a célját. Én 7 éven át minden nap letekertem egy bizonyos kilométert és mostanára sikerült elérnem egy 40-50 km/h-ás átlagsebbességet igen hosszú távon. Oyannyira hogy egy 2017-es versenyen igen jo eredményt értem el. Nem az számít hogy ki hogy néz ki és hogy milyen véleménnyel lesznek rola a többiek, hanem hogy elszánja magát és neki kezd megvalósitani azt a célját amit a legjobban akar és kizárja azokat akik negatív véleménnyel vannak.

inspirált

Bencsik Jenő

Gyerekkoromban duciként, a tornaórákon utolsó voltam, a futásnál mindig fulladtam, lihegtem és izzadtam, de nem tettem ellene semmit, elhittem, hogy nem tudok lefogyni. Aztán a közép suliban lefogytam, amit főként kemény koplalással és némi mozgással értem el. Ezután belekóstoltam az aerobicba, egy kicsit a futásba, és kondizásba. De nem voltam elég kitartó, valahogy egy bizonyos idő után mindig abbahagytam a sportolást, és a súlyom rendszeresen vissza is jött…
A történetem tavaly nyáron kezdődött. Az életem úgy alakult, hogy 34 évesen egyedülálló lettem, és hirtelen kezdenem kellett valamit az életemmel. Előtte évekig nem sportoltam, elvoltam...
A sors iróniája, hogy éppen a sport utcába költöztem…
Egy hirtelen ötlettől elkezdtem futni. Az első futásom talán ha 10 percig tartott, nem mértem de arra emlékszem, hogy nagyon nem ment… Aztán ahogy teltek a napok,hetek egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre jobban megy, és hogy ez örömet okoz, aztán idővel egyre jobban „megfertőzött”. Esténként futottam a sötétben, a város fényeinél,mert az olyan hangulatos volt, s közben zenét hallgattam…Imádom a zenét, a legnagyobb motivációt onnan merítem… És zenére futni valami mennyei érzés…
A tél folyamán véletlenül találtam rá egy soproni futó közösségre, pár nap múlva már ott is voltam egy közös futáson. Sohasem gondoltam volna, hogy télen én valaha is fogok futni, pedig milyen jó is az. Valahogy a hidegben való futás megedzi az embert…
Nagyon motiváló volt új embereket megismerni, akik szintén szeretnek futni, később a csoporton belül rengeteg új ismerősöm lett. Nagy hajtó, és motivációs erőt merítek a többiek futásaiból, posztjaiból, és rengeteget tanulok tőlük…
Ahogy telt az idő, egyre jobban ment a futás, hatalmas lelkesedéssel, és szívvel róttam a kilómétereket. A héten sikerült éltemben először 30km-ert lefutnom… Ez kezdőként felért nekem egy maratonnal.
Tihanyban iramfutóként szívesen segítenék, bíztatnék másokat , hiszen mindig van olyan, akinek kell egy kis segítség. Hatalmas szívem van, amivel tudok segíteni másoknak is. ;-)
A futás nagy tanítómester, megtanít sok mindenre, kitartásra, küzdésre, magára az életre…

inspirált

Misovicz Albert

Misovicz Albert vagyok Szolnokon élek.
Sajnos évek óta nincs jégpályánk csapattársaimmal Jászberénybe járunk jégkorongozni . Nem adtuk fel a dolgot sokat görkorizunk és biztatjuk a fiatalokat a mozgásra.
Sikerült gyerek U8U10 csapatot összerakni felszerelni és megalakították a Szolnok Orca’s Hockey Clubbot.,és csapatot. Járunk tornákat ill neveztük és várjuk a jégcsarnok öt Szolnokra.

inspirált

Nagy János

Gyermekkorom óta sportolok, a kajakozás és az úszás végigkísérte az életemet.
Néhány évvel ezelőtt megsérült a gerincem, emiatt kezdtem el szervezni egy közösséget, melynek célja díjmentes részvételi lehetőséget biztosító kulturális és vízi sportrendezvények szervezése. Négy évvel ezelőtt alapítottam a Hungarian Open Mind fesztivált és sárkányhajó versenyt, amely több száz sporttársunk segítségével évente több, mint háromezer fő fogyatékossággal élő és nehezebb sorsú fiatalkorú gyermek számára szerez közösségi és sportélményeket.
Tudatos döntés volt, hogy a második 50 évemet már nem a forprofit világában kívánom eltölteni. Jelenleg különféle országos tevékenységű körű alapítványoknál önkéntesként, saját vállalkozásomban integrált rendezvényszervezőként tevékenykedem.
Az Ntone megnevezés a nevem kezdőbetűjéből és az angol szín szavakból álló mozaikszó. Bejegyzett védjegy. Valamikor régen számomra azt jelentette hogyan élem meg és formálom a valóságot, mára már egy önkéntes csapat szimbóluma.

inspirált

Almádi Krisztina

Sziasztok Alma vagyok és ez hosszú lesz!

