Magazin

Blog

A Futrinka utca futóközösség 200. futása

Legszebb álmomban sem gondoltam a Futrinka utca futóközösség megalakulásakor, hogy mivé nőheti ki magát öt év alatt. Figyeltem és segítettem az évek során mindazokat, akik a futást választották kikapcsolódásnak, vagy kifejezésformának. Az elmúlt hétvégén pedig egy felejthetetlen esti programmal ünnepeltük meg a 200. alkalmat.

A futrinka utca futóközösség üzenete

Ezt megelőzően arról írtam nektek, hogy mennyire fontos lehet a gyermekek számára az, hogy az életükre is kiható élmény érje őket a sport által. Nincs ez másként a felnőttek esetében sem. 5 évvel ezelőtt a Decathlon felsővezetése megálmodott egy projectet azzal céllal, hogy a vásárlótéren kívül is segíteni tudja a sportolni vágyókat. Sportolj ma lett a neve! A buzdítás pedig úgy szólt, hogy "kezd el, és nem leszel egyedül"! Ehhez azonban olyan dolgozókra volt szüksége, akik hitelesen tudták képviselni az adott sportokat. 

Az 52. életévemet tapostam amikor eljött a pályamódosítás ideje. Nem kis rizikót vállalva hagytam magam mögött a múltamat, de nagyon nagy szerencsémre, éppen beleillettem a Decathlon elképzelésébe. Érkezésemet követően, három hónap múlva már arról beszéltünk, hogy szívesen vezetném a futóközösséget. Csak a project volt új, mert a Kalenji Futóközösség csoportja már létezett. Kolleganőm májusi távozását követően még néhányan megpróbálták életben tartani, de idő közben, elsorvadni látszott. Új vezető után kiáltott a kezdeményezés. Az újratervezést követően, 2017 augusztus elsejét írtak a naptárak amikor az áruház elől elrajtolt az a kedd esti örömfutás, ami már a Futrinka utca futóközösség keretein belül rendszeresen megismétlődik. 

Olyan nevet szerettem volna adni a közösségnek ami a futás szóra asszociál, de ugyanakkor egy üzenetet is hordoz magában. Nem kellett sokat gondolkodnom rajta, mert egyből eszembe jutott. Bálint Ágnes a mesefigurákon keresztüli üzenetét próbáltam becsempészni a kedd esti találkozásokba. Ez pedig nem más mint az együtt megélt örömökre biztatás az emberiség felé. Az epizódok javarészt az egymásra találással és az együtt megélt élmények okozta örömökkel végződtek. Erre pedig a mai rohanó világunkban is óriási szükség van. 

Az örömszerzés az én neveltetésemben is központi szerepet játszott, így az együtt megélt élmények mindig sokkal értékesebbek voltak számomra. Közösségem tagjai is ilyen beállítottságúak, és ezért tud már 5 éve működni. Mivel aktív futóéletet élő ember vagyok, ezért egyértelmű cél volt számomra hogy szakmailag is támogatni tudjam a futni vágyókat a régiónkban. A közösségformáló erő pozitívumait szerettem volna fókuszba hozni és semmiképpen sem az edzés irányába elvinni a foglalkozásokat. Nálunk nem a megtett km-ek száma és a sebessége számít, hanem azok az élmények amiket az együtt futások és az azt követő beszélgetések nyújtanak. Az évek során cserélődtek tagok de folyamatosan figyelemmel kísérjük a nálunk megfordulók útját. Ezért is éreztem fontosnak, hogy időnként egy rendezvény keretén belül is kifejezhessem hálámat azért, hogy már fél évtizede életben tudjuk tartani a futóközösséget. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nagy ünnep volt a soroksári áruház életében is.

A csapat, akik vasárnap este a futást választották elfoglaltságul

Már tudok örülni a betegségemnek

A minap meghívtak az egyik értekezletre egy influenszert akinél 2016-ban daganatos megbetegedést diagnosztizáltak. Elhangzott egy kérdés felé: Eljutottál már az életednek abba a fázisába hogy hálás legyél a betegségedért? Nem tőlem várták a válszt, de én is igennel válaszoltam volna. Ma már cseppet sem bánom hogy így történt, sőt már örülni is tudok a betegségemnek. Ha csak a vitrinemre nézek, vagy visszatekintek a múltbéli sikereimre, soha sem gondoltam volna, hogy valaha is kezdő futó válik majd belőlem. A megváltozott körülményekhez való igazodás közben rengeteget tanulhattam a testem jelzéseiből. 

Éppen ezért, hitelesen tudom segíteni mindazokat akik a futást választják kikapcsolódásnak vagy a céljaik megvalósítására. Közülük való lettem én is azáltal, hogy a túlbuzgó mentális erőmmel a testemre törtem időnként. Az intelmeim amiket megfogalmazok az írásaimban, azok életszerűek és vallomás értékűek. Az emberi test időnként elpusztíthatatlan arcát tudja mutatni, de ugyanakkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy egy nagyon érzékeny műszer. Vigyáznunk kell rá, mert ellenkező esetben jön a számla! Ezt pedig mindig nagyobbnak érezzük mint amit érdemeltünk.

