Magazin

Blog

Érdemes már gyerekkorban egyetlen sportágra specializálódni?

Nem, nem érdemes. Még akkor sem ha az ember fia vagy lánya olimpiát szeretne nyerni. A cikkben bővebben kifejtük, hogy miért nem.

Csodagyerek mítosz

Van egy olyan tévhit, ami sokszor a specializálódást, egyetlen tevékenység kizárólagosságát eredményezi a gyerekek életében - legyen szó a sportról, a zenéről, a matematikáról vagy éppen a nyelvtanulásról.

Mozart 4 évesen már zongorázott és 6 évesen komponált, később pedig a zenetörténet talán legmeghatározóbb és legismertebb alakjává vált. Ez egy erős, drámai történet, amely alkalmasnak bizonyult arra, hogy kitörölhetetlen mélységben ivódjon a kultúránkba, és kivetüljön az élet majd minden területére.  Legendák keringenek a köztudatban arról, hogy a korszakos zsenikről már gyermekkorukban kiderül, hogy mire lesznek képesek és 4 évesen már látszik, hogy valaki egy területen kiemelkedően sikeres lesz. Ez egész egyszerűen nem igaz. A valóság az, hogy Mozart esete a nagyon-nagyon ritka kivétel, és nem a szabály. Előfordul, hogy a zsenialitást utólag igazolni lehet gyermekkori emlékekkel, feljegyzésekkel vagy ma már fényképekkel és videófelvételekkel. Ugyanakkor azok esetében, akik gyermekként elképesztő dolgokat csináltak, és később nem lettek sikeresek, senki nem kutatja ezeket a bizonyítékokat. 

A korai specializálódás akár veszélyes is lehet...

Idejekorán kijelenteni egy gyerekről, hogy mennyire tehetséges az adott területen, sokszor veszélyes és életeket befolyásoló lehet. A potenciálról, a lehetőségekről érdemes beszélni, de egy meglátás vagy elképzelés miatt feltenni egy lapra mindent, és egyetlen irányt erőltetni, komoly kockázatokat rejt.

10.000 óra gyakorlás

Egy másik népszerű elmélet, amely a korai specializáció forszírozásához terelheti a szülőket - nem csak a sport, de az oktatás más területein is - a 10.000 órás szabály. Több elismert kutató és újságíró osztja azt a nézetet, miszerint egy szakterületen 10.000 óra vagy 10 év gyakorlás kell a kiemelkedő teljesítmény eléréséhez. Mindegy, hogy mennyi a pontos időtartam, tény, hogy nagyon nagy erőfeszítés, és áldozatos munka árán érhet el valaki - mondjuk egy sportágban - kimagasló eredményeket. A 10.000 óra elmélet azonban azt sugallja, hogy ezt a rengeteg munkát, kizárólag az adott szakterület gyakorlásával kell eltölteni.

A legújabb kutatások és felmérések nagyon erősen árnyalják ezt a tételt. A 10.000 óra gyakorlásnak ugyanis nem kell specializáltnak lennie. Sőt, mind pszichés, mind fizikális szempontból, sokkal fenntarthatóbbnak, és legalább annyira eredményesnek tűnik ha az edzések, a gyakorlatok változatos portfóliót mutatnak, nem kizárólag egyetlen tevékenységre fókuszálnak. A 10.000 órába tehát bőven beleszámít minden olyan elfoglaltság, ami akár csak haloványan is, de kapcsolódik a fő sportághoz. 

Vegyünk egy szemléletes példát: a tenisz adogatás egy rendkívül összetett, nehezen tanulható és kivitelezhető feladat. Azonban ha az ütőt fogó kart vizsgáljuk, gyakorlatilag egy hajító mozdulatot látunk. Így, ha egy gyerek az öccsével labdát dobál a réten, az ha nem is a legtudatosabb módon, de mindenképpen hozzá fogja segíteni egy hatékonyabb adogató mozdulat elsajátításához a teniszpályán. 

Multi-sport megközelítés

Az Amerikai Olimpiai Bizottság készített egy felmérést a sportolók sikerességének kulcsait kutatva. A felmérést 300 olimpikon megkérdezésével végezték el, és többek között arra voltak kíváncsiak, hogy adott sportoló adott életkorában egyszerre hány sportágat űzött heti rendszerességgel. A felmérésen az alábbi eredmények születtek: 10 év alatt 3.11; 10-14 év között 2.99; 15-18 év között 2.2; és 19-22 között is, amely már egyértelműen a professzionális versenyzés időszaka, 1.27-es átlag jött ki. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezett amerikai olimpikonok - tehát sportáguk legkiemelkedőbb versenyzői - átlagosan 3 sportágat űztek egyszerre 10 és 14 éves koruk között. Beszédes adat, amely egyértelműen a korai specializáció ellen szól.

