A versenyzés lélektana

A versenyszellem már egészen kiskorunktól meghatározója az életünknek. Egyes pedagógiai módszerek ennek a készségnek a fokozására alapulnak. Az osztályozás rendszere és a tanulmányi versenyek kiírása is ezt a célt szolgálja. Észre sem vesszük a mindennapjainkban, de folyamatos versenyben vagyunk az idővel, egymással, és önmagunkkal is. Buszmenetrendhez igazodunk, vagy a nem várt forgalmi dugó újratervezésre késztet, hogy időben odaérjünk ahová indultunk. Mai felgyorsult világunk velejárói lettek ezek a helyzetek.
 

Ugyanakkor, időt és pénzt nem sajnálva hajlamosak vagyunk órákat eltölteni a tükör előtt, vagy háromszor átöltözni egy dicséretért. A köszönet, a megbecsülés és a dicséret értéke különösen felértékelődött, mert nagyon sokan leszoktak róla. Az önbecsülés, illetve a sikerélmény elengedhetetlen a személyiség-fejlődésünkhöz és a mindennapi életünkhöz. A versenyszellemnek életben kell tartani minket, hisz a kihívások motivációt adnak. Gondolkodásra, cselekvésre késztetnek, és önmagunk bátorítására szolgálnak.

A mentális erőnkkel, a fizikumunkra is jelentősen hathatunk. A teljesítőképességünk határainak feszegetésével az elénk gördülő magánéletbeli akadályokat is sokkal könnyebben vehetjük. Fontos, hogy a saját magunk ösztönzésére, önmagunk építésére használjuk.  
A versenyzés, akkor tud örömet okozni, ha nem önértékelési problémák, vagy a mások feletti görcsös győzedelmeskedés vágya irányítja.

Miért pont a futás?

Ha egy gyenge közhellyel szeretném megválaszolni a kérdést, akkor az lenne a válaszom, mert "a láb mindig kéznél van". Ennél azonban sokkal összetettebbnek gondolom a kérdést, és inkább a pszichológiában keresem a megoldást. A futóversenyek elterjedésével egy új színteret kaptak a bizonyításra azok is, akik eddig a futást egy kerülendő rossz dologként tartották számon.

Ez örvendetes hír számomra, hisz meggyőződéssel vallom hogy Futni mindenki tud! A karantén helyzetnek "köszönhetően", megnövekedett az érdeklődés a futás iránt. Sokaknak kellett az edzőtermi edzését lecserélni a szabad ég alatti sportolásra, ami többé-kevésbé egyenlő a futással (fitness nyelven kardio). Akiknek már megvolt a futással való találkozás élménye korábban is, azok pedig a több szabadidőnek köszönhetően szintet tudtak lépni.

A kijárási korlátozások szerencsére nem érintették komolyan a futást, így jónéhányan kipróbálhatták magukat a virtuális futóversenyeken. Ezek mindenképpen jók voltak arra, hogy az "őrlángot" megtartsák mindenki számára, de az igazi versenyhelyzet csak most fog elkezdődni. A többezres nagy versenyekre még mindig várni kell egy keveset, de a futónaptárban már találhatók olyan versenyek ahol 500 főig biztosítják a szervezők a versenyzéshez szükséges feltételeket.

A futóversenyek közösségformáló ereje

A futás sokáig egy negatív csengésű szó volt, hisz gyakran használták fegyelmezésre és büntetésre. A mai teljesítményorientált világunkban pedig az lett a szokás, hogy nem "kispályázunk" hanem egyből valami nagyra gondolunk. Az önmagunk felett aratott győzelem a legnagyobb, ezért egy olyan célt kell keresni, amitől eddig nagyon távol estek a gondolataink. 

Így fordulhat elő sokakkal az, hogy úgy kezdik a verseny-összefoglalókat a közösségi oldalakon, hogy: " Gyermekkoromban gyűlöltem futni, most meg itt vagyok egy futóversenyen, befutó pólóban és éremmel a nyakamban. El sem hiszem!" Manapság a futóversenyek elsősorban a turisztikai és közösségformáló erejük miatt lettek közkedveltek. A közösen legyőzött fizikai kihívások jelképe lett.

Thor Gothaas, A futás világraszóló története című könyvében azt írja róla: "Egy izgalmas utazás, ahol a büszkeség és a kiválasztottság érzéséig juthat el az ember úgy, hogy közben a lélek legmélyebb bugyraiba merül el, a teljesítőképesség határait feszegetve." 

