A közösségi futás ereje - Bemutatkozik a Futrinka utca Futóközösség - 2. rész

A Futrinka utca Futóközösség megalapításakor az volt a célom, hogy a 40 éves tapasztalatomat és a futás szeretetét továbbadjam mindazoknak, akiknek igényük van rá. A hozzánk betérők akkor és addig használhatják a közösségünk erejét, ameddig szükségük van rá. A három év alatt sokan megfordultak nálunk. Akik figyelemmel kísérik a világhálón a működésünket, azoknak biztosan feltűnt, hogy a csapatnak van egy nagyon masszív magja. Ez kb. 15 főt számlál. Néhányukat időnként elszólítják az élet egyéb teendői, de így is nyolcan-tízen mosolygunk egymásra a futás utáni közös fotón.  

Annak ellenére, hogy a továbbiakban elhangzik néhány eredmény, büszkén mondhatom, hogy a Futóközösségem nem versenyistállóként működik, hanem érzelmi alapokon. A tagok ugyan számos versenyen vesznek részt, mégsem elsősorban edzésre jönnek, hanem töltődni a közösség erejéből.

A Futrinka utca "lakói"

Az alapító tagok egyike, Andi 1,5 éve még a maraton táv legyőzésében sem hitt, ma már az 58 km-t is "könnyedén" teljesíti. A SPAR Maratonon pedig a bűvös 4 órát ostromolta. Fanatizmusa átragadt férjére, Petire is, aki sokáig csakazért járt hozzánk futni, hogy jobb kondiban legyen focizás közben. Januárban megműttette a térdét, hogy október végén, Chicagóban fussa élete első maratonját. Mivel a COVID lett az úr az idei versenynaptárban, ezért az utazás elmaradt. Helyette 30 km-en próbálta ki magát sikerrel.

Jani egy tudatos életmódváltás részeként talált ránk, azóta közösségünk emblematikus figurájává vált. Ahol versenyez, ott mindig előkerül az általa készített Futrinka utca zászlaja, és 40 fokban sem ujjatlan trikóban fut, hanem az általunk aláírt "25-ös számú" pólóban. A Tatai félmaratonon elért 1 óra 44 perces ideje kategóriagyőztest faragott belőle.

Az "alapító tagok" sorában, Zsuzsi gondolatai és eszméje illeszkedik leginkább a profilunkba, mert Ő nem egy célért fut, hanem "csak" célja a futás. 

Tavaly összekötötte a kellemest a hasznossal, és családi kirándulást szervezett a Jeruzsálem félmaratonra, ahol gyönyörű képeket készített a verseny alatt is. Imád sütni, és sokszor kényeztet minket futás végén a finomságaival. Már gyermekeit is megfertőzte a futással, akik gyakran látogatnak el hozzánk. 

Tibi alapvetően kerékpáros, de kiegészítő sportként a futást választotta. Ősszel leteszi a kerót, és futásra jelentkezik kedd esténként a legzordabb időkben is. Azt szereti bennünk, hogy egy rendszert képezünk az életében. Kedden, már reggeltől úgy szervezi az életét, hogy este hatkor jelenése van nálunk. Ez a motiváció pedig bőségesen elég arra, hogy 5' körüli km-ekben közlekedjen.

Időrendben  Miki  következett, aki leginkább arról lett "híres", hogy a hazai női kézilabdázás egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő játékos, Lukács Viktória édesapja. Számomra azonban a fiatalságom egyik hétről hétre visszatérő alakjáról beszélünk, aki a Békéscsaba közép és hosszútávfutója volt. 25 Kg súlyfeleslegtől megszabadulva, csapatunk egyik poéngyárosa. Fantasztikus érzés volt vele együtt futni, 30 év után.

Lea saját bevallása szerint, hosszas vívódás után adott esélyt magának és a Futrinka utca "lakóinak", de otthonra lelt közöttünk, és szuggesztív egyéniségével rengeteg új arcot hozott magával. Nagy pezsgés jellemezte ezt az időszakot. nem volt ritka a 15-ös létszám sem.
Ő csábította el Ildikót és Janikát is, akik az előző részben meséltek a kezdetekről. Lányomra is óriási hatást gyakorolt. 18 éves koráig abban élt, hogy apa életforma-szerűen, nap mint nap futócipőt húz és ha esik ha fúj kimegy futni. Nekem ennyi idő sem volt elég arra hogy hassak rá, Leának pedig egy alkalom is elégnek bizonyult. A tavalyi évét a maraton lefutására áldozta, és fantasztikusan haladt a cél felé. 2 óra 03'-el kezdődő féltávnál járt amikor egy sérvműtét pihenésre figyelmeztette.

