Évindító túra a Balatonnál

A szél sem tartott minket vissza!

Reggel még borult és elég szeles volt az idő, a későbbiekben azonban időnként a nap is előbújt. Fontos volt emiatt minden időjárási körülményre felkészülni és rétegesen felöltözni. Balatonfűzfőről indultunk, és a balatonakarattyai vasútállomás volt a célunk. Összesen öt ellenőrzőpontot érintettünk, ahol a kihelyezett kódokat kellett felírni a kapott itinerre.

A rajttól nem messze lévő Mámai templomromnál találtuk az elsőt, ezt pedig a Balatonkenese felé vezető kerékpárút közelében található Árpád-forrásnál lévő követte. A harmadik ellenőrzőpontnál volt az egyik legszebb a kilátás: a kenesei löszfal tetején álló Soós-kilátónál. Itt megpihentünk kicsit, bár az erős szél miatt nagyon hidegnek éreztük az időt. Ez volt a teljes táv nagyjából első harmada, innen lefelé vezetett az utunk a német katonai temető felé, majd keresztül vágtunk a településen Akarattya irányába. A 71-es főút mentén haladtunk rövid ideig, majd a kerékpárútról lefordultunk és a magaspart felé vettük az irányt. A negyedik állomásunk a történelmi Rákóczi fánál volt, innen pedig egy meredekebb rész következett. Egy lépcsősor várt ránk, amelyen felérve megpillantottuk az utolsó kódot. A Margit-vonal emlékműnél elhaladva a cél felé vettük az irányt, és hamarosan megérkeztünk a balatonakarattyai vasútállomásra, ahol a túra szervezője már várt minket, és átadta nekünk az oklevelet és a kitűzőt. 

A táv nagyjából 17 km, és csupán kisebb emelkedőkkel kell számolnunk. Mivel végig a Balaton part mentén halad, gyönyörködhetünk a kilátásban, és több pihenővel is megszakíthatjuk a túrát, ha nem időre szeretnénk teljesíteni a távot.

A túra történelmi hátterét a Margit-vonal adta, amely a második világháború idején ezen az útvonalon keresztülhaladó védvonal volt.

Mivel vágtam neki a túrának?

Ezen az évindító túrán több, számomra új terméket is kipróbáltam. Mivel sem a túra hossza, sem pedig a szintkülönbségek nem voltak jelentősek, így a 10 literes NH500 hátizsákommal készültem. Ebbe kényelmesen bele tudtam pakolni az inni-, és ennivalót. Nagy hangsúlyt fektettem a réteges öltözködésre, ami a szél miatt is hasznosnak bizonyult. Első rétegnek egy aláöltözetet vettem fel, erre pedig az SH900 X-warm pulóveremet. A kettő együtt nagyon jól működött, ugyanis az utóbbi tökéletesen hőtartó, emelett légáteresztő is. Alul egy szilikon csík segít abban, hogy mozgás közben ne csússzon fel. Külső rétegnek a vatelinbélésű MT100 kabátomat alkalmaztam. Ezen a túrán használtam elsőként az SH100 Ultra-Warm nadrágot, és nagyon pozitív benyomást keltett bennem. Belül bolyhozott polár bélés véd a hidegtől, külső anyaga pedig vízlepergető. Dereka részben gombolható és gumis. A szára is gumírozott, így rá tudjuk húzni a túrabakancsra.

Az MT100 bakancsomat kiegészítettem egy SH500 U-warm zoknival, ami gyapjútartalmának köszönhetően nagyon jól tartja a hőt, emellett pedig szellőzni is engedi a lábat. A túra során egyáltalán nem fázott a lábam a cipőben, de nem is izzadt bele. Külső anyaga egyébként akrilból készül, emiatt nagyon jó a kopásállósága is. Legvégül pedig velem volt még egy polár kesztyű és egy Wedze sapka, amelyek szintén nagyon jól jöttek a szeles időben.

Összességében sikerült tehát megfelelő kiegészítőket választanom ehhez a téli túrához, és az időjárástól függetlenül kényelmesen túrázhattam. Úgy gondolom, hogy egy pozitív élménnyel indíthattuk az idei túraszezont, és alig várjuk a következő túrákat. :)