Síelés, birkózás, rögbi, kosárlabda, úszás, kézilabda, röplabda, labdarúgás, ja és persze tenisz. A felsorolt sportágakat Roger Federer űzte rövidebb vagy hosszabb ideig gyermekkorában, amelyek közül a tenisz, 10 éves koráig egyáltalán nem emelkedett ki. Saját bevallása szerint még 12 éves korában sem dőlt el teljesen, hogy inkább labdarúgóként vagy teniszezőként szeretne versenyezni. Ma, minden idők egyik legnagyobb játékosának tartják. 

A legtöbb sportág esetén egyáltalán nem hátrány, ha a gyerekek több fajta edzésre is eljárnak, sőt, ezáltal általánosabban, sokrétűbben fejlesztik sportolói képességeiket. Ebben az időszakban olyan kompetenciákat halmoznak fel, amelyek a kedvenc sportáguk eredményességéhez is hozzájárulnak.

Ráadásul ha nem versenyzésről, hanem hobbi sportolásról, a mozgás öröméről és az egészséges életmódról beszélünk, a sportágak halmozása mindenképpen izgalmas és hasznos időtöltés lehet.

A legtöbb sportág esetén egyáltalán nem hátrány, ha a gyerekek több fajta edzésre is eljárnak

A túl korai specializáció ártalmai

Ha elkezdjük minél hamarabb egyetlen irányra korlátozni a mozgásunkat, az mindenképpen növelni fogja bizonyos sporttal kapcsolatos ártalmak kockázatát. Ezek az ártalmak mind a fizikumban, mind a pszichében megjelenhetnek.

Fizikai oldalról, az egyoldalú terhelés miatt, a legjobban igénybe vett ízületek, szalagok, izmok esetében kopásos vagy túlhasználati sérülések jelentkezhetnek. Illetve nagyobb részben ide a fizikai oldalhoz tartozik, hogy az egyoldalú sportolás, gyakorlás következtében szűkebb alapkészségek fejlődnek, sok esetben - a rengeteg edzésmunka és kimagasló eredmények ellenére - nem alakul ki egy általános, atletikus, sportos mozgás. 

Pszichés szempontból a monoton felkészülés, a játékosság és változatosság hiánya, gyakran idő előtti kiégéshez vezethet. Ráadásul, a nagyobb mértékű edzésmunkának köszönhetően a fejlődés is látványosabb, így akarva akaratlanul előtérbe kerül a versenyzés lehetősége, az ehhez kapcsolódó stressz pedig egyszerűen nem való a legtöbb 10-14 év alatti gyereknek.

Akár hobbi, akár versenysportról van szó, ezek az ártalmak a korábbi visszavonuláshoz, vagy akár a teljes eltávolodáshoz vezethetnek a sport világától.

A korai sport specializáció hátrányos lehet mind fizikai, mind pszichés oldalról

Korai ismerkedés, késői specializáció

Mindez azt jelenti, hogy nem is kell különösebben foglalkozni a sportokkal, úgyis ráérünk? Korántsem. Sportága válogatja, hogy mennyire hamar érdemes belekezdeni, de a vizuális megszokás (például a tenisz esetében) vagy a fizikai alkalmazkodás (például az úszás során) mindenképpen előnyös. Nem a korán kezdett sportolással van tehát a probléma, hanem az esetlegesen már ehhez az időszakhoz kapcsolódó specializációval. 10 éves kor előtt semmi esetre sem szabad véresen komolyan venni és egyetlen sportágra korlátozni az edzésmunkát. Tekintsünk erre inkább úgy, mint egy ismerkedési időszak a különböző sportokkal és mozgásformákkal. Ha ezek közül van ami kiemelkedik és a gyermek imádja, természetesen hagyni kell neki, hogy ezzel foglalkozzon, de a változatosságra mindig maradjon valamennyi tér. A 10-14 éves kor közötti periódust pedig még mindig csak egyfajta tanulási szakasznak tekintsük, amikor a gyerekek megértik és megtanulják, hogyan és miért kell edzeni, mennyi munkát kell befektetni, hová lehet eljutni. Az elköteleződés és specializáció, a legtöbb sportág esetében elegendő ha csak ezek után következik. Nem szabad kapkodni és erőltetni, ki kell forrja magát a dolog. Végső soron a sport öröme és szeretete lesz a legmeghatározóbb.

Biró Botond, a Vektor SE alapítójának tanácsait olvashatjátok. A Vektor Sportegyesület egyik célja a 10 év alatti gyermekek sportolási szokásainak, testnevelésének megreformálása. A mozgás legyen elsősorban öröm és kikapcsolódás, a hangsúly pedig kerüljön át a versenysportról a szabadidősportra, hiszen ebben mindenki érintett, míg az előbbiben csupán egy szűk réteg!

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)