Magazin

Blog

A hosszútávú túrák nehézségei a Kék Balaton szemszögéből

2020. július 24.

Majd’ egy év telt el, hogy ismét 100 km-en indultam, de ha az eltelt idő nem lenne elég, a mostani mindössze a harmadik ilyen hosszú teljesítménytúrám volt. A Kék Balaton tt leghosszabb útvonalán jártam július 18-19. hétvégéjén, ami Pétfürdőtől Badacsonylábdihegyig kanyarog a Balaton-felvidéken ~110 km-en keresztül.

A Kék Balaton a könnyebb százasok közé tartozik a 2400 méter szinttel, így én 24 óra 20 perc alatt jártam végig. Imádom a Balaton-felvidéket, jó formában voltam, szerencsés időjárásunk és fantasztikus társaságom volt. Ennél többet nem is kívánhatnék. Azért is mondom ezeket, mert nemrég felmerült a kérdés, hogy mi kell egy ilyen hosszú túra teljesítéséhez? Hogyan kezdjük el a felkészülést? A friss élmények alapján megpróbálom összefoglalni a gondolataimat.

6:37 - Pétfürdőt elhagyva hamarosan beértünk az erdőbe, addig azonban a környék jellegzetes dombjai adtak csodás látványt.

Előre is elnézést kérek, mert konkrét válasz helyett (még) csak a felmerülő nehézségeket sorolom fel. Ezek megoldása személyenként és túránként is eltérő lehet. Azt sem felejtem el, hogy még nekem is sok rutint kell szereznem, sok helyzetre keresem a saját megoldásaimat.

Annyit már az elején elmondhatok, hogy túrázásra a legjobban túrázással lehet felkészülni. Kellemeset a hasznossal!

Az egyszerűsített modell értelmében két dologra kell felkészülnünk: a fizikai és a mentális terhelésre.

13:59 - Léptem néhányat és már Csopakon járok, onnan is kifelé tartok. A már-már legendás dinnye és a patakban hűtött gyümölcsleves úgy helyre rázott, hogy még így 40 km-en túl is jobban éreztem magam, mint máskor egy túra legelején.

A fizikai terhelés

Itt két fő kategóriába osztanám a témát:

  • Az egyik a terepviszonyok adta nehézségek: az emelkedők, a lejtők (igen, azok is), vagy például a csúszós talaj adta plusz erőfeszítés (sár, jég, mély hó).
  • A másik az, hogy egyszerűen egész nap, 12, 24, vagy akár még több órán keresztül talpon kell lenni. Gondoljatok bele, amikor utoljára nyaraláskor városnézést tartottatok például múzeummal, állatkerttel, miegymással. Ugye, hogy az egész napos talpalás is milyen fárasztó tud lenni?

Mind a két tényezőre azzal lehet a legjobban felkészülni, ha a lehetőségekhez mérten minél többet megyünk. A szervezetünknek egyszerűen hozzá kell szoknia a terheléshez. Itt most szó van a lábak, a térd, az izmok, az ízületek, a derék és a hát terheléséről is. Ülőmunka és kevés mozgás esetén ez utóbbiak még fontosabbak.

14:54 - Kilátás a Tamás-hegyen a Kossuth kilátóból. Egészen sok kilátó van az északi-part ezen szakaszán. A part menti településekről kezdők is is elérhetik őket a helyenként meredek ösvények ellenére is.

Fokozatosság, Tamás, fokozatosság!

Hú, de sokszor mondta ezt nekem Attila túrázás közben, vagy utólag a beszámolóimra reagálva. Sose fogadtam neki szót, de szerencsére mindig megúsztam sérülés nélkül. Volt azonban több alkalom, amikor a nagy terhelés következményeit “élvezhettem” pár napig. Ezek után én is csak azt mondhatom, hogy fokozatosság!

Ha mindenképpen számokat kértek tőlem, azt mondom, hogy a 30 km feletti tartományban 20-25 km-es szakaszokban érdemes növelni a túrák hosszát. Ha egészségesek vagytok, rendszeresen mozogtok és nem féltek kimozdulni a komfortzónátokból, akkor lehet nagyobbat is lépni, de a hirtelen jött terhelésnek lehetnek árnyoldalai.

15:03 - A Tamás-hegyről lefelé szuper kilátással. Néhány méterrel a kereszt alatt járunk. Lent Balatonfüred, a távolban a Tihanyi-félsziget.

A mentális terhelés 

Több tényező van, ami kiegészíti/erősíti egymást és ezzel nehezíti a túránkat.

Egy hosszútávú túra első fele azért lehet nehéz, mert még nagyon sok a célig hátralévő táv/idő. Piszkosul lehangoló tud lenni, amikor órák óta mész és még mindig nagyobb út van hátra, mint amit már megtettél.