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert jónéhány nagy utazásban volt részem. Nem csak a földrészeket tekintve, hanem a futóversenyek alatt megtapasztalt magasságokat és mélységeket is beleszámítva. Hihetetlenül sokat kaptam a versenyeken, de számomra az odavezető út is legalább olyan nagy élményt jelentett. Főállású sportoló voltam, így lehetőségem nyílt arra, hogy mindent ki tudjak hozni magamból. Ma erre nagyon keveseknek van lehetősége, ezért nagyon fontos a helyes célok meghatározása, mert különben sérülés, vagy kiégés lehet az eredménye.

Legyen a verseny pirosbetűs ünnep 

A mai felgyorsult világunkban, nagyon nehéz megteremteni a feltételeit annak, hogy a "sportpályán" is teljesítsünk. Próbáljunk meg arra törekedni hogy ne a teljesítmény vezéreljen minket, hanem a verseny megélése! Ehhez viszont sokat kell edzeni, és türelmesen kivárni a kellő pillanatot. Nagyon könnyen beleeshet az ember abba csapdába, hogy a feltételek megteremtése nélkül választ egy bakancslistás célt. A futás életmódszerű használata is lehet legalább akkora siker mint egy teljesített fél- vagy egész maraton. A versenyzés túlzásbavitele is veszélyeket rejthet magában. Egy idő után elveszhet a varázsa, és már csak befutóéremben lesz mérhető az élmény.
 

Félmaratonból nem a mennyiségre kell törekedni, hanem a minőségre. Egy évben, semmiképpen sem futnék 3-4-nél többet. A közöttük lévő időszakokat pedig a fejlődést szolgáló edzésekkel tölteném ki. Érdemes lehet egy jól felépített versenytervet készíteni az év elején, akár pihenő időszakokat is beiktatva.

Van még egy úgynevezett ökölszabály ebben a sportban, ami pedig így szól. A versenytávot nem kell az edzésen teljesítened, (elég csak a 80%-a) mert arra ott van a verseny. Nem kell attól félni hogy nem bírod végig csinálni! A verseny előtti három hét azzal telik, hogy fokozatosan visszaveszünk a terhelésből, így sokkal pihentebbek és elszántabbak leszünk. Ráadásként pedig ott van a verseny hangulata, ami megsokszorozza az erőd, és gond nélkül hozzá tudod rakni a hiányzó néhány km-t.

A verseny sikeres teljesítéséhez, illetve jó megéléséhez, nagyon fontos szabály még az is hogy ne fusd el az elejét.
Az első Km-eknek szinte kényelmetlenül lassúnak kell tűnnie. Lehet, hogy most nem tűnik időszerűnek ez a pár mondat, hisz mindenki alig várja hogy újra versenyezhessen és üdvözölhesse régen látott vetélytársait, vagy futótársait.

Amiért mégis fontosnak tartom, hogy "beszéljek" róla, annak az az oka, hogy remélhetőleg nem tér vissza a vírus, és rengeteg verseny kerül megrendezésre az év hátralévő részében. Érdemes lehet a hosszútávú célokért elengedni egy-egy kisebbet, mert verseny lesz bőven jövőre is. Ez nem jelenti azt hogy bárkit is lebeszélnék a versenyzésről, hanem azt szeretném üzenni, hogy vigyázzatok arra a tűzre, ami még nagyon sok szép élményt hozhat a jövőben. Tudom hogy hihetetlennek tűnik, mégis higgyétek el nekem, hogy sokkal büszkébb vagyok arra hogy 42 éve futok, mint a ranglistás eredményekre vagy a győzelemre. Joggal gondolhatjátok azt, hogy könnyen beszél az aki már kiélhette a versenyzési vágyát eddigi élete során.
 

Néha még mindig futóversenyről álmodom
 

Őszintén mondom, hogy nagyon hiányzik nekem is az az érzés hogy időnként megmérettesem magam.  Életem nagy részében a minőségi futástért próbáltam mindent megtenni, és nem szeretném a betegségem miatti szánakozást senkiből sem kiváltani a versenyzésemmel.  
Számomra a rajtszám viselése egészen más elvárásokat ébreszt, mint azokban, akik már azzal győztessé váltak a szememben hogy futócipőt mertek húzni, hosszú statikus életükkel szakítva. Hogy fogok-e még valaha versenyezni, azt nem tudom, mert ez elsősorban az egészségi állapotom függvénye.  
 

Van azonban nekem is egy nagy álmom, amit nagyon szeretnék megvalósítani, de nem minden áron. Jelenleg azon dolgozom, hogy megteremtsem a feltételeit annak hogy 2022 őszén, nyolc hosszú év után ismét egy nagyot alakítsak.