Magazin

Blog

Határok közt – öltözőszekrény a háton

A futókirándulás olyan helyeken is élmény, melyek nem nyújtanak különleges látnivalót. Mi több, távolabbról is érdemes lehet ilyen helyekre is elmenni. Persze váltóruháról illik gondoskodni.

Hja, kérem, gondolhatják olvasóink, könnyű futóútvonalakat ajánlani olyan helyeken, mint a Gellért-hegy, az Apáthy-szikla, vagy akár csak a Rózsadomb és a Kiscelli Múzeum környéke, de csak próbáljon meg a blogger valami jó útvonalat ajánlani ott, ahol én lakom. Ebben a posztban azt próbálom megmutatni, hogy érdekes futóútvonalat szinte bárhol lehet találni, ha nyitott szemmel járunk, bárhol meghökkentő dolgokra bukkanhatunk. Ez nyilván nem jelenti, hogy mindenhol találunk rendkívüli látványosságokat, de ezekre nincs is szükség: futás közben akár egy jegenyesor is lehet szemet gyönyörködtető, a különleges panorámákba meg amúgy sem tudnánk belefeledkezni, mert hasraesés lenne a vége. Bármennyire is nem látványos egy útvonal, nyújthat annyi érdekességet, hogy akár egy másik városrészből is érdemes elmenni lefutni. 

Persze ha idegen helyen járunk, még inkább érdemes arra figyelnünk, hogy ne tévedjünk el. Útvonalajánlatunk ebben a tekintetben is egy tipp: az eltévedés egyik legbiztosabb ellenszere, ha feltűnő dolgokat követünk: jelen esetben villamossíneket, de lehetne ez vasútvonal, légvezeték, patak stb. is. 

Jelenlegi útvonalajánlatunk az 52-es villamos útvonala. Az 52-es a Határ úti metrómegállótól indulva Pesterzsébetet járja be, azon ritka budapesti villamosvonalak egyike, melyek viszonylag csendes, kertes házakkal övezett utcákon keringenek, ráadásul köröket megtéve, azaz minden utcán csak egyik irányban halad a villamos. 

A metróállomás melletti kiindulópont lehetővé teszi, hogy a kiindulópontot tömegközlekedéssel viszonylag távolról is megközelíthessük. (Kispesti, Erzsébeti lakosok persze máshol is kezdhetik a kört, az addig vezető útvonalat ízlés szerint alakítva.) Érdemes szép nyugodtan átkelni az Ady Endre út és a Határ út azon sarkára, ahol a Határ út járdája közvetlenül a sínek mellett halad (a kereszteződés nyugati sarka). A járda néhány méter után meg is szűnik, de ne zavartassuk magunkat, a folytatásaként nyíló szűk ösvényen vessük be magunkat a bokrok közé, és alaposan ügyelve, hova lépünk, vágjunk át a bozótoson. Nemsokára szélesebb erdei sétányhoz érünk, itt próbáljunk kissé balra sodródni, és azt az ösvényt követni, amely a sínekkel párhuzamosan halad. Bármilyen meglepő, ugyanúgy erdőben futunk, mintha a budai hegyekben lennénk, bár tény, hogy viszonylag csenevész sarjadékerdőben, de a természet hangulatát ez is 100%-ig hozza. Ha szerencsénk van, még a villamost is halljuk elhaladni, és megbizonyosodhatunk róla, hogy jó irányban futunk. Akkor sincs nagy baj, ha elsőre nem találunk rá a megfelelő sétányra, hiszen keskeny erdősávról van szó, és ha rossz felé indulunk, hamarosan a József Attila lakótelep szélén találjuk magunkat. (Innen vagy visszafordulunk, vagy a lakótelep mentén érjük el a Gyáli utat, és onnan az A pontot. Jó esetben azonban az egyenes, időnként kissé hullámzó sétányon átvágunk két keresztutcán és egy tisztáson, majd a villamos kanyarodó sínein átvágva elérjük a Gyáli utat (A), ahol a zebrákon át átkelünk a kereszteződés átellenes oldalára. (Ne zavarjon meg bennünket, hogy a térképen az erdei útvonal kanyarog: sajnos a térkép nem ismeri az összes ösvényt a területen.)

