A sikerek további lehetőségeket rejtenek magukban
Rengeteg érzelem kavarog bennem amikor ezeket a sorokat írom, hiszen az életemet meghatározó sportom legnagyobb eseménye zajlott Budapesten. 25 évet vártam erre a nagyszabású atlétikai versenyre, úgyhogy igyekeztem minden percét kihasználni. A legnagyobb hatást azt gyakorolta rám, hogy a családommal oszthattam meg mindezt. Ez pedig azért volt különleges számomra, mert eddig semmilyen jelét nem mutatták annak, hogy a versenyeimen kívül érdekelné Őket az atlétika. A csodálatos Nemzeti Atlétikai Központon kívül a Hősök teréről induló utcai versenyszámokon is ott voltunk. A rekord számú magyar küldöttség minden tagját hihetetlen ováció fogadta, amiért nagyon hálásak voltak. Az egyéni csúcsukat meghaladva, vagy éppen csak elmaradva köszönték meg nekünk nézőknek a tapsokat amiből rendesen kivettük mi is a részünket. A legjobb 24-be jutottak szerinti pontozás alapján az országok rangsorában Magyarország az előkelő 20., míg az európai országok közül a 11. helyen végzett. Ez pedig óriási sikernek számít és talán az ínséges idők lezárását is jelenti egyben. Ugyanakkor nagy felelőséget és odafigyelést követel az iskolai testnevelőktől és az edzőktől mert reményeim szerint, hosszú tömött sorokban jelentkeznek majd a gyerekek, hogy a sportok királynőét szolgálják. Ehhez persze az is kell, hogy a szakembereink ne teherként hanem lehetőségként éljék meg a megnövekvő feladatokat és akkor garantált a további siker. Az elmúlt évek nehézségei után, most sokkal optimistábban látom szeretett sportom helyzetét. A minap egy lelkes testnevelő tanárt faggattam a vásárlótérben arról, hogy miként lehet hatni a kamaszkorban lévő srácokra? Dallam volt a fülemnek amit hallottam. Egy 360 méteres futópálya áll a rendelkezésére, ezért azt találta ki ösztönzésül, hogy a srácokkal együtt a távok összegzésével minden órán lefutják a misztikusnak tartott 42,195 Km-t. 25-30 gyermek esetében ez viszonylag könnyen teljesíthető és egyben sikerélmény szerzésre okot adó feladat (fejenként 4 kör, ami a 45 percbe bőven belefér). Szükség is lesz erre a szemléletre a jövőben, hiszen soha nem látott érdeklődés irányulhat az atlétikára. A VB-nek köszönhetően végre helyre állhat a rend és az úszás után az alap sportnak számító atlétika is a szülők és a gyerkőcök célkeresztjébe kerülhet. Nagyon nagy szükség lenne rá, hiszen minden sportnak az alapja az atletikus képzettség. Elvitathatatlan tény, hogy az egyik olyan sport amiben egyre nehezebb odaférni a világ elitjéhez, mert az elmaradottabb ország versenyzői is az érmekért csatáznak már. A világ legeldugottabb helyeiről származó atléták mutatták meg nekünk, hogy a szerényebb körülmények ellenére is, vagy pont azért, nagyot tudnak alakítani. Az sem számít már meglepetésnek, hogy a rövid, vagy a hosszútávfutás mellett az úgynevezett ügyességi számokban is odaérnek a dobogós helyekre. A közép és hosszútávfutásban nem meglepő az afrikai kontinens dominanciája de azért egy-egy számban sikerült az európai versenyzőknek is túljárni az eszükön. Ez pedig bizakodásra adhat okot, mert Európa-Bajnokságot is rendeznek atlétikában, ahol egy kicsivel könnyebb odaérni a döntőkbe, vagy akár a dobogóra is. A hírverés megvolt az atlétikának, de a munka java ezután következik, hiszen a sportág iránt érdeklődő gyerekeket ott kellene tudni tartani a futópályákon. Ha még sem sikerül, akkor sincs dráma mert nagyon jó alapokon tudhatja magát az újonnan választott sportjában amiben kevésbé sérül majd meg.
