Magazin

Blog

Futás hóban-sárban: túlélőtippek a cudar időkre

Egyszer havazik, utána ráfagy, aztán elolvad, esik majd elölről kezdődik. Ezek a körülmények tök jó kifogások, ha annyira nincs kedvünk sportolni, de ha éppen van, vagy mondjuk adott egy nagy munkakedvű húzó kutya, aki miatt muszáj kimenni, akkor íme néhány ötlet, amivel könnyebb lehet.

Akár a kutyád rángat ki a meleg szobából, akár önszántadból vágsz neki a csúszós utaknak, a legfontosabb, hogy vigyázz magadra. Ha előreláthatóan jeges, vagy nagyon saras a kiszemelt útvonalad, inkább ne vagánykodj fejlámpás futással a sötétben, épp elég az ilyen terepen fényes nappal egyensúlyozni. Ha pedig kutyával (összekötve) futsz, akkor még jó fényviszonyok mellett is kétszer gondold át, hogy tudod-e annyira fékezni szép szóval, hogy ne rántson el (illetve ha már elrántott, van-e olyan stabil megállítása, hogy utána nem vonszol egy pár métert a földön). A havas, hófehér táj látványa csábító, de nem ér meg utána hetekig-hónapokig tartó lábadozást.

Babás szerkövek, Mecsek. Ezért a látványért érdemes kicsit átfagyni

Ha magas a hó, vigyázz a vadregényes tereppel

Vannak olyan szakaszok egy-egy szebb hegyvidéki erdőben, amik úgy is technikásak, hogy nem fedi őket 10-20 centi hó. Bármilyen hangulatos is a mély hóban futni, olyan rejtett akadályok lehetnek előttünk, amik garantálnak egy alapos bukást. Mondjuk arra is jó esélyünk van, hogy puhára essünk, de futónaciban ki akar nyakig havas lenni? Célszerű lehet már kijárt, szélesebb ösvényt választani, és nem nekilódulni egyedül. Ma már szerencsére több app és okoskészülék áll rendelkezésre, ahol szeretteink követhetik a mozgásunkat, éljünk ezekkel. Nem csupán a fokozottan veszélyes havas időszakban, de egész évben érhet olyan baleset, amikor nem leszünk olyan állapotban, hogy segítsünk magunkon, vagy mentőt hívjunk, ha viszont a mínusz 5 fokban ér, akkor a kihűlés nagyon veszélyes lehet. Mi mindig úgy indulunk el Rebivel, hogy a párom tud róla merre futunk és mikor indultunk. 

Nem a fotó ferde - ez az ösvény hó nélkül is lejtős-csúszós, így meg aztán főleg oda kellett figyelnünk!

Nem-vízhatlan cipőben is túl lehet élni a havat

Mindenkinek persze egyéni preferenciája, hogy vesz télre/nyálkás időre egy vízhatlan cipőt, vagy inkább beszerez kiegészítőket a meglévőhöz, én az utóbbit választottam. A bokamásli egy csodálatos találmány! Minden futásomhoz felveszem, megakadályozza, hogy a mindenféle kavicsok-magok-szutykok beköltözzenek a zoknimba, télen pedig a havat is kívül tartja. Nyilván át tud ázni, de elég sokáig megvéd még hóban is. Nem vízhatlan, ellenben jól szellőzik, így nyáron nem pusztulok bele, télen pedig relatíve gyorsan megszárad. Tényleg rövid, pusztán bokáig ér, de ez pont elég is ahhoz, hogy megvédjen. Ezen kívül a második legjobb barátom a gyapjú zokni. Nem csupán arról van szó, hogy meleg, hanem a gyapjúnak van egy olyan csodás tulajdonsága, hogy vizesen is szigetel. Nem is feltétlen érezni rajta, hogy vizes. Teljesen átázott, havas futásom alatt is csak akkor éreztem, hogy már nem száraz a lábam, mikor megálltam, és áthúzott rajtam a jeges fuvallat. Nagyjából 40 perces futi alatt komfortosan tudott tartani ez a kombináció egy teljesen átlagos, nem vízhatlan futócipőben, boka fölé érő hóban. Ezen kívül nagyon praktikus a csúszásgátló gripek használata. Ebben saját tapasztalatom nincs, de már az olcsóbbik szöges lábalávalónk is nagyon népszerű, és a hóláncos megoldást is sokan keresik. 