A futás nem a kiváltó oka a betegségemnek, hanem a gyógyszer, aminek a segítségével még mindig létezhetek. Az adagolását viszont nekem is meg kellett tanulnom az idők folyamán. A hosszú utamon szerzett tapasztalataimnak pedig nagyon sokan vehetik hasznát, amit önzetlenül osztok meg mindenkivel, akit érdekel. 1978-ban kezdtem atletizálni szakemberek hozzáértésével. Biztos alapokat kaptam, aminek köszönhetően a betegségem megjelenéséig elkerültek a sérülések. Alapvetés volt számomra, hogy a testem kiszolgál. Eszközként használtam a futást, hiszen nekem nagyon sokáig meg voltak hozzá a kellő alapok. Ennek következtében, nem sok sejtésem volt a kezdő futók világáról. 

Csak a jól ismert szlogeneket tudtam hangoztatni. Fokozatosság és rendszeresség! Ez valóban így van, de a jelentése egészen más értelmet kap amikor valaki az élete nagy részét heti 10-12 edzéssel és napi 25-30 km lefutásával élte. Az amatőr életemben is vastagon 100 km fölötti heteket futottam a gyermekem megszületéséig. A betegségem nyitotta fel a szememet, hogy mekkora adomány részese voltam 30 évig. A már 14 éve tartó küzdelmem mellett eltörpülnek a sportpályán aratott győzelmeim. Életem ezen szakaszában értettem meg igazán, hogy csak egészség legyen, a többi nem számít. Az ilyen ünnepnapok pedig megsokszorozzák az erőmet és a hitemet abban, hogy még sokáig van szükségetek rám.

Magyarország 112. olimpiai aranyérmét szerző Foltán László is megtisztelt jelenlétével

Már a 260. lehetett volna

Nem kell különösebb matektudás senkinek sem ahhoz, hogy kiszámolja, ha az ötöt felszorozzuk 52-vel akkor már 260-nél kellene járnunk. A világjárvány a Futrinka utca forgatókönyvébe, is beleszólt, így kb. hatvan alkalmat kellett törölni az óvintézkedések betartása miatt. Amikor azonban zöld utat kaptunk, rögtön ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Örülni kell tehát annak is, hogy nagyon sok futóközösséggel ellentétben, nekünk sikerült megmenteni ezt az értéket és eljutottunk a 200-hoz. Nagyon fontosnak tartottam megemlíteni az ünneplés kapcsán, hogy honnan indultunk és kikkel. Elsősorban az öt évvel ezelőtti vezetésnek, akik ajtót nyitottak egy megváltozott munkaképességű apjuk korú álláskeresőnek. 

A megjelent és távol maradt tagokról is igyekeztem beszélni. Megtisztelt jelenlétével, az olimpiai bajnok Foltán László aki a sport nevelő hatását mutatta be. A hetvenhez közeledtén is nagyszerű erőben van, és egyértemű cáfolattal szolgált a hiedelemnek, miszerint az élsport káros az egészségre. Könnyedén vegyült el a fiatalok között a 4 km-es táv lefutása közben. A térségünkben működő futóközösségek is jelentős létszámban voltak jelen, amiért külön köszönet járt nekik. A hangulat fokozására, élőzenei koncertet is kaptunk, lányom vezényletével. A megjelent közel 80 fő számára pedig kolleganőim igyekeztek mindenben segítséget nyújtani. Szívüket és leküket is beletették az átdolgozott munkanap végén, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt. 

Míg a társaság szemlátomást jól szórakozott, addig egy bográcsban fortyogott az étel, amivel kedveskedtek nekünk. És persze nem maradhatott el a "születésnapi" torta sem. Felfogható tehát úgy is az esemény a jelenlévők számára, hogy egy vacsorameghívás részeseivé váltak, ahol a 4 km könnyű futás volt az előétel. Az emléklapul szolgáló rajtszám annyit változott a három évvel ezelőttihez (Futrinka utca 100) képest, hogy az eldigitalizálódott világunkban egy szabadkézi rajzon jelentek meg a Futrinka utca lakói. Nem tudok elég hálás lenni mindazoknak, akik lehetővé tették számomra ezt a felejthetetlen napot. Fantasztikus volt látni ahogyan a közösséghez tartozás igényével egyre csak nőtt a létszám, pedig egy meleg nyári vasárnap estéről beszélünk. Valjuk be őszintén, hogy nem a közösségi futás jut először az emberek eszébe, ha a hétvégi programjukat szervezik családjuk számára. Vagy mégis? A képek tanúsága szerint igen!

A közös bemelegítés és a vidámság sem maradhatott ki a programból


 

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)