Magazin

Blog

Élményeket gyűjts! - Az utazás, kirándulás élménye

Mostanában sokszor, sok helyen olvasok ebben a témában írásokat. Legtöbbször motivációs célzattal, valami problémára gyógyírként, kiútkeresésként írnak róla. De biztosan kell hozzá valami probléma, valami törés az életben, hogy felértékelődjön az élmény? Szerintem nem, bár én is egy ilyen törés után találtam vissza az "útra". Személyes hangvételű írás.

Élményeket gyűjts, ne tárgyakat!

Én ebben a szemléletben nőttem fel. Aztán fiatal felnőttként elragadott a fogyasztói társadalom, majd egy törés után találtam vissza önmagamhoz. Szerencsés voltam gyerekként. Olyan környezet és olyan emberek vettek körül, amik és akik meghatározóak voltak az életemben. A Balaton és a Bakony olyan mennyiségű, kifogyhatatlan élmények sorozatát kinálta, kinálja, aminek megélésére egy élet sem lenne elég. Külföldre utazni abban az időben még kiváltság volt és mi nem voltunk olyan tehetősek, hogy ezt megengedhessük magunknak. Egy autóra is évekig kellett várni, de nekünk sosem volt. 

Az első, dunai kenutúra - legtöbbször vadkempingeztünk

Ugyanakkor szüleim szerettek élni. Kirándulni, korcsolyázni, túrázni, úszni, evezni, szerették a természetet. Apukám mindent tudott az erdőről, a gombákról. Gyerekként hajnalban keltem, hogy vele mehessek a munkás roburral és az egész napot az erdőben tölthessem. Együtt gyűjtöttünk gesztenyét, szedtünk gombát, erdei szamócát, futottunk a csősz elől. :) Ha nem mehettem, este vártam a madárlátta szendvicset, amit visszahozott a munkából. A közös korcsolyázások a befagyott Balaton jegén vagy az első dunai, majd sok-sok tiszai kenutúra élménye mind, mind meghatározóak voltak. Sokszor vadkempingeztünk, sátorban vagy a szabad ég alatt polifoamon, hálózsákban aludtunk. 

Akkor még nem tudtuk, hogy így hívják, de gyakran bivakoltunk, aludtunk a szabad ég alatt

Rengeteg élményem, emlékem van, amiket jó érzés időről időre felidézni és amikkel oldalakat tudnék megtölteni.

Még egy meghatározó ember volt az életemben, akitől ezt a szemléletet "tanultam": Anyukám gyermekkori barátnője. Ő Budapesten élt és én vidéki kisgyerekként mindig eltölthettem nála egy hetet, majd később fiatal felnőttként, főiskolásként is sokszor voltam nála. Úgy emlékszem rá, hogy mindig nagyon praktikus, de nagyon kicsi lakásban élt, kicsi, alsó kategóriás autója volt, de nagyon-nagyon sokat utazott. Nagyon irigyeltem érte. Sokat mesélt az élményeiről, nézegettem a képeit. 

Belémivódtak később a szavai: az emlék, az élmény csak a tiéd. Nem veheti el soha senki. A házad, autód leéghet, a tárgyaid elveszhetnek, megsemmisülhetnek, ezek a tieid. Örökre. 

Valószínűleg kellettem hozzá én is. Talán éppen ezek miatt a gyermekkori behatások miatt mindig is érdekelt a világ. Bogarásztam a térképeket, imádtam a tájképes puzzle-kat, a különböző országok zászlóit, leg-leg játékot játszottunk apukámmal vasárnap esténként fürdés után. Tudtam a legnagyobb, legkisebb országokat, leghosszabb és legbővízűbb folyókat, legmagasabb hegyeket, legnagyobb tavakat stb. 

Bújtam az útikönyveket és minden ünnepre utazással, kirándulással kapcsolatos dolgot kértem: térképet,  , hátizsákot, vonatjegyet, utazást stb. Indultam minden olyan versenyen, pályázatokon, ahol utazást, kirándulást lehetett nyerni. Később így jutottam el néhány egzotikus helyre is. 

Legmeghatározóbb élményem mégis az volt, mikor vonattal, hátizsákkal bejártam Portugáliát. Aludtam vonaton, tengerparton, vasútállomáson. Stoppoltam, gyalogoltam, vonatoztam. Minden perc a tiéd és a téged körülvevő világé. Annyi élmény ér, amennyit be tudsz fogadni. Kilépsz a komfortzónádból, feszegeted a saját határaidat és közben egyre jobban és jobban megismered önmagadat.

I. Lajos híd, Douro folyó partján, Porto - Élményeket gyűjts!

Húszas éveimben keresve a helyem a világban és a mi legyek, ha nagy leszek kérdésre még mindig a választ keresve, másoddiplomásként idegenforgalmi közgazdász lettem. Minden előadáson, szemináriumon azt éreztem: igen, megérkeztem. Mégis az egyetem közben, után fiatal felnőttként, anyaként beléptem én is a mókuskerékbe, beszippantott a fogyasztói társadalom és elvesztettem az utam. 

Aztán egy magánéleti kudarc után nagyot változott velem a világ és visszataláltam önmagamhoz. 10 éve újra a jó úton vagyok.....Gyűjtöm az élményeket és erre ösztönzöm a környezetemet. 

A következő részben leírom, hogyan találtam vissza az útra és mit is jelent ez nekem. Tartsatok velem!

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)