4 éves koromban kezdtem el ismerkedni a sporttal. Édesanyám fontosnak tartotta, hogy mozogjak hiszen izgága gyerek voltam. Nagyon sok sportot űztem az évek során, de ami kitöltötte a gyerekkoromat az a szertorna, úszás és az akrobatikus rock 'n roll volt. Ezeket 5 - 8 évig űztem folyamatosan és párhuzamosan. Egy nagyobb váltás miatt kimaradt később pár év a sportból, de annyira vissza akartam térni, hogy elvégeztem egy 2 éves OKJ- képzést, aminek segítségével aerobik és személyi edző végzettséget szereztem. Arra törekszem, hogy sikerüljön beküzdenem magam a szakmámba így egyre többet járok edzőterembe, hogy én is szert tegyek a lehető legjobb fizikumra, és hogy gyakorolhassak a barátaimon vagy munkatársaimon mint edző. Ha valaki esetleg érez motivációt egy kis edzésre, de nem szeretne egyedül menni vagy csak fél a teremben mert nem tudja mi merre hány óra én szívesen segítek! Ez remek lehetőség, hogy te is megismerj egy új környezetet és egy teljesen új világot vagy edzésformát.

inspirált

Erdos-Torma Kata

Imadom megnezni a futo tavok alakzatat minden futas utan.. igy jott az otlet Valentin napon hogy rajzoljunk egy szivet a Budakeszi focipalyara

inspirált

Nótás-Virágh Ildikó

A futás volt az a sport amit, mikor többet mikor kevesebbet, de folyamatosan űztem. Aztán volt egy nagyobb leállás. Két terhesség, két gyerek és a család vitte a fókuszt és az én időt is. 2016 tavaszán aztán jött az érzés, hogy cipőt kellene húzni ismét. Kitűztem egy 7km-es versenyt, ami akkor óriási dolognak tűnt. Másfél hónap alatt felkészültem rá férjemmel együtt és azóta nincs megállás. A FUTÁS AZ ÉN IDŐM! Az, amikor én vagyok, a zeném, a gondolataim, néha a férjem vagy éppen a " Running Angels". Rá kellett jönnöm, hogy ahhoz, hogy otthon és a munkámban a legjobbat tudjam adni, ahhoz kell, hogy én is jól legyek, hogy magamra is legyen idő. Nekem ez a futások alkalmával adatik meg, amikor kikapcsolhatok és amikor a határaimat feszegetem és amikor rájövök, hogy bármire képes vagyok! Az időjárás nem akadály, hanem körülmény, amihez lehet alkalmazkodni! Következő cél a Wizzair félmaraton. Szurkoljatok!

inspirált

Tòth Gábor

Mint Önvédelmi oktató, 10-15 éve foglalkozom ismét igen intenzíven a sporttal. Gyermekkorom nagy fellángolása után sajnos több évet kihagytam, és mellőztem a sportokat, küzdősportokat az életemből. A Kravmaga megismerése után ez teljesen megváltozott. Szinte napi gyakorisággal, oktatok, gyakorlok, edzek. Azóta beindítottunk egy futó csapatot is. Ezzel a csapattal az edzőtermi edzéseket kiegészítettük, komoly terepfutással, nemzetközi versenyekkel. 15 évvel ezelőtti önmagam még az árnyékom sem lehetne. Ezt a fajta életvitelt, lendületet tanulóimnak is próbálom átadni. Motiválni őket egy egészségesebb életforma választására. Tóth Gábor / Kravmaga-Defendo instruktor, Power Runners SRD. Team futó csapat megalapítója, vezetője /

inspirált

Nagy Zoltán

Gyerekkoromban Édesapám sokszor elvitt túrázni a Mátrába és a Bükkbe. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ezen élmények egy életre elkísérnek. Számomra a hegyek világa lett az igazi otthon, ott érzem magam teljesen boldognak és felszabadultnak. Minden út egy kihívás, mely párosul a csodálatos látnivalókkal, kívánhat ennél többet az ember?
Azt tapasztalom, hogy aki ebbe belekóstol, az többé nem lesz képes ezt elengedni. A hegyek kiszakítanak a szürke hétköznapokból, elfeledtetik velünk a gondokat.

