Magazin

Blog

A futás elkezdése csupán egy döntés, a megtartása már csak rajtad múlik

Elkeseredve, ugyanakkor nem meglepve olvastam egy tanulmány eredményét, miszerint az egy éve kezdett futók 46%-a sérült. Mivel napról napra egyre többen ismerkednek meg a futás csodálatos világával, ezért arra gondoltam, hogy a lehetséges okok feltárásával talán sikerül néhány sérülést megelőzni.

Hamarosan újraindul az élet és vele együtt a futó versenyidény is. Ez pedig nagyon jó alkalom lesz arra, hogy a barátok és rokonok ismét találkozhassanak egymással. Az elmúlt két évtizedben a versenyszervezők megjelenésével a társasági élet egyik színtere lett a futóverseny is. Ez fantasztikus, hisz a közösségformáló ereje felbecsülhetetlen. Arról nem is beszélve, hogy jó példát mutathatunk gyermekeinknek azzal, ha az egészségünk megőrzése érdekében sportolunk.

Legyen a futás elkezdése, több mint egy döntés!

De mi lehet a gond?

A futás elkezdése csupán egy döntés, de az életvitelszerű megtartása már program. Mivel egy velünk született adottságról beszélünk, ezért a mentális erőnkkel párosítva rögtön eszközként tudjuk használni a cél érdekében. Így tettem én is 43 éve egy iskolák közötti városi mezei futóversenyen, ahol egy éves labdarúgó múlttal lettem második a 4 km körüli távon. Még az első atlétika edzésemet is ebbe a kategóriába sorolnám. A 400 méteres pályán a 25 kör lefutása utáni sikerélmény és büszkeség a mai napig meghatározza az életem. A folytatás azonban már sokkal letisztultabb volt. A keringés és a vázizomzat felépítése következett, ahol nem a futott km-ek számában mérték a fejlődést, hanem a sokoldalú fejlesztésben. Szökdelések és a tartóizmok megerősítése következett különböző erősítő gyakorlatok megismerésével. Bár nem különösebben szerettem, de ügyességi versenyeken is kellett indulnom, ahol a 300 és az 1500 méteres síkfutás mellett gátfutásban és távolugrásban is meg kellett mutatni, hogy mit tudok. Arra mindenképpen jó volt, hogy a felkészülésem sokszínű legyen, és a koordinációm kialakuljon. Ma, egy kezdő futónak lehetetlen küldetés ezt az utat bejárni, de senki se ijedjen meg, mert nem is kell! Az viszont elengedhetetlen, hogy a magunk eszközeivel lerakjuk az alapokat. Ehhez pedig, türelemre és alázatra van szükség. A kezdeti siker megtévesztő lehet sokak számára, mert hétről-hétre nőnek a km számok, és egyre jobban megy a futás. Igen ám, de ezzel arányban egyre csak emelkedik a tét is, aminek az elviselésére nem biztos hogy alkalmas már a testünk.

A türelem sok versenyélményt teremt!

Futáshoz keresek térdvédőt

Az áruházban gyakran hangzik el az a kérdés illetve kérés, hogy a térd védelmében keresek térdvédőt vagy a legdrágább cipőt. A térdfájdalom nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz a cipő. A tartóizmok hiányában, észre sem vesszük, hogy a súlypont áthelyezésével kompenzálunk. A csavaró és nyíró erők következtében valóban elkezdhet fájni a térd a szalagok feszessége miatt. Ez pedig a mentális erő győzelme is lehet a test felett. Helyette a masszázshengert ajánlom, hogy a futások utáni feszességet csökkentsük az izmokban. Nem találták még fel azt a cipőt és soha nem is fogják, amiben ne lehetne megsérülni! A türelem és a fokozatosság elvének betartása az, ami megvéd minket a sérülésektől. 

Tudom, hogy a fogyasztói társadalomban és a teljesítményorientált világunkban csak nagyon kevesen hallják meg az üzenetem, de mégis megkísérlem, hogy türelemre és óvatosságra intsek mindenkit, aki futni kezd. A Nyugat-Európai, vagy tengeren túli modellt szinte lehetetlen küldetés beilleszteni a saját feltételrendszerünkbe. Nálunk nem 6 órát dolgoznak az emberek, hanem vannak, akik akár a dupláját is. Család, gyerek, munka, alvás, stb..., mellett, sokkal több időre van szükség az emberek számára, hogy a futó km számai emelkedni tudjanak úgy, hogy közben senki és semmi se sérüljön. Nagyon nehéz a realitás talaján állni, hisz mindenkinek más és más az élethelyzete, illetve adottsága. Gyakran feledkezünk meg a minket körülvevő körülményekről, és a mentális erőnkkel teljesítünk olyan feladatokat is, amit lehet hogy már nem kellett volna. Büszkék vagyunk magunkra, hogy a nehezebb körülmények ellenére is megcsináltuk. Azonban az esetek nagyon nagy százalékában, sérülés formájában jön a "számla". 

 Ne csak teljesítésre használjuk a futást, hanem töltődésre is!

A felismerés

41 éves futó múlttal a hátam mögött kellett rájönnöm, hogy a futást rosszul, illetve rosszra is lehet használni. Szinte sérülésmentesen versenyeztem végig az életem legnagyobb részét, ezért azt gondoltam, hogy mindent tudok a futásról, és a testem jelzéseiről. Egy másfél éve történt futóbaleset nyitotta fel a szememet, hogy rossz úton járok. A testem jelzéseit figyelmen kívül akartam hagyni, mert görcsösen ragaszkodtam az addig megszokott életemhez illetve a minőségéhez. A Bechterew-kór okozta mozgástérvesztés ellenére továbbra is menekültem a futásba. Beszűkült mozgásom miatt olyan izmokat kellett használnom, amit előtte soha. Öt percnél lassabb ritmusban soha sem futottam, most meg a 6:30-as iram számít komfortzónának. Nagyon nehezen tudtam ezt elfogadni, mert közben a "motor", a múltam miatt, Mercedes maradt. Sokáig álltam értetlenül a dolog előtt, de aztán egyszer csak megvilágosodtam. Bármennyire is hihetetlen, de kezdő futónak számítok! A mostani testemet kell elfogadnom, és olyan izmokat felépíteni, amik soha sem dolgoztak. 

Ha négy évtizednyi futómúlttal bele tudtam sétálni a csapdába, akkor nem csoda, hogy minden második kezdő futó idő előtt megsérül. Ekkor tűztem ki célul, hogy megpróbálom segíteni a kezdő futókat abban, hogy akár életük végéig eszköz maradhasson számukra a futás. 

Ne feledjétek, hogy a futás elkezdése, "csak" egy döntés a többi már, rajtatok is múlik!

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)