Leköszönőben a téli szezon, és már valóban úgy néz ki, hogy érkezik a tavasz. A szezon vége felé azért mindenki visszatekint, mi is történt vele a síelés és a snowboardozás során. Van, akinek emlékezetes, tanulságos, vicces, látványos, hihetetlen, maradandó, életreszóló, felemelő és sorolhatnánk, a lista végtelen.
Az idei Les 2 Alpes-i snowboardos pályafutásom merőben tanulságos volt számomra. Amit megtanultam, hogy a védőfelszereléseknek igenis hatalmas jelentősége van! Nem dísznek hordjuk őket. Saját magam példájából kiindulva, mikor nekiállok felöltözni a snowboardozáshoz, mindig eszembe jut, hogy egy menyasszonyi ruhába valószínűleg gyorsabban bújnék bele, mire felhúzom az aláöltözet nadrágot, rá a fenékvédőt, térdvédőt, majd snowboardnadrágot, bakancsot, csuklóvédőt, kabátot, bukót… Aztán indulás.
De azt kell, hogy mondjam, ma már nagyon rutinos és mondhatni gyors is vagyok az öltözködésben.
Viszont amire megtanított az idei szezon, hogy bizony még hiányos a védőfelszereléseim listája.
Alapvetően, ha a snowboardozást hasonlítanom kellene egy másik sporthoz, akkor a gördeszkázás lenne az. Leginkább a sérülések hasonlósága miatt, hiszen a gördeszkázás közben is a test azon területei sérülnek és vannak igénybe véve, mint snowboardozáskor. Ezek a könyök, térd, csukló, medencecsont és ezek ízületei. Ebből következik, hogy az alap védőfelszerelések a könyök-, térd-, csukló-, és fenékvédő. Természetesen elengedhetetlen a bukósisak, - életet menthet -, ami megvédi a fejet az esések közben bekövetkező ütésektől és tompítja azokat. Viszont mivel a snowboard az extrémsportok közé tartozik, itt elkél pár plusz protektor, mint például a gerincvédő.
Mint kezdő snowboardos bevallom, nem igazán vettem számításba, hogy szükségszerű lenne számomra egy gerincvédő. Végtére is, nem pályán kívül közlekedem, nem száguldozok, körültekintően csúszom a pályán.
Igen, csak hogy a baj bárhol és bármikor megtörténhet, függetlenül attól, hogy az ember pályán csúszik és milyen sebességgel.
Hogy miért is fontos a gerincünk védelme?
Az ember gerince sokrétű feladatot lát el. A gerinc a test központi tartószerkezete, összeköti az izom-csontrendszer különböző részeit. A gerinc fő funkciója a gerincvelő védelme, a törzs mozgékonyságának biztosítása, valamint a teherviselés áthelyezése a fejről és törzsről a medencére. Statikus funkciói közé sorolhatjuk, hogy egyfelől a törzs szilárd vázát képezi, másfelől a felsőtest gravitációból adódó axiális terhelését a medenceövön keresztül átviszi az alsó végtagokra. Ugyanakkor dinamikus funkciókat is ellát, hiszen a gerincoszlop által valósulnak meg a törzsmozgások. A gerinc segít ülni, állni, járni, csavarni és hajolni. Testünk egyik legmeghatározóbb területe a gerinc, ugyanakkor a legsérülékenyebb is.
Mivel tudjuk védeni gerincünket?
Sielés és snowboardozás közben gerincünket legoptimálisabban gerincvédő protektorral tudjuk védeni. Alapvetően két gerincvédő típust különböztethetünk meg. Puhát és keményet.
A puha, amely speciális anyagból készül, ütközéskor megszilárdul és szilárdságát eloszlatja a test teljes felületén. Az efféle gerincvédők jól felveszik a hát formáját és nagyon kényelmesek.
A kemény védők külső polipropén héjjal vannak ellátva, amelyet nagyobb mozgékonyság miatt általában több részre osztanak. Belső puha oldallal vannak ellátva, ami viselet közben biztosítja a kényelmet.
Mindkét típus hasonló szintű gerincvédelmet nyújt. A kemény gerincvédők jobban megfelelnek az éles ütközéseknek, a snowparkban egy peremre eséskor, vagy egy éles kőre eséskor pályán kívüli freeride közben. A puha védők azonban nagyon jól szolgálnak, ha fának ütköznénk vagy jeges felületre esnénk.
A védők választásakor nagyon fontos, hogy számunkra megfelelő méretet válasszunk.
A gerinc, vagy hátvédő feladata, hogy megakadályozza a csigolyák törését, vagy elhajlását eredeti helyzetükből. Nagymértékben csökkenti a gerincvelő sérülésének kockázatát, de magakadályozza a zúzódásokat, horzsolásokat és bizonyos esetekben a bordák törését is.