Példaképekre ma is szüksége van a gyerekeknek
Vitathatatlan, hogy a legnépszerűbb sport a világon a labdarúgás. Éppen ezért a gyerekek nagyon nagy része (ma már nem csak a fiúk) is ebben a sportban keresik meg az örömüket és a példaképüket. Ma már a nagy klubok a kivásárlási összeg nagy részét a mezek eladásából fedezik. Az atlétikában sajnos erről nem beszélhetünk még de titkon azt remélem, hogy a mai gyerekek között is akadnak olyanok mint amilyen én voltam. Mielőtt atletizálni kezdtem, nekem is labdarúgó példaképeim voltak. 13 évesen kezdtem ismerkedni a sportok királynőjével, de a hosszabb távokra csak 16 évesen kezdtem komolyabban készülni. Ekkor már az Iharos Sándor, Rózsavölgyi István és Tábori László nagy hármas mellett Mecser Lajos példája lebegett a szemem előtt. 17 évesen a Volán SC kínált sportállást, ami azt is jelentette egyben, hogy testközelbe került hozzám az akkori maratonfutó élmezőny. Volt szerencsém együtt futni az 1982-es Európa-Bajnokság 6. helyezettjével, Szabó Karolinával. Csepeli kötődése miatt pedig onnan már csak egy lépés választott el a hétszeres magyar bajnok maratonfutó legenda megismeréséig. Szekeres Ferivel, (mindenki Feri bácsijával) jó kapcsolatot ápolok ami még ma is sok erőt ad nekem. A magyar világsztárok "kikopása" után, az éppen uralkodó világsztárok közül választottam én is. Ilyen volt Henri Rono, Lasse Viren, Alberto Cova, Gelindo Bordin és Stefano Baldini. A hölgyek közül Mary Decker mellett a portugál Rosa Mota tudatos versenyzése nyűgözött le. Mindent megnyert amit csak lehetett a maratonfutásban. A sportág iránti rajongásomat a Budapest Nagydíjon élhettem ki igazán, mert az akkori sztár atléták számára igen vonzó atmoszférát teremtett a Népstadion lelkes közönsége. Nekem pedig évente nyílt alkalmam arra, hogy az atlétika legnagyobb csillagai közé férkőzzek egy aláírás kérés erejéig. A most cseperedő atléta palántáknak eddig Székesfehérvárra kellett utazniuk ezekért az életüket meghatározó pillanatokért, de ezután már a Világbajnokság helyszínéül szolgáló Nemzeti Atlétikai Központ fog gondoskodni arról, hogy minél többen osztozhassanak ezekben az élményekben. Kell is nekik a lelki muníció, hiszen a jelen kor atlétáinak még nehezebb dolguk van mint nekünk, hiszen az atlétika egyre nagyobb népszerűségnek köszönhetően ontja a sztárokat. A 212 tagországból mindössze 6 maradt csak távol. Meggyőződésem, hogy a több ezer kilátogató gyerekből rengetegen voltak olyanok akik még a földrajz órán sem hallottak jó néhány itt megjelent ország létezéséről. Az istenek a fejükre estek című filmben (1980) még jót mosolyogtunk a Botswanában játszódó történeten. Mára pedig a pontverseny 35. helyét elfoglalva Világbajnoki érmekkel utaztak haza. Remélem, hogy a most felbukkant tehetségek közül jónéhányan válnak a magyar lurkók példaképévé és még rengeteg örömöt szereznek nekünk.
A KIPRUN is jelen volt a nagy megmérettetésen
Jól ismert tény, hogy jövőre Párizs ad otthont a XXXIII. nyári olimpiai játékoknak. Azt már talán kevesebben tudják, hogy a DECATHLON is a kiemelt támogatók között szerepel. Nem véletlen, hogy az egyre több sportcsatornán közvetített eseményeken szúrhatjuk ki a hazánkban is egyre népszerűbb spotáruház logóját. A saját márkáit különös becsben tartott sport óriás, az utóbbi időben egyre több nagy nevet nyert meg a termékeik tökéletesítéséhez és persze a népszerűsítéséhez is. A teljesítményért futók táborát kiszolgáló KIPRUN két versenyzővel volt jelen Budapesten. A 35 Km férfi gyaloglásban KEVIN CAMPION a világranglistás helyezésén három pozíciót javítva a 14. lett a KIPRUN RACEWALK 900 cipőnket használva. Az (v)érmes reményeket szövögető PAUL CHELIMO-nak, 5000 méteren, most sajnos be kellett érni a tisztes helytállással. Az előfutamából még sikerült a nagy hajrájának köszönhetően tovább jutni, de egy kisebb sérülés és mentális fáradtság megakadályozta abban, hogy a döntőben méltó kihívója lehessen, Jakob Ingebrigtsen-nek. Az előzetes várakozások szerint minden esélye megvolt a nagyon sűrű mezőnyben is hogy érmet szerezzen, de ez most nem jött össze. A 2016-os Olimpián ezüst, míg Tokióban és a 6 évvel ezelőtti Világbajnokságon bronzérmet nyert sportoló, két hónappal ezelőtt Bécsben igazolta jó formáját. Nagyszerű idővel (13'03,12") nyerte meg a versenyt az AT LONG 900 típusú szögescipőnkben. Ráadásul, a nagyon szigorú amerikai válogatási rendszeren is át kellett verekedni magát, hogy Budapestre utazhasson. Csalódott nyilatkozatában elmondta, hogy jövőre Párizsban szeretné magát kárpótolni, amiért mindent meg fog tenni. Ezt fogja tenni még jó néhány KIPRUN szerelésbe öltözött atléta is, mert a márka által fejlesztett termékek már kiszolgálják a legmagasabb igényeket is. Minden erőmmel azon dolgozom, hogy minél több honfitársam részesüljön abban a szerencsében, hogy erről megbizonyosodhasson. Az pedig már csak a hab lenne a tortán, ha a sikeresen megrendezett Atlétika Világbajnokságnak is köszönhetően 2032-ben a Budapesten rendezett Olimpián szerepelnének KIPRUN cipőben.
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)