Mit is csinál egész pontosan egy kommentátor - azon kívül, hogy beszél?
Az NFL meccsekre jellemző 5 fős stáb rendszerint két állandó személy köré épül, közülük az elsőszámú az úgynevezett "play-by-play announcer", aki a játék történéseit folyamatosan követve tulajdonképpen "felolvassa" a képernyőről az éppen aktuális megmozdulásokat, hasonlóképpen - bár manapság már kevésbé részletesen - ahogy a régi rádiós kommentátorok kép hiányában körül írták a pályán zajló eseményeket a hallgatók számára.
Mellette foglal helyet az úgynevezett "color analyst", avagy szakkommentátor, aki hagyományosan egy komolyabb szakértője a sportágnak, az ő dolga, hogy a kollégája bejelentéseit elmagyarázza, és kisebb-nagyobb betekintést engedjen a kulisszák mögé, a játékosok és edzők észjárásába, egyszersmind hozzásegítve a nézőt, hogy jobban beleélje magát a játékba.
Melléjük kiegészítésképpen csatlakoznak a pálya melletti riporterek, akik olyan friss információkhoz juttathatják a közönséget, amiről kizárólag az oldalvonal mellett lehetséges értesülni, valamint rövid interjúkon keresztül bevonják a közvetítésbe a mérkőzés főszereplőit - a csapatok tagjait is.
Rajtuk kívül még egy olyan szakértőt - rendszerint egy visszavonult játékvezetőt - is bevonnak a közvetítésbe, aki a bírói döntéseket magyarázhatja el a nézőknek. Utóbbit természetesen megtehetnék a kommentátorok is, hiszen a többség ismeri a szabályokat, de azt a szakmai hitelességet, amit egy korábbi magas rangú játékvezetőt adhat hozzá a közvetítéshez, a tévétársaságok nagyra értékelik, ennek is köszönhető, hogy ma már több olyan idő előtt visszavonult játékvezető választja inkább a kommentátorállást, aki még sokat tehetne hozzá a játékhoz, de a médiában egész egyszerűen jobban megfizetik, mint a pályán.
A 2000-es évek derekán, amikor idehaza is rendszeressé váltak az NFL közvetítések, a magyar televíziós stáb is ezt a mintát követte, bár a távolról történő közvetítés miatt érthetően kisebb létszámmal. Faragó Richárd, aki már akkor az egyik legismertebb magyar sportkommentátornak számított, elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy lefordítsa ezt a játékot a magyar közönség számára, maga köré gyűjtve a sportág hazai képviselői közül a legfontosabbakat, a legkülönfélébb területekről.
A teljesség igénye nélkül, Bencsics Márk és Kovács Sándor személyében aktív játékosok, Udvardi Gyula személyében aktív játékvezető, Iványi Márton mint edző, és Buday Zoltán valamint Herczeg Ádám mint elemzők is ültek Faragó mellett a szakkomentátori székben, egyedi perspektívát nyújtva a nézők számára erről a rendkívül sokoldalú játékról. Azóta az NFL közvetítések jogai új társasághoz kerültek, és Kun Zsolt vezetésével új stáb viszi tovább a régiek munkáját, de az NFL népszerűsége továbbra is töretlen, és ebből a hazai színtér is profitál, hiszen rengetegen csatlakoznak a magyar csapatokhoz közvetlenül azért, mert tetszett nekik, amit a tévében láttak.
Mi a helyzet a magyar pályákon?
2017 óta a magyar bajnokságot is közvetíti a tévé, nagyjából ugyanezen irányelvek mentén, de mindemellett a helyszíni közvetítések műfajának is nagy hagyománya van. Ez a tengerentúlon kevésbé jellemző, bár ott is alkalmaznak egy helyszíni bemondót (public address announcer), de az ő feladata elsősorban kiegészítő programok felkonferálása, illetve a pontszerzők neveinek felolvasása, míg a magyar stadionokban teljes értékű közvetítés a megszokott.
Nagyon fontos kiemelni, hogy a tévénézőkkel ellentétben a helyszíni közönség nagyon különböző igényekkel rendelkezik. Míg előbbiek - a távirányítóért folytatott harc veszteseit leszámítva - teljesen önként, saját érdeklődésből fakadóan választják ezt a programot, addig a magyar meccsek közönségének döntő többségét a csapat tagjainak hozzátartozói alkotják. Köztük rengetegen nem ismerik a sportágat, sőt, gyakran elsősorban aggodalommal figyelik, ahogy a szerettük/csemetéjük/jövendőbelijük ilyen módon kockáztatja a testi épségét. A kommentátornak ebben a helyzetben kulcs szerepe van abban, hogy megszerettesse a játékot mindazokkal, akik ezen kategóriákba tartoznak, úgy, hogy közben a rutinosabb nézőket se feltétlenül untassa olyan helyzetek túlmagyarázásával, amit ők már kismilliószor láttak és hallottak.
