Magazin

Blog

Erdők-mezők törvényei: mire kell és illik odafigyelni, ha kutyával járjuk a természetet

A vírus okozta korlátozásokkal nagyon sokan döntöttek úgy, hogy a természetben, a jó levegőn sportolnak. Olyanok is, akik korábban nem nagyon merészkedtek ki a vadonba. Számukra szeretnénk egy kis segítséget nyújtani az erdők és mezők írott és íratlan szabályaihoz, a túra- futótársainkkal való zökkenőmentes közös sportoláshoz.

Csodálatos dolog, hogy ennyien választják mostanában a szabad levegős sportokat, ám a rutinos "hegyi emberek" számára néha kellemetlen, hogy az "újoncok" nem mindig ismerik a túraetikettet, esetleg kevésbé figyelmesek a túrautak többi használójával. Hogy senkit se hozzunk kellemetlen helyzetbe, tisztában legyünk a ránk vonatkozó jogszabályokkal, és ne károsítsuk meg véletlenül sem a minket körülvevő pompás állat- és növényvilágot, jó ha tisztában vagyunk az alábbiakkal:

Minden terület valakié. És ha állatok laknak rajta, akkor általában vadászterület is...

A parkokat, parkerdőket általában helyi önkormányzatok vagy erdészeti társaságok gondozzák, ezek jellemzően nem vadászterületek, ám minden más (ami nem lakott területen van) gyakorlatilag az. A magánterületeken a tulajdonos hozhat olyan szabályokat, amelyek felülírják az általános jogszabályokat, megmondhatja például, hogy kutyát csak szájkosárral lehet a területére behozni, és ezt be is tartathatja, ezért érdemes ilyen helyre lépés előtt áttanulmányozni a kihelyezett táblákat (általában ahol ez fontos, piktogrammokkal és szövegesen is kiemelik). Az erdők, mezők, ahol ránézésre nem jár senki, szintén valakinek (jellemzően vadásztársaságnak, vagy egyéb gazdasági társaságnak) a tulajdonában vannak, de külön szabályozás nélkül az általános rendelkezések vonatkoznak ránk. A kutyáinkat illetően számunkra a leglényegesebb, hogy nem engedhetjük őket szabadon, csak néhány szigorú kivétellel (vadászatot végző ilyen irányú vizsgával rendelkező kutyák, mentőkutyák, segítőkutyák, stb.) A gyakorlatban a kutyások többsége szereti elengedni a kutyáját, hogy ő is szabadon szaladgáljon és jól érezze magát, és amíg ez kultúrált keretek között marad, még a vadászok/vadőrök is elnézik. De tudjunk róla, hogy teljes mértékben a saját felelősségünk, ha ilyenkor a kutyánk kárt okoz a vadállományban, vagy ha elkóborol (mindkét cselekmény szabálysértés), és mindkét esetben jogosan lövi ki vadász, ha tetten éri. A probléma általában onnan indul, hogy a kutyatartók többsége nem tudja felmérni, hogy a saját jószága mennyire behívható, nem veszi figyelembe, hogy a hirtelen, pláne közelről felugró vad milyen hatalmas inger a kutyának, amit ő már nem tud felülírni... és megtörténik a baj. Nehéz még szándékosan is szituációs tréninget tartani ehhez a feladathoz, ha nem vadászunk a kutyánkkal, akkor a terelősportban tudjuk talán a legközelebb ezt az ingert elérni. Megéri foglalkozni a problémával, főleg ha sokszor sétálunk vadjárta területen.

Nem ciki a póráz, használjuk!

Az erdőben nem csak a vadász bánthatja a kutyád!

Mielőtt elkezdenénk azon morogni, hogy minden szigorúság az erdőkben és a mezőn a vadászok miatt van, gondoljuk végig mi minden történhet egy kutyával, ha magányosan vág neki a vadonnak. Termetétől függően több vadállat is halálos veszélyt jelent rá, a kisebb kutyákat már röhögve elragadják a rókák, a kicsit nagyobbakat már a sakálok is (egy sakál majdnem 20kg is lehet, és falkában vadászik!), a vaddisznó meg nagyjából bármekkora kutyát meg tud ölni. Ha kitéved autóútra, akkor ott elüthetik, és sajnos még sok helyen dívnak az ölőcsapdák is, amik elvileg el vannak rejtve, hogy célirányosan fogjanak rókát és sakált, gyakoratilag nem olyan nehéz a kutyának rálelnie, majd utána lassú halált halnia. És akkor nem beszéltünk arról, hogy felehet olyan dolgokat, amik megbetegítik, összeszedhet ezerféle élősködőt (a kullancstól a nyelőcsőféregig változatosak a lehetőségek, utóbbi egyébként halálos), lezuhanhat, éhezik, kiszárad, vagy cudar időben megfagy. Szóval vigyázzunk nagyon a kutyánkra, ne csak azért, mert a vadászok miatt muszáj.

