Zenével, vagy nélküle?
1984-ben jártam először nyugaton, és a zsebpénzemből vettem egy akkoriban menőnek számító walkmant. Mivel a futó felszereléseken csak egy papírzsebkendő szállítására alkalmas zseb volt mindössze, ezért kénytelen voltam a kezemben szorítani. A fülhallgatójáról pedig ne is beszéljünk, mert állandóan igazgatni kellett a csúszkáló szivacspárnákat. Egy futást élt meg a kapcsolatunk, és utána már csak a civil életemben használtam egy darabig. Közel húsz év múlva már a CD lejátszó változat is piacra került, de az még kényelmetlenebb viseletnek bizonyult. A technikával való szöszmötöléseimmel elvontam a figyelmemet a futásról, és ez engem kimondottan zavart. Lányomnak már az a természetes, ha valami mindig szól a fülében. Sokkal könnyebb helyzetben van, mert a futónadrágok már akkora zsebbel készülnek, hogy a mobil pont beleférjen. Először még a vezetékes verzióval próbálkozott de aztán a vezeték nélküli változat nyerte el a tetszését. A következő meglepetésem pedig az MP3 lejátszó lesz, ami már csak egy pendrive méretű helyet igényel. A 600 zeneszám lejátszására alkalmas kártya (4 GB) egy ultra táv lefutására is alkalmassá teszi, de akár 64 GB-os micro SD kártyával is bővíthető.
A lényeg, hogy fuss!
Sokáig képezte vita tárgyát, hogy a zenével való futás jó vagy rossz. Az, hogy a futás kire milyen hatást gyakorol, az egyénektől függ, éppen ezért nem szeretnék állást foglalni ebben a kérdésben. Hallottam olyan véleményt is, hogy bedugott füllel futni olyan, mintha a testemet és a lelkemet szétválasztanám. Lehet, hogy valakinek pont erre van szüksége. Az elmúlt években rengetegen kezdtek el futni. Sokan vannak köztük olyanok is, akik nem szeretik, csak azt, akik a futás által lesznek. Dr. Kenneth Cooper sem szeret futni, mégis az élete részévé vált már 60 éve. Ahhoz, hogy az élet számos területein is megálljuk a helyünket, vagy akár valami nagyot alkothassunk, a fizikai és a mentális állóképességre is szükségünk van. A lényeg az, hogy fussanak az emberek, mert egy csodálatos világba csöppenhetnek ezáltal. Nekem szükségem van futás közben a külső zajokra és ingerekre, és attól sem félek, ha a gondolataimmal egyedül maradok, sőt...! Ekkor születnek a legjobb gondolatok bennem, úgy is mondhatnám, hogy ihletett állapotba kerülök.
Szóljon a rock!
Ha az életmódváltáshoz plusz adrenalinra van szükség, akkor szóljon a rock! Ugyanakkor elvitathatatlan tény, hogy sokkal nagyobb veszély fenyegeti azt a futót, aki a zenétől nem hallja meg a külvilág zaját. Legyen az engedetlen kutya vagy figyelmetlen autóvezető, esélyt sem kaphatunk a védekezésre. Éppen ezért arra buzdítok mindenkit, hogy a hangerőt úgy szabályozza, hogy a legminimálisabb kockázattal járjon a futás. A mentális erő fokozására egyértelműen jó hatással van, de nagyon fontos az is, hogy a testünk jelzéseiről se feledkezzünk meg a nagy hajtásban. Tudomásul kell venni, hogy ez már a harmadik évezred, és a technika fejlődésével olyan dolgok is megvalósulnak, amire néhány évtizeddel ezelőtt még gondolni sem mertünk. Tíz évvel ezelőtt láttam egy testnevelés órát, ahol a tanár engedélyezte a gyerekeknek a fülhallgatót a Cooper teszt alatt. Örömmel konstatálta, hogy milyen sokat fejlődtek a srácok. A Fradi pályán töltött körözgetéseim alatt szembesültem azzal a ténnyel, hogy a bedugott fülű kézilabdázó semmit sem hall. Ez pedig azért veszélyes, mert ha az árnyékomat meglátja, akkor pont elém ugrik. Az edző erre csak annyit mondott, hogy örüljek neki, hogy itt kerülgetem őket és nem a Népliget másik oldalán bandáznak. Azok a fiúk mára már felnőttek és a két "világválogatottat" felsorakoztató csapat után a dobogó 3. fokáért és a nemzetközi kupa szereplésért küzdenek. Úgy tűnik, hogy ma már elengedhetetlen kellékké vált a futáshoz a zene.
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)