Start: Somlóvásárhely
Somlóvásárhely, vasútállomás, mindjárt délután négy óra. Elég egy pillantást vetni észak felé, és a cél máris előttünk, szemben: a Somló gyönyörű látványa. Vár ránk három kápolna és forrás, egy kilátó és egy várrom – meg sok-sok zegzugos utca, dűlő, szőlők és présházak százai.
Igen hamar, már a főút mentén itt a Vásártér-kút. Innen hosszú egyenes – és persze emelkedő – út visz fel a hegyre. Előbb csak a szoknyához, látványos kőkerítések mellett-között. Ez aszfalt, persze: tudjuk, hogy a túra zöme hasonlóan betonos lesz – így készültünk cipővel is.
Gyorsan elmarad a Taposó-kút is, és máris a Szt. Ilona-kápolna kilátásának örülhetünk. Meg írhatjuk fel az első kódot, persze… Kicsit homályos-párás a kilátás, de így is szép. Ragalja-dűlő, nyugati panorámával: a Ság-hegy szépen kivehető.
A Sédfő-forrás friss vize kellemesen üdítő. Toljuk tovább, felfelé – jó a tempó. Jobbos erős visszafordítót veszünk be: sárga kereszt. Majdnem a tetőn vagyunk, amikor leesik: hé, nem is erre kellene mennünk! De már késő: itt a vár. Uhhh, újratervezés. Hát, nézzük meg, de aztán le kell mennünk a Szt. Márton kápolnához is… szép lesz. A romok, és a kilátás igen látványosak: bejárjuk az ódon falak környékét, észak felé meg pláne érdemes elidőzni, nézelődni.
Ereszkedünk, aszfalton.
A Kinizsi-szikla mellett csak elhúzunk: ide jövünk még… Elágazó, sárga kör: irány a Szt. Márton-féle kitérő. Megint kódot írunk, de vizet is vételezünk: még mindig meleg van. Jöhet a sárga háromszög: eléggé erős kaptató, sok lépcsővel, de most ez a legjobb alternatíva. Szépen felérkezünk a kilátóhoz, de sajnos, nem tudunk feljutni: zárva. A hegytetőn nyüzsgés, sok ember – és szép napsütés. Körüljárjuk kicsit, fényképezünk a keresztnél is, és megkezdjük az ereszkedést. Előbb a füves szakaszon kelünk át, majd a bazaltos-sziklás-köves rész következik. Még mindig hétágra süt a nap, érdemes messzire tekinteni.
Látjuk már a Szt. Margit-kápolnát, de egy kis borozó is útba esik: Ede bácsi juhfarkja aztán maradandó élmény lesz! Már az illata is lenyűgöző, íze pedig tovább emeli a nap fényét. Aztán utolsó kód a 300 éves hársnál, és lehet ereszkedni a célba. Lehet, de még nem muszáj… Még felmegyünk a Kőkonyhához is, és senki nem bánja meg: a bazalt-orgonák egyedi hangulata, a sziklák alkotta lépcsők, a kőkerítések és szőlősorok bájos rendje lenyűgöző. Bebújunk a gigantikus oszlopok közé, mögé. Hátborzongató élmény, Kicsi hangya vagyok, és köröttem a Természet ősanya. A kis réseken kívül pedig ott a táj, a Táj!
Már csak egy könnyed ereszkedés, és itt a vasútállomás, a cél. Emléklap, pompás fém jelvény, és gratulációk. Meg persze a kellemes élmények: jó lesz ide máskor is visszatérni – ha előbb nem, hát júniusban a Somló éjjel 15 TT-n.
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)