A Huber presszóból indulunk, azaz a busz pályaudvartól. Nem teszünk meg nagy utat a macskaköves utcák mentén, és máris a közismert vár tövében ballagunk. Az országúthoz érkezünk, aluljáróban jutunk át a túloldalra, egyedi, igényes graffitik között. Aztán folyamatosan hagyjuk el a várost, miközben szép lassan emelkedünk is. Mindig érdemes vissza-visszanézni, és más szögből-magasságból, de gyönyörködni a várhegy látványában. Aztán elhagyjuk a házakat, jöhet a kaptató! Meglehetősen komoly, de nem túl hosszú, nem túl technikás, és az ösvény is kifogástalan.
Hamar feljutunk tehát, és jöhet a katarzis: lenyűgöző a kilátás! Kinyílik az egész táj, szinte szív az űr, ami előttünk-alattunk elterül. Középen a várhegy, a horizonton pedig a távolabbi hegyek karéja. Látjuk a Tátikát, Rezit, a Keszthelyi-hegység messzi vonulatát is.
A tetőn folytatjuk, ami kicsit hullámzik, de érdemi emelkedő nincs több. Pompás bükkösökön vágunk át, aztán balról fel-felbukkan az égbolt, a táj. És megint fehér sziklákra érkezünk, és pazar látványban lehet részünk. Ezúttal már Csabrendek bukkan fel ott lent. Érdemes itt is kihúzódni a perem szélére, és megcsodálni az alant elterülő tájat.
Leereszkedünk a faluba. A kocsmában (dacára a szerény, 700 forintos nevezési díjnak) dupla ellátás is fogad: müzli és italjegy. Frissítünk, és indulunk tovább: vissza az iménti hegyre. Gyönyörű, vadregényes szakasz, kiváló szalagozással, majd később megérkezik a piros kereszt jelzés is. Rét, majd facsoport, aztán egy bánya tűnik fel. Itt a piros! Most balra fordulunk – de tudjuk, hogy ide majd visszatérünk. Aztán egy tetőn, a bányánál teszünk egy kis kitérőt, mert ott némi kilátás fogad: több tanúhegyet is ki tudunk venni a távolban. A piros sávon öt kilométert teszünk meg – hogy aztán vissza is jöjjünk rajta, ugyanide. Egy ligetes rész van itt: szép gyepes rész, fák-bokrok csoportjaival. Többször a Somló is felbukkan: el is csípjük.
Forduló, ahol – meglepetésre – pontőrök fogadnak, holott kódot sejtettünk. Sőt: ásványvízzel is kínálnak a kedves hölgyek. Ennek igazán örülünk, mert egyre melegebb van. És megmutatják a bányagödröt (töbört) is, ami szép vörös, bauxit-színben pompázik. A visszaúton leginkább a szembejövőnek örülünk; ismerősöknek pláne: ilyenkor elbeszélgetünk kicsit.
Bányagödör vörösen pompázó színben[/caption] Aztán megérkezik az elágazó: szőlők és gyümölcsösök, hétvégi házikók – a látóhatáron pedig a Keszthelyi-hegység. Más irányból, de megint megcsodálhatjuk, és közben pár tanúhegy is felbukkan. Alattunk a Tapolca felé vezető műút: párhuzamosan követjük, aztán szép lassan leérkezünk: itt is bánya-nyomokat láthatunk.
A piros jelzések bevisznek a városba – közben megint a vár látszik, fenségesen. A célban pedig újabb frissítés, meg persze kitűző és gratuláció. Köszönjük, kiváló esemény volt!
Sümeg - Fehér-kövek teljesítménytúra útvonala:
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)