A gerincvédők első és legfontosabb tulajdonsága az ütésállóság. Manapság fontos szempont, hogy a gerincvédő könnyedén beférjen a ruházat alá, vagy fölé, emellett ne akadályozza viselőjét a szabad mozgásban, valamint a légáteresztő tulajdonság már alapfeltétel szinte minden darabnál.
A DREAMSCAPE 500 gerincvédő mellény az európai előírásoknak megfelelően védi a hátat az ütésektől.
Rugalmas és könnyű hátvédő, amely nem mozdul el, akármilyen mozgást is végzünk benne. Észre sem vehető, hogy rajtunk van, emellett védelmet nyújt. Belecipzárazható az SNB 500-as és 900-as kabátokba.
A védőfelszerelések mellett, ami nélkül ne induljunk el egy ilyen téli utazásra, az a biztosítás. Manapság már szinte automatikus, ha az ember bárhova is utazik, egyből köt magára biztosítást. Az ilyen téli sportoknál meg egyszerűen alap, hogy muszáj számításba venni a biztosítást. Vannak kifejezetten téli sport specifikus biztosítási opciók síelésre, snowboardozásra, pályán és pályán kívül is.
Miért is hangsúlyoztam ennyire a protektorok és a biztosítás fontosságát?
Nos, mivel a sípályákon nem csak egyedül vagyunk, ezért bármikor előfordulhatnak balesetek, melyeknek következménye lehet, a kisebb rándulásoktól kezdve a nagyobb ütközésekig. Leggyakoribbak a könnyebb esések, ahol általában az illetőnek semmi baja nem történik. Viszont van, amikor nincs szerencséje, ilyenkor általában rándulás, ficam, törés, repedés, zúzódás a jellemző.
Snowboardozásom alkalmával egy igazán magával ragadó élményben volt részem: elütött a pályán egy síelő.
Egy meredekebb részen készültem lecsúszni. Miután körülnéztem, és megbizonyosodtam róla, hogy senki nem jön, elindultam a pálya jobb széléről kissé rézsutos irányban -bal lábas vagyok- lefelé, mögülem már csak kiabálásra lettem figyelmes. Amint megfordultam volna, már sodort is magával a síelő. Előre estem, a hátamra, de egyben voltam. Feltérdeltem, kezeimet tudtam mozgatni, fejemet is, nem fájt -akkor még - semmim, nem volt hányingerem. Kicsit megijedtem bevallom, de az adrenalin azért dolgozott bennem.
A síelő srác miután összeszedte magát, franciául odakiabált, akik pedig látták és ott voltak, kérdezték minden rendben van-e. Válaszoltam angolul, hogy persze, semmi gond, rendben vagyok. Őszintén, csak mihamarabb menni akartam és “kimászni” a helyzetből. Lecsatoltam és elindultam inkább a két lábamon a felvonóhoz. Mit ad ég, ez az egész akkor történt, amikor már az utolsót csúsztam aznap. Még meg is fordult a fejemben, hogy “na, ez az utolsó, aztán irány a szállás”.
Beszálltam a felvonóba, leültem. Ahogy leért a felvonó, nyúltam a deszkámért, fordultam jobbra, és a fordulást követően belém hasított egy olyan érzés, mint amikor beszorul a levegő. Nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Gondoltam, hogy az esés miatt lehet, hogy a hátamra estem, ahogy megy ki az adrenalin érzem, de biztos, hogy csak beszorult a levegő.
A szállásra menet már éreztem, hogy ha jobbra fordulok, az kissé kellemetlen. Úgy voltam vele, hogy egy flektor tapasz és némi fájdalomcsillapító belsőleg majd megoldja. Ez sajnálatos módon nem így történt.
Az este közeledtével már jobbra fordulni sem tudtam törzsből úgy, hogy az ne fájjon, a mélyebb levegővétel is erősen kellemetlen volt számomra, arról nem is beszélve, hogy már egyik oldalamon fekve sem tudtam aludni. Ülve egy kicsit. Ennek következtében a reggelt a helyi egészségügyi központban indítottam, ahol a traumatológia is van, ez pont a szállásunk alatt volt, konkrétan a recepció melletti épületben. Így messzire sem kellett mennem.
Indulás előtt felhívtam telefonon a biztosítót, akinél kötöttem a biztosítást az útra. Merőben készségesek voltak, felvettek egy esetet a nevemmel, majd tájékoztattak, hogy ha meg lesz az eredmény, telefonáljak és a további teendőkről értekezünk.
