Versenyző koromban mindig nagy izgalom előzte meg, ha váltó-, vagy csapatversenyen vettem részt, legyen az 4x1500 méter, mezei futás, vagy maraton csapatbajnokság. Számos alkalommal indultam 5 fős csapattal Bécs-Budapest váltóban, vagy a másik klasszikuson a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba versenyen. Kétszer indultam 12 órás futóversenyen, ahol négyen osztoztunk a 150 Km körüli távolságon. Az viszont biztos, hogy egyiknek sem volt a hangulata összehasonlítható az áruházban zajló futás hangulatával, és az előkészületeivel.
Csapatépítés futással
Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Decathlon számára mennyire fontos a sport. A sportszer-kereskedelem piacvezetőjeként szinte alapvető elvárás, hogy a dolgozóink is sportoljanak a hiteles tájékoztatás érdekében. A cég közel 1500 dolgozójának biztosít évek óta lehetőséget a közös sportolásra, illetve önmaguk megmérettetésére. Az egyik ilyen nagyobb szabású rendezvény a cégolimpia, a másik pedig a 12 órás futás. A pandémia helyzet miatt ezek a rendezvények a megszokottól eltérően, de megrendezésre kerültek, illetve kerülnek. A biztonsági előírások betartásában élenjárónak számítunk, ezért minden dolgozónk a legnagyobb körültekintéssel dobta be a közösbe teljesítményét. Ahogy az egész világot megváltoztatta a több mint egy éve tartó online, vagy home office üzemmód, úgy a szabadidős sportolást is. Virtuális futóverseny lévén, a 12 órás váltóversenyt is "tető alá" lehetett hozni. A versenyszervezők és egyes vállalatvezetők is felismerték már a futóversenyek csapatépítő erejét. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy 7 perc alatt be tud telni az Ultra Balatonon résztvevők névsora és több ezren bíznak a szerencséjükben, hogy a várólistáról bekerülnek az indulók közé. Teszik mindezt azért, mert a sport közösségformáló erejével terhelhető és egészséges dolgozókat tudhatnak a soraikban.
Együtt dobbanó szívek
VI. alkalommal került kiírásra ez a belső kihívás. Normális esetben reggel 8 órától este 8-ig ment folyamatosan a futás, az áruház belső területén elhelyezett futópadon. Ez a lebonyolítási rendszer az idén szóba sem jöhetett. Gondolkodóba estünk, hogy milyen pluszt tud adni a résztvevőknek, ha otthon a megszokott környezetükben futnak, vagy egyesével indulnak el az áruházból. Mindezt úgy, hogy egy adott időpontban csak virtuálisan váltja az addig futó kollégáját. Nagyon jó döntést hoztunk akkor, amikor a megrendezés mellett voksoltunk. A lehetőségeinket annyival tudtuk bővíteni, hogy az áruházi műfüves focipálya mellett, egy kerítéssel elzárt területen elhelyeztünk egy futópadot azok számára, akik szívesebben futnak ott, mint a forgalomban, illetve dolgoztak aznap.
Tízpercenkénti bontásban kidolgozott forgatókönyv alapján zajlott az esemény úgy, hogy közben a vásárlótérben zavartalanul folyt az értékesítés. Az előző két kiírásban a mi áruházunk gyűjtötte a legtöbb Km-t, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy ettől a futástól kaptam a legtöbbet. Sokan gondolhatjátok azt, hogy talán azért, mert zsinórban harmadjára nyertük meg. Szó sincs róla, mert ez a kiírás most egészen másról szólt az olvasatunkban. Az élményt szerettük volna előtérbe helyezni és nem a teljesítményre fókuszáltunk. Tettük mindezt azért, hogy olyanoknak is lehetőséget biztosítsunk, akiknek a futás nem feltétlenül a legkedveltebb sportja, de szívesen venne részt ebben a közös programban. 63 dolgozónkból harmincan húztak futócipőt ezen a napon, még ha csak 10 perc erejéig is. Ez a szám az elmúlt évekhez képest a legnagyobb, ami egyértelműen arról tanúskodik hogy mekkora szükség van a "közösen megélt" élményekre. Nem szeretném rangsorolni őket de megosztok néhány számomra megindító gondolatot. A kihívás előestéjén este 8 órakor még 140 perc hiányzott a 12 órából. Kétségbe estem és "B" terveket szövögettem, de miután reggel beléptem az áruházba, lavinaként terjedt a hír és olyanok is beírták magukat a tervező táblázatba, akik sosem futnak. Napközben is történtek váratlan helyzetek, de mindig akadt olyan aki "önként és dalolva" vállalta a futást.
12 óra alatt "értünk le futva" Balatonfüredre
Hátborzongató érzés volt, amikor a kolléganőm egy begyulladt bölcsességfog okozta kellemetlenség ellenére is futásra jelentkezett. Volt olyan kollégám is, aki a délelőtti és a délutáni futása között megkapta az első védőoltását. A verseny sportolóknak kapóra jött a lehetőség, mert be tudták építeni a felkészülésükbe. Ők nagyobb szeletet haraptak ki a képzeletbeli tortából, de minden perc teljesítése különös jelentőséggel bírt. Szívszorító érzést volt látni azt a kollégámat futni, akit 3 évvel ezelőtt egy snowboardbaleset után próbáltak összerakni az orvosok. Örömmel konstatáltam, hogy sikerült! Összegzésként elmondhatom, hogy a 12 óra minden percét kitöltöttük és ugyan virtuális formában, de lefutottunk Balatonfüredre. (131,94 Km) Gyakran árválkodott a műfüves pálya mellett kihelyezett futópad, mégis tudtuk hogy mindig történik valami, valahol. Lélekben együtt voltunk mindenkivel és szinte egyszerre dobbant a szívünk. Senki sem volt fáradt, mert átragasztottuk egymásra az energiáinkat. Ami pedig ennél is nagyobb jelentőséggel bír, hogy egyre több csillogó szemet látok, és mosolyt vélek felfedezni a maszk alatt, a "közös" futás óta. Többen jelezték, hogy azóta is futnak. Kell ennél több?
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)