A fotó kedvéért vertem le a havat, amúgy bokáig betakart. Abszolut élhető volt :)

A hó a kutyáknak sem csupa móka és kacagás

Ha kutyával futsz, a hó őt is próbára teheti. A letakart talaj az ő talpa számára is rejt veszélyeket, könnyebben sérül, huzamos hóban futás/séta során pedig sérülhetnek a mancsok. Civilizált környezetben sajnos továbbra is divat sózni, így városi kutyáknak mindenképp ajánlatos ilyenkor a mancsvédő krém, és gyakori havas kalandok mellett a természet lágy ölén is indokolt lehet. Bizonyos fajtáknak olyan szőre van, ami hómágnesként működve hatalmas csomókban gyűjti be a fagyott vizet, nem kevés kellemetlenséget, sőt, fájdalmat okozva. Ilyenkor ciki vagy sem, cipőt, ruhát tudunk adni rájuk, már ha nem akarjuk csutkára vágni a szőrüket (ami pont télen nem a legokosabb megoldás). A hóevés is gyakori probléma, lehetőség szerint ne hagyjuk, és inkább vigyünk kutyáknak készült izotóniás italt, ez jobban hidratál és segít az energiapótlásban (magunknak is jó, ha viszünk, de véletlenül se adjunk belőle a kutyának!). Figyeljünk arra, hogy ilyenkor nem csak mi vagyunk láthatóak, hanem a vadak is. Kutya nélkül ez szuper élményeket jelenthet, ha viszont a Fifivel vágunk neki az erdőnek, inkább tartsuk pórázon, és legyünk résen. 

A hólabdák nem kényelmesek, és akár fájdalmasak is lehetnek az ujjak között. Kesszinek ma már cipő van a lábán,  hogy ezt az állapotot elkerüljék :)

Ahol hó van, ott hideg is van

Hidegidős ruházatról beszélni mindig nehéz- nekem legalábbis. Nagyon más a testünk, az anyagcserénk, és a tűréshatárunk. Én magam az "atomreaktor" típus vagyok, aki tíz perc intenzívebb mozgás után elkezdi ledobálni a ruháit, de annyira, hogy szinte az ájulás kerülget és hőgutát akarok kapni, ha nem tudom levenni még a kesztyűmet is. Mindeközben pedig párom konstans két réteggel többet vesz magára ugyanahhoz a futáshoz... Annyit biztosan tudok tehát ajánlani, hogy tapasztaljuk ki saját működésünk, így a hőmérőre nézve már nagyjából jól fel tudunk öltözni. Egy Decathlon üzletben aláöltözetet, polár réteget és igény szerint szélálló öltözetet is be tudunk szerezni, én ezek közül a gyapjú aláöltözet felsőket szoktam preferálni egy vastagabb pulcsival, alul téli futónadrággal, vagy - most figyelj! - sífutó nadrággal. Sapkát, csősálat is mindig viszek magammal, ha kérdéses, hogy kell-e sapka, akkor pedig a fejemre is csősálat applikálok, ezt ugyanis ha levetem a csuklómra tudom csavarni, és nincs útban. Mindenképpen rétegesen érdemes öltözködni, illetve a futóhelyhez kijutás- és hazautazás idejére "találták fel" a melegítőket. :) Simán felkaphatunk egy bolyhos macinacit és egy meleg kabátot a futóruhánkra, hogy ne fagyjunk meg míg odaérünk, illetve hazafelé átverős lehet még felhevült testtel autóba ülni, de érdemes még az elején felkapni a kabit, főleg, ha tíz percnél tovább tart az út hazafelé. Praktikus a kocsiban tárolni termoszban meleg teát, visszaérve nagyon jól tud esni. 
 

Sál-sapka-kesztyű, fent a tetőn elég hűvös volt, 10 perc fotózgatás elég is volt ahhoz, hogy elkezdjek fázni :)

A sár nem elég, hogy rondább, de több is van belőle...

Akárhogy is nézem, a rosszabb pr-ral rendelkező, kevésbé esztétikus sár, ami ráadásul sokkal tovább boldogít minket, jócskán kellemetlenebb a hónál. Elcsúszunk benne, feltapad a cipőnkre, és a ruhánk is hipp-hopp koszos lesz... sajnos erre a legjobb tipp a mélyen barázdált talpú terepfutó cipő, de csodát az sem tud tenni. A kamásli és a gyapjú zokni tudja kitolni a tűréshatárunkat, de aki nem mudminator, jobb, ha inkább alternatív utakat választ. :) 

A sárban futáshoz már nincs türelmem, pont elég túrázni benne... 

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)