Magazin

Blog

A Betyár Kör bringás bemelegítéssel

2020. július 2.

Az első bakonyi túrám során nem könnyítettem meg a dolgomat. Kerékpárral indultam Budaörsről Zircre, hogy 116 km tekerés után, zivataros időben gyalogoljak végig a 71 km-es Betyár Körön. Igazán kalandos túra kerekedett a helyzetből.

Az időjárás nem volt vendégváró hangulatban amikor június 16-án, kedden 18:18-kor bringára ültem és elindultam Zircre. Biatorbágyot elhagyva defektet kaptam, de egy ragasztás után folytathattam az utamat.

Etyek és Alcsútdoboz között csodás naplementét láthattam. Bodajkon pihentem és figyeltem a távolban a villámlásokat. Ekkor már egy óra késésben voltam. Balinkától vizes volt az aszfalt, ami kitartott Zircig. Talán a későbbi indulás és a defekt segített abban, hogy ne ázzak el. Szerencsés véletlen!

20:15 - Etyek határában fantasztikus fényekkel kezdődött a naplemente

A zivatar utáni éjszakai nyugalomban kimerészkedtek a rókák és az őzek az út széléhez. A csendes bicikli miatt csak az utolsó pillanatban bújtak el, így sokukat láthattam.

Nagyesztergár szélén egy nyitott kapu és 3-4 kutya spórolta meg a kávémat, de pár perccel később, szerda hajnalban 2:43-kor megérkeztem Zircre. Pihentem, ettem és átrendeztem a táskáimat, hiszen hátizsákkal mentem tovább.

4:34 - A vékony felhőréteg miatt elég kevés még a fény, de azt hiszem látszik a lényeg

3:46-kor rajtoltam gyalog és a Cuha-patak völgyébe érve 4 körül beindult a madárkoncert. A két keréknyom mentén combközépig, vagy inkább derékig érő, az eső után csurom vizes fű fogadott.

A Cuha-hegy felé letérve embermagasságú csalános derített jókedvre, majd Gézaháza előtt a kaszáló ködbe vesző szélei tovább fokozták a hangulatomat. Csesznek előtt a Kőárok szurdok egy új világba vezetett. A Zörög-tetőn a felhőkben úszó fák adtak új ízt a reggelnek. A Kőpince forrásoknak (21,4 km) volt bőven vizük, majd következett ismét a Cuha-patak völgye.

6:22 - A Kőárok szurdok Csesznek előtt. Még egy mackóval is találkoztam aki egy faágon szomorkodott

Sokat hallottam már a környékről, de most túráztam itt először. A fáradtság miatt nem volt túl erős a tempóm, de fényképezés helyett igyekeztem inkább megélni a környezetet.

A Kőris-hegyre felfelé a fáradtság és az emelkedő mellé a holtpont is megérkezett. Lefelé nem is tudtam gyorsulni. A távolból már hallottam a dörgést, de bíztam benne, hátha szerencsém lesz. Nem lett. 16:00 körül hatalmas felhőszakadás érkezett, alig volt időm elővenni a poncsót.

8:19 - A Zörög-tetőn egészen sejtelmes volt a fák között úszó köd

Közel két éve nyúzom már a Forclaz Trek 500-as túragatyámat. Rugalmas, kényelmes és ami fontos, gyorsan szárad! A nap során többször is combközépig érő, vagy magasabb fűben jártam, ahol a kamásli már nem segít, az esőnadrág pedig 71 km-en nagyon körülményes.

A Trek 500-as többször is csurom víz volt, de ha a nedvesség nem kapott utánpótlást, akkor 10-15 percen belül a testhőtől megszáradt. Nem volt hideg, így nem is fáztam benne. Van rövid és átalakítható verziója is. Mindhárom jó választás!

9:22 - A Cuha-patak völgye fantasztikusan látványos és vadregényes, amit akár vonatból is láthatunk. 

Március óta terveztem a cipővásárlást és a Quechua FH900-as helyett végül az Evadict MT2-es terepfutó cipője mellett döntöttem, mert a széles lábfejemre az volt kényelmesebb. Végigtoltam benne a 3 nagy (Szénás, Bükkös, Betyár) és egy kisebb túrát, így 240 km után mondhatom, hogy nekem bevált.