Fő mottóm: Nem a csúcs a fontos, hanem az oda vezető út.

inspirált

Barna Marsó

A sport életem része, hiszen gyerekkorom óra sportolok, járok edzésekre és sportrendezvényekre, versenyekre. Felnőttként belátva, hogy mennyi mindent köszönhetek ennek az életformának próbálom környezetembe minél több mindenkinek átadni ismereteimet. Szeretném, ha a gyermekeim is, mint sokan mások körülöttem örömmel húznák fel futócipőjüket, vagy ülnének a kerékpárra, akár nagyobb távokat kerekezve.
Manapság az én sportágam a futás. Jellemzően inkább a félmaraton, mint a maratoni távokon szoktam indulni. Korábban pedig versenyszerűen kerékpároztam, és úsztam. Számtalanszor úsztam át és kerültem meg a Balatont is. Álom sportágam igazából a triatlon.

inspirált

Terekiné Rendes Éva

A mozgás alapvető életjelenség, meghatározza szervezetünk egészségi állapotát, fizikai és szellemi teljesítőképességét. A mozgás számomra is maga az élet. Amióta az eszemet tudom, mindig sportoltam valamit. A nordic walkingra tíz évvel ezelőtt bukkantam rá. Magával ragadott a benne rejlő szabadságérzés, a ciklikus mozgás öröme, a természet közelsége, a technika lazasága, a gyaloglás könnyedsége. Baráti társaságunkkal immár egy évtizede minden szombaton 10 órakor találkozunk, és két órán keresztül csak megyünk, megyünk és megyünk. Közben élvezzük a jó levegőt, átszellőztetjük a tüdőnket, megbeszélünk minden fontos és kevésbé érdekes dolgot, figyelünk egymásra, összetartozónak érezzük egymást. Rácsodálkozunk a természet évszakonként változó szépségeire, rendszeresen felkeressük a mi Dunánkat, ami mindig méltóságteljesen folyik, mi pedig hagyjuk, hadd folyjon... Kívánom, hogy még hosszú évekig képesek legyünk mindannyian erőben, egészségben nordic walkingozni!

inspirált

Szabó Lajos

Minden ember szeretne valami olyan kalandban részt venni, ami csak keveseknek jut osztályrészül. Azt viszont még kevesebben tudják, hogy ez nem is olyan elérhetetlen. Ma már nem tudunk új földrészeket felfedezni, új világokba hajózni, de a meglévőt saját szemünkkel nézhetjük meg, és biztos találunk olyan részletet, amit még senki sem vett észre addig. Ez kimondottan így van vitorlázás, kajakozás és kenuzás közben. Eleve jóval kevesebben ismerkednek így környezetükkel, mint a szárazföldön. Ha egy unalomig ismert helyet a víz felől közelítesz meg, rájössz, hogy nem is ismerted meg még igazán. Én 10 éves korom óta vitorlázom, akkor még nem gondoltam, hogy valaha oktatni is fogom. Még soha nem érkeztem kétszer ugyanoda , ugyanúgy. Ha átülök egy kajakba olyan helyeket is bejárhatok, amit más közlekedési eszközzel nem közelíthetek meg. Közel mehetek nádasokhoz, beevezhetek kis folyókba, patakokba, ahol biztos, hogy nagyon kevesen jártak előttem. Ha olyan kalandra vágysz, ami elszakít a megszokott életedtől, ezeket lecserélnéd az időjárás és természet viszontagságaira, akkor csatlakozz hozzánk!

inspirált

Üveges Ádám

Kedves Olvasó!