Tudni kell feltételezni minden olyan kérdést, ami a néző fejében felmerülhet, akár az aktuális játékkal, akár a sportág egészével kapcsolatban, és tudni kell a lehető legközérthetőbb módon válaszolni rá. Nehéz megtalálni az egyensúlyt ebben, különösen úgy, hogy a helyszínen nincs visszajátszás, a magyar bajnokság rendszerét is lényegesen nehezebb átlátni például az NFL bebetonozott franchise-aihoz és heti fordulóihoz képest, és természetesen a pályán lévő csapatok játékosai sem számítanak a legismertebb hírességeknek, akikről az is tud mindent, aki nem követi a sportot. Ez a kommentátor felkészülését is megnehezíti, hiszen lényegesen kevesebb információ áll a rendelkezésre, amivel ki lehetne tölteni ezt a szűk 3 órás műsort, másfelől pedig a sportszakmai megközelítésnek is vannak határai. Ami egy szakértő számára igazi csemegének számítana, az a döntő többség számára már nem biztos, hogy befogadható.
Természetesen az ismeretterjesztés is fontos feladat, de nem előzi meg a szórakoztatást, így véleménye is csak módjával lehet egy kommentátornak; hiszen nem minden meccs alakul jól, de a résztvevőkkel szembeni tisztelet akkor is megköveteli, hogy pozitív képet fessünk róluk, elismerve azt a munkát, amit a győztes és a vesztes csapat játéktudástól függetlenül egyaránt elvégez. Azt szokták mondani, hogy egy kommentátornak olyan éretten kell gondolkodnia a játékról mint egy edzőnek, miközben olyan rövid pórázon van, mint egy bíró. Utóbbinak persze feltétele a helyszíni kihangosítás, így a mondandónkra adott reakciókat élőben tapasztalják, a közönség ott áll karnyújtásnyi távolságra, így könnyű feltérképezni, hogy mit szeretnek, és mit nem szeretnek hallani.
A közönség elvárásaival szemben is sok a félreértés a köztudatban, az egyik ilyen a kommentátor pártatlanságának kérdése, ami sajnos időről időre konfliktusokat szülhet a szurkolók között. Könnyű lenne ezt lezárni annyival, hogy mindig minden esetben pártatlannak kell lenni, de amellett, hogy maguk a csapatok sem egyenlő mértékben szolgálnak rá az elismerő szavakra, a kereslet-kínálat sem feltétlenül ezt követeli meg. Ahhoz hasonló módon, ahogy minden sportágban egy-egy hazai meccset időnként regionális tévécsatornák közvetítenek, egy-egy adott területen, kizárólag az ott lakók számára, a meccsek helyszínein is döntő többségben vannak a hazai szurkolók.
Azzal többnyire mindenki tisztában van, hogy a kommentátort is a hazai csapat alkalmazza, így függetlenül attól, hogy mennyire próbál igazságos maradni, akkor is velük van. Ettől függetlenül a részrehajlás nem kizárólag abban nyilvánulhat meg, hogy a közvetítésben elhangzott dolgok csak az egyik csapat számára támogatóak, illetve a másik csapat érdemeit próbálják meg elvitatni, hiszen ez a hozzáállás semmilyen esetben sem elfogadható, az viszont igen, hogy a kommentátor mennyiségileg többet beszéljen a saját csapatáról, akikről nyilvánvalóan sokkal többet tud, és ugyanígy sokkal többen is kíváncsiak rá. A játék tagoltsága egyébként kifejezetten megkönnyíti ezt, hiszen két play között mindig van néhány másodpercnyi szünet, amit szabadon ki lehet tölteni beszéddel, illetve az ahogy az egyik oldalon mindig a támadók, a másikon pedig a védők foglalnak helyet, segít abban, hogy mindenre kiterjedő mondanivalót fogalmazzon meg. Ilyen szempontból az amerikai futball egy kifejezetten kommentátorbarát sport, sokkal könnyebb elkapni a ritmusát, mint egy olyan játéknak, ahol folyamatos labdajáratás zajlik.
Jó játékosok, edzők, és játékvezetők mellett jó kommentátorokra is nagy szükség van a hazai amerikai futball színtéren, így biztatunk mindenkit, aki úgy érzi, hogy képes lenne érdekesen beszélni a sportról, és szívesen részt venne ilyen módon a hazai sportéletben, az előképzettségtől függetlenül bátran keresse fel a számára szimpatikus csapatot, és próbálja ki magát, a közönség hálás lesz érte!
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)