Minden kutya képes kárt okozni az állatoknak. Az is, aki nem bántja őket!

Minden évben porondon van a gyerekállatok tapogatása. Sajnos ennek ellenére is rengeteg őzgidát hisznek jóhiszemű kirándulók elárvultnak és összetapogatják, hogy elvigyék egy vadmentőhöz. Teszik mindezt teljesen feleslegesen, az őzeknél normális felállás, hogy a mama néha elfekteti a gidát, míg "énidőt" tart, azaz eszik-iszik, majd utána visszamegy érte. Ugyanezek az őzgidák teljesen védtelenül fekszenek a fűben, ha a kutyánk úgy dönt, hogy megnézi közelről. Nem kell bántani ahhoz, hogy ezzel megölje szegény kis állatot: a szaga ottmarad, és az anyja többet nem fogja gondozni, ahogy a mi simogatásunk után sem. A földön költő madarakra is nagy veszélyt jelent, ha a kutyánk beletrappol a fészekbe, és a mezei nyúl sem a fészeképítés mestere... A megoldás, hogy nem hagyjuk szabadon kóricálni, szagokon elszaladni, és erdőben nem hagyjuk, hogy lelépjen az ösvényről. Ez utóbbi egyébként tök könnyen megtanítható a kutyáknak, és ha eleve így szoktatjuk őket a túrákhoz, akkor hamar rutinná válik. Nagyon hasznos már csak azért is, mert így nem szedik össze a bundájukkal a fél flórát és faunát. Kullancsszezon van, szóval ez sem utolsó szempont. 

"Láthatatlan póráz", minden percben a gazdi mellett maradunk!

A póráz a barátod, használd bátran!

Persze, kényelmesebb ha el van engedve, de a fentiek is mutatják, hogy az erdő vagy a mező nem azért van, hogy ott szabadjára eresszük a Fifit, szigorú szabályoknak kell megfelelnünk, és akkor még az etikettig el sem jutottunk. A megoldás mindenre a csodálatos póráz, ha nem akarjuk kézben fogni, akkor sokféle övet tudunk venni, ahova rögzíthetjük, akár rugalmas megoldással is, hogy ha belehúzna, ne rántson hirtelen nagyot. Ezzel rengeteg probléma megelőzhető, használjuk bátran és tudatosan! Hámmal kombinálva vehemensebb kutyáknak azt is meg tudjuk tanítani, hogy dombon felfelé húzzanak, nagyon praktikus dolog tud lenni, csak ne felejtsük el párhuzamosan azt is megtanítani, hogy lefelé ne húzzon. :)  Hasznos lehet a könnyű, de hosszú póráz, amivel akár 10-20 méterre is el tud menni a kutyánk úgy, hogy végig kontroll alatt van. Többkutyás hancúrokhoz sajnos nem a legjobb, de hasznos és életet ment, ha a kutyánk nem teljesen behívható.

Nem mindenki szereti a kutyákat, adjunk teret!

A túrázók, terepfutók közül sem szereti mindenki a kutyákat, és úgy korrekt, ha szembetalálkozva összeszedjük a kutyánkat, ha pórázon van, fogjuk rövidre, ha szabadon, igazítsuk lábhoz. Túl azon, hogy így illendő, a sporttársunk felé ez egy nagyon kedves gesztus, ha pedig ő is kutyaszerető, úgyis jelezni fogja. Ha másik kutyával találkozunk, akkor is szedjük össze a miénket, hisz nem tudhatjuk a másik fél mit szól majd hozzánk. A kutyával futás is egyre népszerűbb a magyar erdőkben, az ő számukra pedig különösen kellemetlen, ha a saját kutyánk odaszalad, "barátkozni akar", (sajnos általában ledominálja) akadályozza az útjukat, nem beszélve arról, amikor nekimegy a mozgó kutyának... Számtalan ilyen eset történik, és még akkor is bosszantó, ha a másik kutya simán megállásra kényszerít, hisz sokan mérik az idejüket, célirányosan edzenek, ezek a várakozással telt percek nem hiányoznak. Sajnos az sem magától értetődő, hogy pihenőhelyen nem hagyjuk a kutyánkat felügyelet nélkül bandázni, vagy kunyerálni. Többször megesett, hogy a társaságunkhoz egyszer csak odacsapódott egy ismeretlen kutya, dominálni akarta a mieinket, és a gazdit az sem hatotta meg, amikor a kutyám ezt lereagálta, és földhöz vágta a Fifit... Megint máskor egy teljesen idegen kutya levizelte egy barátunk hátizsákját. Nem is ragozom tovább, tisztelet, figyelmesség!

Mindig lásd a kutyádat.