Nyitásra (9:00-ra) már ott is voltam, persze nem egyedül, kint már kezdtünk gyülekezni, apránként, de voltunk négyen-öten.
A pulthoz érve kérdezték, mi a panaszom, mikor történt az eset, van-e biztosításom, ezt követően elkérték a személyimet. Adtak két papírt, amit ki kellett töltenem, ebből az egyik a személyes adataimra vonatkozott, a másik pedig magára a balesetre. A baleseti papír igen részletes volt: mikor történt, pályán kívül, vagy pályán, egyedül estem-e, vagy ütköztem valakivel, síeltem, vagy boardoztam, volt-e rajtam védőfelszerelés. A védőfelszereléseknél sok minden fel volt sorolva; bukósisak, szemüveg, csuklóvédő, térdvédő, volt egyéb rész, ahova be lehetett írni a plusz dolgokat, oda be is írtam a fenékvédőt. Kitöltöttem, beadtam a papírokat, majd helyet foglaltam a váróban, és türelmesen vártam.
Akkor már ülni is kényelmetlen volt, bárhogy tartottam a hátam. Időközben a váró is kezdett megtelni. Mi tagadás, népszerű hely egy síközpontban a traumatológia... Nem egészen negyven perc elteltével egy fiatalabb doki jött ki egy mappával a kezében és név szerint szólított. Követtem, és egy közepes méretű kórterembe mentünk, ahol volt egy nagy gép, mint később kiderült, az a röntgen, meg egy asztal, monitorral.
Bemutatkozott, megkérdezte mi történt, majd megvizsgálta a bordáim, hátam, gerincem. Nem volt valami őszinte a mosolyom. Ezután csinált egy röntgen felvételt. Egész hamar kész lett.
Megnyugtatott, hogy törés nincs, viszont az látszik és érezhető, hogy az esés következtében a jobb oldalon gerinc mentén a háti izom sérült, zúzódott, azért fáj ennyire. Ezután hozzátette, hogy ez a fájdalom most fog kicsúcsosodni, de 1-2 nap elteltével szépen apad majd. Ír fel fájdalomcsillapítót... Majd hozzátette, hogy a paracetamolt tartalmazó fájdalomcsillapítót 4 napnál tovább ne szedjem, ha lehet napi egyet, ha nagyon fáj lehet kettő, mivel az tartalmaz ópiumot is. A másikból, az ibuprophén tartalmúból nyugodtan mehet a napi kettő. Kint üljek le nyugodtan és várjak a papírokra. Megköszöntem a segítséget és elköszöntem.
Miután megkaptam a papírokat és a receptet, a röntgen felvételt is hozzácsatolták a papírokhoz, tájékoztattak, hogy az orvosi ellátást most ki kell fizetnem, majd ezt az összeget a biztosítóm visszatéríti.
Ez eléggé meglepő volt, mert azt gondoltam, hogy ezt majd a biztosítómmal rendezik. Mire a recepciós hölgy felvilágosított, az elmúlt időben rengeteg visszaélés történt, hogy a biztosító visszamenőleg nem rendezte a biztosított számláját így szükségszerű volt a drasztikusabb változtatások meghozatala. De ne aggódjak, mert a biztosító nekem visszatéríti ezt az összeget. Igen, ez a rész eléggé kimaradt az utazási “prospektusból”. Kifizettem a számlát, és a sikeres fizetést követően kaptam vissza a személyi igazolványomat.
A traumatológiáról egyből elindultam a gyógyszertárba kiváltani a felírt gyógyszereket. Szerencsére Les Deux Alpes-on nem lehet eltéveszteni a gyógyszertárat. A főtér közepén egy hatalmas zöld kereszttel jelzett épület. Így a csütörtöki napom, ami a csúszást illette, kuka volt. Viszont egy fél napot Huezben tölthettem, a felhők felett. Pénteken egy lazábbat tudtam csúszni a gyógyszerekkel - amik hozzá kell tennem, eléggé hatásosak voltak.
Mindez nem történik meg, és nem esik ki egy nap, ha lett volna gerincvédő protektorom. Késő bánat, de tanulságos lecke volt számomra.
Magyarországra és azon belül is Pécsre hazaérve utam a Decathlonba vezetett, azon belül is a sí részleg védőfelszereléseihez. Fel is próbáltam egy gerincvédőt, aláölti felsőre, hiszen mégis ha lesz, úgy fogom hordani. Kicsit szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy mennyire fog zavarni a mozgásban, mennyire érzem, hogy rajtam van. Azt kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam. Kényelmes, nem zavar a mozgásban, könnyű.
Levonva a konklúziót: inkább legyen rajtatok minden szükséges védőfelszerelés, minthogy ne, és valami baj történjen. Vigyázzatok magatokra!
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)