A Szénás Körön Pilisszentiván előtt a piroson és az OKT mentén Piliscsév és Piliscsaba között van nagyon jellegzetes homokos szakasz. A Bükkös Körön a Vadálló-köveken segített átkelni az MT2-es. A talp gumi keveréke szinte ragadt a csupasz sziklákhoz még a ritka esőben is. Mindkét helyen jól tapadt a cipő.

10:12 - Még a Cuha-patak völgye, vagy inkább már Porva-Csesznek vasútállomás után

A Betyár Körön vizes körülmények között szerezhettem tapasztalatot az MT2-vel és sárban is jól tapad. Fontos tudni, hogy a cipő nem vízálló! Ez nem mindig komfortos, de egy jó technikai zoknival nem feltétlenül jelent problémát.

A fűben hamar vizes lett a lábam, de a délutáni zivatar során is néha bokáig érő vízben haladtam, ahogy az ösvényen ömlött lefelé a csapadék. A lépésekkel folyamatosan pumpáltam is ki vizet és vékonyabb zoknival talán gyorsabban szárad, de nálam a vastagabb MH500-as zokni vált be immáron mind a 4 évszakban 3 különböző cipővel.

Az MT2-nek a klasszikus túracipőknél puhább a talpa, ami esetenként előny, máskor hátrány. A terepfutás mellett azonban megfontolandó választás lehet a tempósabb teljesítménytúrákra is.

10:51 - A Kőris-hegy csúcsa ekkor még felhőkbe takarózik, de Porvára leérve is tisztul az idő

No, de vissza a túrához! Bakonybélbe érve elállt az eső. Már csak bő 14 km volt hátra, de fáradt voltam, sőt, régen voltam már ennyire fáradt. Nehezen értem el a Zoltay forrást, de adott egy kis lendületet, hogy volt vize.

A percek és velük együtt a méterek is olyan lassan vánszorogtak, hogy szinte megállni látszott minden. A nyílt kaszálókon még elég fény volt, de amikor beértem az utolsó előtti erdei szakaszra, már kellett a lámpa. Ekkor kezdett ismét csöpörögni az eső.

13:39 - A Kőris-hegyen már elég magasak a fák a kilátó körül és párás volt a levegő is, de a légi irányítás radarja érdekes látvány

Zirc előtt az utolsó erdőfoltba léptem volna be, amikor a sötétben felhorkant egy vaddisznó és a halvány fényben megláttam mellette 3-4 malacot is. Mintha csak a bejáratot őrizték volna. Néhány méterre a majd' mellkasig érő vizes fűben sikerült elkerülni őket. Az eső erősödött, pár perc múlva elértem a települést, én pedig 22:08-kor csurom vizesen csekkoltam a célban.

Volt száraz ruhám, de a tervekkel ellentétben nem indultam haza, hanem kerestem szállást. Fáradtan, éjszaka az esőben veszélyes lett volna hazaindulni a 28 órás erőpróba után. Az alvás után mintha kicseréltek volna, de másnap időhatékonyság miatt hazavonatoztam.

19:45 - Nagyon nehezen telnek már a kilométerek. A Nagy-Som-hegyet elhagytam, a távolban a pára mögött mintha Pénzesgyőr látszana

A Bakony fantasztikus hely és nagyon jól sikerült a 71 km-es nagy Betyár Kör útvonala is. A relatív kevés szint mellett igazán vadregényes, látványos és izgalmas túrában, vagy akár terepfutásban lehet része a vállalkozó kedvű sporttársaknak. Remélem minél hamarabb visszajutok ide, de most fél szemmel már a Mátrára figyelek.

Címkék:

Wéber Tamás

Az általános iskolai vándortáborok hamar elültették bennem a hegyvidék szeretetét, de az évek során a háttérbe szorult. Alföldi, falusi gyerekként az iskolai testnevelés órák mellett számomra sokáig csak a környéken való kerékpározás jelentette a rendszeres sportot.

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)