Magazin

Blog

Az ülő életmód következményei

2020. január 27.

Góg Anikó bemutatja, hogyan alakult ki a mozgás szervrendszerünk, leírja, hogy elkényelmesedett életmódunk, valamint az ülőmunka milyen hatással van testünkre és testtartásunkra.

Lesz pár rossz hírem, érdemes lenne már most felállnod hozzá…

Nagyvonalakban vegyük át, hogy jelenleg hogy áll a gerincünk az ülő életmódunkkal.

Megszülettünk az egyenes gerincünkkel és egy kis szerencsével édesanyánk nem folyamatosan a hátunkra fektetett, fölénk helyezve valami audiovizuális élmény-cunamit, hanem hagyott minket hason fekvésben is kepeszteni kicsit, ami viszont nagyon gyorsan, rettentő unalmassá vált, hacsak nem tekingettünk oldalra-előre emelgetve -azt a testünkhöz képest is igen tekintélyes méretű- fejünket, ami meglehetősen komoly izommunkát igényelt a csecsemő önmagunktól, de mivel volt motivációnk és genetikai kódolásunk is minderre, így ennek megfelelően a programunk aktiválódott és a testünk kialakította a nyaki görbületét, hozzá rendelve a megfelelő izomtónusokat és a szükséges izmok működését.

Kúszással, mászással tovább fejlődtek a törzsizmaink, a csípő stabillizátoraink, és amint elértük a megfelelő neuromuszkuláris érettséget, elkezdtünk felegyenesedni. Ezzel pedig jött az ágyéki gerincszakaszunk homorulata, a hát kifotikus íve, vagyis lényegében a gerincünk kettős S görbülete, mely statikailag a legstabilabb, legnagyobb teher elviselésére képes felépítmény, amely biomechanikailag számunkra a legoptimálisabb és amely lehetővé teszi a relatív alacsony energiabefektetés mellett teljesíthető mozgást. Kialakítottuk azt a mozgás szervrendszert, amely kiszolgál minket abban, amire teremtve lett(ünk). Hallod ugye, hogy MOZGÁS SZERVRENDSZER?! Maradnék még az optimista gondolataim vonalán, melyek szerint a gyermeki önmagunk sokat kúszott, mászott (fára, mászókára, kötélre), lógott, hintázott, ugrált, szökellt, csúszott, siklott, gördült, gurult, labdázott, tolt, húzott, pörgött…kapta és beépítette a sok mozgásélmény tapasztalatát, melyekhez az ő nagyon okos teste alkalmazkodott, vagyis egyre ügyesebben kicsiszolta azt, amit software-esen is kiírtak számára.

Gyerekkorunkban a kúszással, mászással is fejlődnek törzsizmaink

Majd anyukánk szólt 6-7 évesen, hogy ideje lenne bejönni a játszótérről, mert be kellene ülni az iskolapadba. (Nem anyukánk hibája.) Meg a kocsiba, hogy eljuss az iskolába. Meg a gép elé, nehogy lemaradj valamiről, meg a szolfézsra, hogy sokoldalú fejlesztésben legyen részed és tényleg már csak egy fél órára otthon a lecke mellé, és „Na jó, kicsit tévézhetsz is.” a nap végén pihenésképpen. És mivel a mozgás szervrendszered nagyon okosan és nagyon logikusan működik, szépen alkalmazkodik is mindehhez. Struktúrájában, felépítésében olyanná lesz, mint amilyen funkcióra használva van. Ha az az ülő életmód, akkor ahhoz. Igyekszik kimanőverezni ezt a statikai helyzetet, ami lényegében egy teljesen más testtartást ír ki programként, mint amire készült. Ha valaki 10-12 órát ül -pláne rosszul- akkor mitől is remélnénk, hogy amikor feláll, akkor ne az ülésben rögzült mintát hozza tovább?

„A funkció alakítja a struktúrát.”

Ezzel most nem az anyukákat akartam bántani, legfeljebb a figyelmüket felhívni annak fontosságára, hogy utódjaink születésekor, kezdetektől fogva TUDATOSAN törekedni kell arra, hogy minél kevesebb ilyen átró hatás érje a gyerekeinket, valamint, hogy olyan mozgásprogramokat iktassunk be mindennapjaiba, melyek képesek némiképp modern, civilizált (!?), kényelmes, de legfőképp elkényelmesedett életmódunk következményeinek hatását ellensúlyozni. 

Ezen a ponton most (mint egykori gyermek) nagyon sajnálom magunkat, ugyanakkor, (mint édesanya, edző, NMPT instruktor) bizakodó is vagyok, hogy tudatos odafigyeléssel, döntésekkel ez a folyamat nem törvényszerűen torkollik a sérv, a túlsúly, a mozgásszervi degeneratív betegségek spiráljába. Mert az egy óriási zsákutca.

Oké, csak még egy kis információ a hatásoktól. Szóval folyamatosan nézünk, simogatunk valami képernyőt, aminek következményeként kialakul az előre helyezett fejtartásunk. Annak érdekében, hogy a kb. 7 kilogrammos fejünk ne rántson előre bennünket, kénytelenek vagyunk csípőnket, medencénket előre tolni, hogy egyensúlyunkat megtartsuk. Pikk-pakk 2 gerincgörbületünket már el is vesztettük, már is nem ott van, ahová azokat kitalálták. Ehhez persze minden más is alkalmazkodik, hisz testünk nagyjából úgy működik, mint egymásra helyezett fogaskerekek rendszere. Innentől kezdve sem csontjaink, sem ízületeink, ízfelszíneink, sem rugalmas mozgató egységeink nem azt a terhelést kapják, mint amire szánták őket.

Gerincünk nagyon hamar alkalmazkodik az ülő életmódhoz.

Góg Anikó korábbi triatlon olimpikon, szemelyi edző, humánkineziológus tanácsait olvashatjátok. Anikó az IWI Nemzetközi Fitnesziskola tanára állóképesség, pulzuskontroll valamint funkcionális edzés témakörökben.

Decathlon sportközösség

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)