A saját lóval kapcsolatosan több cikkem is született már. Először a "Segítség, lovat vettem!" sorozat, első, második, és harmadik része. Beszéltünk az árkategóriákról, körbejártuk a tartás kérdéskörét is, magáról a kiválasztásról azonban még nem esett szó.
Következzenek tehát azok a szempontok, melyeket mindenképpen érdemes megvizsgálni, először ló nélkül, és kiválasztani a számunkra legfontosabbakat. Elöljáróban néhány gondolat a hirtelen döntésekről, mert sokan beleesünk, beleestem én is annak idején. Szerencsére komolyabb anyagi katasztrófát nem okozott, de így utólag belegondolva a naivságomnak köszönhetem, hogy belevágtam, és a makacsságomnak, hogy végigcsináltam.
Mai fejjel nem így kezdeném, de legalább megértek mindenkit, aki beleszeret az első szembejövő lóba, és onnantól mindennemű racionális érvet sutba dobva akár a saját céljait is más irányba tereli a pillanat hevében. Nincs ezzel baj, csak lehet sokkal okosabban is csinálni. A bűvös szó a türelem, melyből ma már egyre kevesebb van, mégis érdemes az alábbi pontokat rendesen körbejárni.
Egészséges?
Sajnos egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Lehetsz te az ügyeletes mentőangyal, de tudnod kell, egy beteg ló tartása és ellátása többször annyi pénzbe is kerülhet, túl azon, hogy - csúnya szóval élve - a használhatósága sem feltétlenül teljesértékű, és lehet, hogy még ahhoz is állandó gyógyszeres kezelésre van szükség. A ló érzékeny állat, bármitől bármikor lehet komoly baja, ezzel nem kis fejtörést okozhat gazdájának. És amikor már az is művészet, hogy tizenegynéhány évet megússzatok probléma nélkül, legalább a megvételkor legyen egészséges.
Tehát nézzen rá egy megbízható állatorvos, lehetőleg olyan, aki egészen biztosan pártatlan. Legjobb friss röntgennel, de legalább egy állatorvosi szavatossági vizsgálattal megvenni, annak eredményét pedig az adásvételi szerződésbe belefoglalni. Nem azon a nyolcvanezren múlik, hidd el, és még így sem száz százalék, hogy nem derül ki később semmi. És ehhez nem kell, hogy versenycéljaid legyenek. A hobbilovasoknak ugyanúgy jár, hogy korrekt módon bánjanak velük az eladás során. És persze legyen tartalék pénz arra az esetre, ha bármi történne. Minimum öt, de rosszabb esetben még hétszámjegyű tételről is szó lehet.
Mit tud?
Egy ló árát nagyban emeli, hogy milyen szintre van kiképezve, legyen az bármely szakág, de még fontosabb, hogy azt, amit tud, milyen szintű lovassal tudja. Ergo "automata", vagy közel profi lovast kíván, persze ez csak a két véglet. Rengeteg lovat hirdetnek úgy, hogy "rajtengedélyre, ifinek, amatőrnek tökéletes". Ne hidd el. Próbáld ki többször, minden olyan szituációban, amivel nálad majd találkozni fog, menjetek ki terepre, üljön fel rá az edződ is, nézzetek meg több lovat, és én még egy váratlan látogatással is megdobnám, ha akkor is szívesen látnak, nagy baj talán nem lehet. Persze láttam én már kutyán gatyát, léteznek hosszú hatású bódító szerek, és olyanok is, melyek fél évre eltűntetik a sántaság látató jeleit, nincs olyan lovasember, akit ne lehetne átverni. Éppen ezért egyedül ugye senki se megy lovat venni...
Mire képes?
Nem mindegy, mit lehet abból a lóból kihozni. Ha vannak versenycélok is, akkor fontos szempont, meddig tudtok együtt fejlődni, és hol jön el az a pont, ahol a képességei (vagy a Te képességeid) határai miatt meg fogtok állni. Körülbelül. Ezt, ha jó (és korrekt)edződ van, fogja tudni. Olyan lovat válassz, akivel a lehető legtovább lehettek társak, mert az elválás rendszerint fájdalmas szokott lenni, főleg, ha nem tudod megoldani, hogy élete végéig legelőn tartsd. Jogos a kérdés az örök kenyérről, én megoldottam az elsőnek, de nem mindenki tudja. Olyankor a mi felelősségünk, hogy csak szerető gazdának, például egy elhivatott kezdő lovasnak adjuk tovább, vagy társlónak, érdemes kerülni a legtöbb viszonteladót, de ha kiadjuk a kezünkből, onnantól a sorsa sajnos sosem biztos teljesen.
Mennyire jófejű és rutinos?