A láthatósági felszerelés sem árt, ha rajta van, de ezen kívül egy nagyon egyszerű szabályt a szabadon engedett kutyánál mindig be kell tartani: lásd, hogy hol van. MINDIG. Amikor kanyar jön előttetek és nem látod, mit rejt a bozót, akkor hívd vissza, nem tudhatod kibe futtok majd bele, és ne engedd, hogy 20-30 méternél távolabb menjen tőled. Jellemzően ahogy nő a távolság, úgy csökken a kutyák hajlandósága az azonnali behívásra, így már csak ezért sem célszerű messze engedni. Bár evidensnek kellene lennie, sajnos nem az: ha kilátóba mászol fel, gondoskodj a kutyádról! Amennyiben nem vagy egyedül, menjetek fel váltva, és valaki vigyázzon a kutyára, vagy ha teheted, vidd fel magaddal. Sajnos a Zengő kilátónál esett meg, hogy két kétségbeesett kiskutya is szaladgált a lépcső körül, miközben a gazdik mindketten fent voltak...   

Rebelle feltűnő színű hámja segít észrevehetővé tenni a terepszínű testét az avarral borított téli erdőben is

Amit kivittél, vidd is haza!

A népszerűbb pihenőhelyeken el szoktak helyezni szemeteseket, de ez ne tévesszen meg senkit! A szemetet a várossal ellentétben nem szállítják el minden héten, ellenben minden este rájárnak a helyi vadállatok. NE helyezzünk bele lehetőleg semmit, de olyan tételt, aminek étel-szaga van, egyáltalán. A papírzsepiket, lebomló hulladékot a legveszélytelenebb, de leghelyesebb, ha hazavisszük, amit magunkkal vittünk. Tipp: ne vigyünk joghurtot, dobozos üdítőt, konzervet! Ezek üres állapotban is sok helyet foglalnak. Gyümölcsöt, csokit, szendvicset (ezt csomagolhatjuk vászonzsákba is) vigyünk elemózsiának, innivalót pedig a legpraktikusabb ivózsákba, vagy puha kulacsba tölteni. Sajnos a sört egyikbe sem tudjuk áttölteni, annak a dobozát sajnos haza kell vinnünk - de kemények vihetnek üvegeset is. :)

Nagyon hangulatos az erdőben forrócsokit inni, ám utána minden hulladékot haza is vittünk!

A virágokat megcsodáljuk, nem leszedjük!

Sok helyen vannak kihelyezve táblák a helyben előforduló ritka, védett növényekről, ezekre érdemes szánni néhány percet, és nem csupán azzal védeni őket, hogy nem szedjük le, de lehetőség szerint ne is tapossuk el. Hívogató gondolat lefotózni a Fifit a csodálatos leánykökörcsinnel, de ha ez azzal jár, hogy három másik tövet eltapos, akkor inkább photoshoppoljuk össze. 

Védett leánykökörcsin a helyén, ahová való :)

Mi túrázók egy nagy család vagyunk: köszönünk egymásnak.

Az elején utaltam arra, hogy a rutinos hegyi emberek felismerik az újoncokat - nos, például innen a legkönnyebb (de a farmernadrág is sokat elmond :-) ). Akár ismerjük egymást, akár nem, ha találkozunk valakivel az erdő közepén, akkor köszönünk neki, még az sem ritka, hogy eldiskurálunk röviden, honnan jött, milyen ott a terep, ésatöbbi. 

Az erdő szabadon szedhető kincseivel bánjunk felelősen!

Az erdei gombák és a medvehagyma is szabadon szedhető a magyar erdőkben, és mindkettőre vonatkozik, hogy fejenként maximum két kilogrammot vihetünk haza. Amennyiben gyűjtünk ezekből a finomságokból, ne csak arra figyeljünk, hogy mennyit viszünk el, hanem arra is, hogy mit hagyunk magunk után, illetve a következő évekre! A medvehagymának a levelét gyűjtjük, ne tépjük ki gumóstul, ne "szedjük" kaszával, elégedjünk meg azzal, amit a két kezünkkel összeszedünk, az a két szatyornyi mennyiség is bőven elég, hogy süssünk-főzzünk belőle és eltegyük az év többi időszakára (ajánlom a medvehagyma pesztót, kis dióval és olivával a hűtőben évekig eláll!). Gombák esetében pedig egyrészt mindig vigyük el a szedett javakat szakellenőrhöz, másrészt szedjünk szépen: késsel tönkből elvágva, így marad majd jövőre is, nem beszélve arról, hogy a földesen kitépett gomba össze fogja szemetelni a többi gombát a kosarunkban. 

Köszönöm, ha elolvastad, méginkább, ha megszívleled amit leírtam! Kérlek oszd meg ezt barátaiddal, ismerőseiddel is, hogy mindenki számára öröm és kikapcsolódás legyen az erdőjárás - az erdőnek is. 

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)