Biztosan ismeritek az érzést, amikor először utaztok valamerre, hogy az odaút sokkal hosszabbnak tűnik, mint a visszaút. Igen, hiába az itiner, a felfestett turistajelzések, az ismeretlen útvonalon nehezebb felmérni a hátralévő távolságot, a terepviszonyokat és az energiaszükségletet. A következő alkalommal viszont már könnyebb lesz, no meg a sok-sok túra során összeszedett rutin is segít.

A nap során az ember fejben is kezd fáradni. Nehezebb figyelni az útvonalat, nehezebb koncentrálni a megfelelő tempóra, a frissítésre. Benézünk egy elágazást, megyünk fölöslegesen néhány száz métert, vagy akár kihagyhatunk egy ellenőrzőpontot is. Ha pedig még éjszaka is van, akkor még könnyebb hibázni.

Fáradtan a kilométerek és az órák is lassabban telnek, még ha valójában nem is lassul az ember. A talpon töltött hosszú idő monoton lehet, főleg egy hosszú, egyenes aszfaltos szakasz, vagy éppen egy éjszakai túra, ahol a sötétben nem tudod mihez mérni a megtett távot.

18:58 - Mondanám, hogy ismét egy hosszúlépés, de nem. A képen balra Pécsely, majdnem középen pedig a Tihanyi-félsziget, a távolban a déli-part.

...és a sok apróság

Valahol a kettő között jönnek azok a problémák, mint hogy dörzsöl a nadrág/póló, hízik a vízhólyag, álmos vagyok, ez fáj, az fáj, otthon felejtettem valamit, melegem van, fázok, zuhog az eső, éhes vagyok, semmi nem marad meg bennem... Sorolhatnám még.

Sok-sok apróság, ami önmagában is bosszantó tud lenni, de ha egyszerre jelentkeznek, akkor ember legyen a talpán, aki ezeket jól kezeli. A tavalyi Rockit ezért adtam fel 40 km-nél Hahóton, egyszerűen nem állt össze a nap.

Ha már feladás, talán ez a legnehezebb. Ez megint egy olyan terület, hogy ismerned kell magadat és neked kell eldönteni, hogy mikor kell megállni. Vannak egyértelmű helyzetek, mint egy sérülés, vagy ha éppen azt akarjuk megelőzni. De van, amikor egyszerűen csak összejönnek az apróságok és a további erőlködés miatt már elveszik a túra élvezeti értéke, ha lehet így fogalmaznom. Legyen akármilyen nehéz is egy túra, nem szenvedni megyünk oda mi sem.

19:51 - Mencshely mellett járunk és a Halom-hegy felé tartunk. Gyönyörű az időjárás, jó formában vagyunk, a feszes tempó ellenére is élvezzük a napot.

Ismerd meg önmagad!

A felszerelésre, a frissítésre, a fizikai edzésre lehet nagyon jó megoldásokat találni akár egy lépés nélkül is. A mentális részt azonban csak te tudod kezelni, amihez meg kell ismerni önmagad.

Mindenki másképpen éli meg a fáradtságot, a fájdalmat és 20-24 órás menetidőtől már alvásmegvonást is. Ha szerencséd van és veled azonos tempójú és ritmusú túratárssal hoz össze a sors, akkor a jó társaságban könnyebben telnek a kilométerek és az órák is. Még a legnehezebb helyzetet is könnyebb sikeresen megoldani. Nekem ezért volt jó tapasztalat az előző három instant túrám, mert ott egyedül mentem és magamra voltam utalva. Most a Kék Balatonon néhány óra kivételével folyamatosan volt valaki a közelemben, vagy velem és ennek pozitív hatása egyértelmű volt.

20:09 - Kilátás a Halom-hegyről délre. 70 km-nél jártam és az eddigi 14 óra menetidővel megvolt az 5-ös átlag. Szívem szerint megvártam volna a naplementét, de nem bántam, hogy siettünk tovább Szentantalfára. Ott pihentünk egy órát, majd kényelmesebb sebességre váltottunk.

De miért is írtam, hogy a túrázásra a túrázással lehet felkészülni a legjobban?

Azért mert fokozatosan megerősödünk. Megerősödünk fizikailag és mentálisan is, de ami a legfontosabb, megismerjük önmagunk működését. Valami hasonlóról szoktak beszélni az ultrafutók is, ahogy mostanság figyelem azt a világot is. Én viszont nem vagyok olyan türelmetlen, futás helyett szívesebben sétálgatok. Igen, sok időt elvesz, sok nehézséggel jár, de rengeteg élményt ad!

Ezért szeretem a hosszútávú túrákat. Minden nehézség és fájdalom ellenére nagyon jó önismereti gyakorlatok is.

Címkék:

Wéber Tamás

Az általános iskolai vándortáborok hamar elültették bennem a hegyvidék szeretetét, de az évek során a háttérbe szorult. Alföldi, falusi gyerekként az iskolai testnevelés órák mellett számomra sokáig csak a környéken való kerékpározás jelentette a rendszeres sportot.

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)