Évit egy blogíró-olvasó találkozón ismertem meg, aki ezután örömmel látogatott el "hozzánk". A munkahelyi elfoglaltságok miatt kevesebbet látjuk mostanában, mint ahogy Leát is, de ugyanakkor boldogság tölti el szívünket, mert ez egyben azt is jelenti, hogy a kitartó és alázatos munkájuknak köszönhetően magasabb pozícióba sikerült kerülniük a munkahelyükön. Ha már számoknál tartunk, akkor a nehézségek ellenére is sikerült 12'-et fejlődni a Wizz Air-en.

Az Abaliget Bluegrass fesztiválon Melit cserkésztem be a közösségbe, aki ugyancsak beépítette a környezetét. Sikerült a férjét is megfertőznie a futással, így Matyi már nem csak a sofőri teendőket látja el a tókerülő versenyen. Nekik a kötetlenség tetszik leginkább, mert akkor jönnek és csatlakoznak be a programba, amikor tudnak. Négy gyermeket nevelnek, így nagyon nehéz lenne tartani egy kötött időrendet.  Testvére Szilvi, és férje, Lóri szintén nagycsaládosként igyekeznek beépíteni az életükbe az egészséges életmódot, példát mutatva ezzel a gyermekeiknek. Két ízben voltak a csapat hasznos tagjai az Ultrabalatonon.

Barbara a tavalyi Ultrabalatonon csatlakozott a csapatunkhoz kisegítőként, de ha ideje engedi, akkor szívesen látogat el hozzánk azóta is. Az ő területe a Spartan és a terepfutó versenyek, ahol időnként kipróbálja magát. Kati az iskolaigazgatói teendők mellett próbálja megoldani azt, hogy kedd esténként velünk tartson, de amikor csak teheti, erősíti csapatunkat.

Jó volt látni, hogy a versenyeredmények javulása mellett a szakmai sikerek is jöttek, előléptetések és kinevezések formájában. 

Futás kerekasztal

A 2019-es év végén Andi Athénba látogatott, hogy ízelítőt kapjon abból a légkörből, amivel a mai napig tisztelegnek a görög katona, és az Újkori Olimpián először megrendezett maraton előtt. Ez pedig egy új gondolatot indított el bennem, és 2020 januárjában  egy újdonsággal rukkoltam elő. Futás kerekasztal beszélgetésre invitáltam a futás szerelmeseit. Athéntól New Yorkig volt a címe a rendezvénynek.

Az 1988-ban még olimpiai sprinter váltó tartalék, Sándor, sok év kihagyás után találkozik Brigivel, aki a futás szerelmese is egyben. Az eredmény pedig az, hogy egy fantasztikus élményt éltek meg a világ egyik legnépszerűbb maratonján, amit megosztottak velünk. Megcsodáltuk az Athén és a New-York Maraton teljesítéséért járó befutó érmeket. Mellé pedig két gyönyörű élménybeszámolót is kaptunk ppt bemutató formájában. Testközelbe hozták az eddig csak legszebb álmainkban előforduló misztikus helyszíneket. A hab pedig az volt a tortán, hogy Szekeres Ferenc maratonfutó legendánk, az edzésnaplóján keresztül  illusztrálta mindkét versenyen való részvételét. Érdekes volt látni, hogy mennyivel szerényebb körülmények között zajlottak le ezek a ma már misztikusnak számító versenyek.

Reményeim szerint, a "vihar" után tovább folytathatom ezt a kezdeményezést!

Derült égből villámcsapás

A villámrajtot követően nem sokkal a világjárvány sokakat beszorított a négy fal közé. A szabadtéri sportot űzők, mint például a futók is, kaptunk egy (nem) kis engedményt azzal, hogy egyénileg továbbra is hódolhatunk a szenvedélyünknek. Nem találkoztunk, de a világhálónak köszönhetően azért tartottuk a kapcsolatot egymással. Nagyon sok verseny elmaradt, de a motiváció nem lankadt. Mindenki készült lelkileg és fizikailag a nagy visszatérésre, "a hazafutásra", amikor újra ellátogathatunk a Futrinka utcába. Ez a nap pedig augusztus 11-én jött  el. Sokaknak hiányzott már "A közösség", ahol nincsenek elvárások, csak a futás szeretete és ennek szabad gyakorlása.