Ha idáig eljutottál valószínűleg neked sem ismeretlen a megszaporodott pulzusszám, az érzés, hogy tényleg élsz, hogy teszel valamit jót a közérzetedért, az egészségedért. Az elsődleges szempontok számomra is ezek voltak, meg persze el akartam terelni a gondolataimat egy magánéleti válságról. Így eldöntöttem hogy felhúzom a futócipőt. A családomban sosem volt nagy hagyománya egy sportágnak sem, így egyedül vágtam bele. Az elején csak mentem minden nélkül, éreztem hogy dobog a szívem, elkapott a szabadságérzet. Miután hazaérve kifosztottam a hűtőt és fél óráig álltam a tus alatt nekikezdtem edzésterveket böngészni. Akkor akadt meg először a szemem egy félmaratoni versenykiíráson. Onnantól arra kezdtem el készülni mint az őrült. Persze önfejű voltam és következetlen, így pamut trikóban, meg egy Air Max-ben indultam neki a versenynek. A vége nagy küzdelmek és kompromisszumok árán 1.59 lett, de akkor már nem volt visszaút :D Hazamentem és két nap múlva edzettem tovább, most már hallgatva a tanácsokra. Idő közben a susogós nadrágot felváltotta a technikai légáteresztős alsó, a tornacipőt a futócsuka, a pamut pólót a szintén technikai felső. Bejöttek az olyan szavak mint az interval, a fartlek és barátai. Elkezdtem odafigyelni mit eszek edzés előtt és után. Fél év után jött egy kisebb törés, rá 3 hónappal az első maraton. Meglepő módon ismételten elsietve. Szép verőfényes júniusi napon elrajtoltam Szegedről az 1. EPAM maraton keretein belül. Igazából ez volt a következő mérföldkő a futásban. Két falat kellett leküzdeni, egy 28-nál, egy pedig 39-nél taglózott le. Ilyenkor mondogattam magamban hogy ki ez a hisztis kiscsaj? Az előbb egy 70-es papa hagyott le. Gratulálok! Felmérgeltem magam és mentem tovább, bokortól bokorig, villanyoszloptól villanyoszlopig, mindig kiszemelve valami tereptárgyat. 4 óra 43 perc tragikomédia után beértem és 2 hétig a közelébe sem mentem a futócipőnek. Utána viszont elkezdett kacsintgatni felém a cipő, valahogy mindig a látóterembe vándorolt. A maraton után minden elérhető infót elolvastam a futástechnikával, frissítéssel, nyújtással, bemelegítéssel, edzéstervekkel kapcsolatban. Nem mondom hogy okosabb lettem, mert sok ellentétes infó kering a világhálón még egy egyszerű futózoknival kapcsolatban is. Így saját bőrön tapasztalva vágtam neki újból. Azóta eltelt már pár év, túlvagyok 4 maratonon, egy 50-es ultrán, és huszonvalahány félmaratonon. Még mindig nem untam meg a célbaérés örömét, illetve ahogy verseny és edzés közben is egyaránt elkap a flow, az érzés, hogy a világból is ki tudnék futni. Idő közben rengeteg embert ismertem meg, sok életcélt, életutat. Láttam a küzdelmet ahogy egy műlábas futó rótta a kilométereket pár méterrel előttem. Láttam az önzetlenséget, ahogy egyik futó magnézium tablettát ad a görcsökkel küszködőnek, vagy energiaszeletet annak aki épp az eléhezéstől szédeleg. Büszke vagyok hogy futóként én is ennek a közösségnek a tagja vagyok és szeretném másokkal is megismertetni ezt a világot, hogy mennyi pluszt képes behozni a futás az életünkbe, hétköznapjainkba. Ha kedvet kapnál egy kis aszfaltkoptatáshoz a #Corvinrun csapatában szívesen várlak!

inspirált

Dobri Panni

Régen: táborok, most: családi, baráti nyaralások egyik fénypontja számomra a ping-pongozás. Sosem tanultam a technikát, csak próbáltam megnyerni a forgót és a meccseket :) (legjobb eredmény: Erdei iskola 2. hely ;).
Így nagyon örülök, hogy hétfőnként gyakorolhatok 1-2 technikát és különböző szintű/technikájú ellenfelek ellen ki is próbálhatom őket ;) Nem utolsósorban nagyon motiváló, hogy a közösséghez tartozom, így kevésbé érzek késztetést arra, hogy más teendők miatt kihagyjam. A hangulat szuper, és a kihívásom se tűnik már olyan messzi célnak. Ha meglesz, ígérem, frissítem a bejegyzést! Gyertek minél többen!

inspirált

Dulna Gyöngyvér

Víz, napfény, csobogás, meleg, pancsolás a tó közepén, viharos szél, dőlünk, üljük ki a hajót, húzd be – kurtítsd - nem bírom – de muszáj!; reffelés, pillangózás, horgonyzás, kapitány, fordulás vagy perdülés... A legszebb szavak, legszebb emlékek, élmények!
25 éve találkoztam először a vitorlázással, bohóckodtunk a kis Optimisttel és a Kalózzal a Tisza-tavon. A hajó azóta változott, a szerelem maradt!
Miért szeretek vitorlázni? Mert nincs két egyforma út: teljes szélcsendben evickélni a Balatonon, fürdeni a tó közepén, távolról lesni a vízfelületen a fodrozódó szellőt (ami valahogy mindig elfogy, mire odaérünk) nagy boldogság . Az erős szél, erős hullámzás alatt hamar eszünkbe jut, hogy mindig a „víz az úr”: egyensúlyban tartani, kiülni a hajót, kurtítani a vitorlát, tartani az irányt mind-mind embert próbáló feladat. Megtanít arra, hogy a hajón EGY vezető van, aki közben a csapat része is; megtanít arra, hogy észszerű döntést kell hozni, de a döntést időben meg KELL hozni, megtanít arra, hogy igenis van összetartás és igenis képesek idegen emberek barátként segíteni a másikat.
Számomra a vitorlázás nem csak időtöltés, nem csak sport, hanem emberi felelősségvállalás, összetartás, döntések és következmények, a csapatmunka példája is.

inspirált