Nagyon fontos. Senki nem születik úgy, hogy tud lovagolni, korrekt segítségeket ad, látja a távolságokat, "ésatöbbi". Sok jó lovat kell lovagolnunk, mire az első fiatal lóval elboldogulunk. Egy tapasztalt, jó szándékú, magasan képzett ló, még ha öreg is, megéri, mert pár év alatt rengeteget lehet tőle tanulni. Én első lónak csak hét-nyolc évesnél idősebbet ajánlanék, nem csikót, de tudom, hogy ez mekkora divat mostanában. Mindenki csikót szeretne, és persze oltári biznisz az egójukon keresztül lehúzni a hozzá nem értő leendő tulajdonosokat. A bűvös mondat így hangzik: "Ez lesz az álomló a gyereknek, igaz, hogy három éves, de majd én belovagolom, beversenyzem (azt is Te fizeted), és mire a gyereked megtanul lovagolni, addigra jó is lesz neki." Ilyenbe belemenni nettó pénzkidobás. A teljes növekedés befejeztét megelőző, túl korai belovaglás pedig a ló számára káros.
Származás és eredmények
Emelik a ló értékét, de a kérdés itt az, hogy veled mit fog produkálni az a lovacska, és ez az, ami sajnos csak bőven egy hónap után szokott kiderülni. Itt nagyon fontos az őszinteség annak a személynek a részéről, aki ismeri a lovat. Nem minden lovat, nem mindenkinek, és nem mindenáron. Szempontnak szempont, de nem a legfontosabb. Lehet, hogy egy papír és eredmények alapján szerényebb képességű lóval sokkal tovább juttok, mert több hibát tolerál neked, mint egy olyan, akiben ott a képesség, de ha nem szolgálod ki korrektül, egy idő után cserbenhagy - és persze nem lehet érte egy rossz szavad sem. Ha versenyezni szeretnél, azonban jó, ha van származási lapja a lónak, mindegy, hogy mi van benne, de ha nincs, akkor a licence is helyből drágább lesz.
Kor, nem, méret
Első körben egy idősebb heréltet vagy maximum kancát érdemes venni, hosszú az élet, és hogy az is maradjon, ráérsz a ménekkel később is. Nem véletlen a mondás: "Utasítsd a heréltet, kérd meg a kancát, és beszéld meg a ménnel." Nem ördögtől valók, nekem is volt ménem, de mének között is állt, ménesi istállóban. Egy átlagos bértartó helyen a méneket nem látják szívesen, a karámozásuk is problémás, szakadhat a villanypásztor, sérülhet a ló, ordíthat, kimászhat, lecsaphat még a legbirkább is. Kerüld el, nem kell a feszkó. Mén csak tapasztalt lovasnak való. A méret sem mindegy, optimális esetben a lovas és a nyereg súlya együttesen a ló súlyának 10-15%-a kell, hogy legyen.
Árkategória
Nos, mindenkinek van a fejében egy tól-ig intervallum, ami a lóra szánt összeget behatárolja. Itt is érvényes, mint a kereskedelem többi részén, hogy bizonyos dolgokat bizonyos ár alatt nem nagyon lehet beszerezni. Vagy ha úgy tetszik, nagyon leegyszerűsítve: Képzett ló, fiatal ló, olcsó ló. Ezen feltételek közül egyszerre legfeljebb kettő szokott teljesülni. Ha a ló képzett is, és fiatal is, akkor biztos, hogy nem olcsó. Ha egy ló képzett és olcsó, akkor jó eséllyel nem fiatal, és ha egy ló olcsó és fiatal, akkor valószínűleg nincs agyonképezve. Persze egyéb okok is közrejátszhatnak, kivételek vannak, de őket most nagyvonalúan elengedjük.
Tenyésztőtől, vagy magánszemélytől?
Tenyésztőtől biztos forrásból, ám valamivel drágábban lehet lovat venni, de ez természetesen relatív. Ahhoz az összeghez képest, amennyibe a ló került a tenyésztőjének a fedesztetéstől addig a pillanatig, hogy a vevőnek bemutatásra kerül, nevetséges összegért lehet csak eladni, az, hogy nekünk általában még ez is sok, súlyos probléma, de jóval túlmutat a lovasberkeken. Szoktak behozni lovakat külföldről, jót is és rosszat is, ki lehet fogni, úgyanúgy, ahogy itthon, akár a pályáról lejött telivérek között keresgélve, alacsonyabb áron, de az nagyon lutri, és nem is mindig egyszerű őket átlovagolni. Lehet vásárolni külföldi magánszemélytől is, ugyanúgy, mint itthon, ehhez nem kell mást tenni, mint figyelni az ilyen jellegű oldalakat. Szerintem érdemes nyitottnak lenni, és először az ismerősökön keresztül elindulni. Ha valamire, erre feltétlenül megéri rászánni az időt.
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)