Futás az 52-es villamos útvonala mentén

Bár a Határ út belső, a Ferencváros felé eső útvonalán továbbra is folytatódik az erdősáv, és időnként még a sínek túloldalán földutat is felfedezhetünk, sajnos folyamatos utat nem találunk, így a természet szépségeiről lemondva a Pesterzsébet felőli oldal járdáján, nem igazán dekoratív, helyenként inkább lepukkant, javarészt földszintes házak mentén futunk tovább. (A Határ út onnan kapta a nevét, hogy 1950-ig ez volt Budapest határa.) Hamarosan elérjük a Jókai Mór utcát (H), ahonnan egy vágányon érkezik a villamossín, és két irányba halad tovább: az egyik, ahonnan jöttünk (itt tér vissza az 52-es a Határ út felé), a másik, amerre haladunk (az 51-es megy itt vissza a Ferenc körút felé). Néhány sarokkal később hasonló elágazásba futunk (B),  ezúttal a Török Flóris utcára fordul rá az 52-es, illetve szemből kissé távolabb az 51-es. Anélkül, hogy a Török Flóris utcán átkelnénk, balra ráfordulunk. A mi oldalunkon nem változik az utcakép, de a túloldalon kellemesen parkos lakótelepet szemlélhetünk meg. A házak a mi oldalunkon egyre takarosabbak lesznek, a túloldalon pedig egyre nőnek, egészen addig, míg el nem érjük a Szent Erzsébet teret, mely parkjával, templomával, vidékies, ámde patinás áruház épületével valóságos oázisnak tűnik.  

A kioszképítészet apró gyöngyszeme a Szent Erzsébet téren – ma már nagy területű áruházak tervezésébe nem ölnek annyi kreativitást, mint egykor az ilyen jelentéktelen épületekébe

Ahogy továbbhaladunk a Török Flóris utcán, a környék ismét kopottasabbra vált, ám hagyományos, szinte falusias házak váltakoznak a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek családi házaival, nagyobb lakó- és középületeivel, újabb és újabb vizuális ingerekkel bombázva retinánkat. A túloldalon ismét lakótelepi házak kezdenek emelkedni, amikor elérjük a Nagysándor József utcát (C). Itt átkelünk a túloldalra, és jobbra folytatjuk utunkat. Kivételesen két sínpár is halad az úttesten, de nem sokáig: a hozzánk közelebb eső az Ady Endre utcából bukkan elő: itt mi egyenesen haladunk tovább. A mi oldalunkon továbbra is változatos stílusú kertes házakat találunk, a túlsó oldalon viszont lakótelepet. Nemsokára a másik sínpár is bekanyarodik balra a Vörösmarty utcába, követjük (D). Kertek és földszintes házak között haladunk tovább, melyeket csak néha színesít egy-egy nagyobb épület. Az utca maga szürkének és unalmasnak tűnhet, ám ha kicsit tüzetesebben megnézzük őket, felfedezhetjük a lakóházakon az egykori üzlethelyiségek nyomait, felfedezhetjük, mely ajtókat vagy ablakokat vágtak újonnan, hogyan építették át a régi épületeket. Sivár udvarok és szépen ápolt kertek is vannak, a kerítések pedig a dülöngélő tákolmányoktól az átláthatatlan, vastag, szinte erődítményszerű falakig változatos skálát mutatnak. Miközben az amúgy sem széles utca úttestjét optikailag tovább szűkítik a sínek, egészen fura hangulatot adva a szép és rút amúgy is izgalmas kavalkádjának, időnként egészen megkapóvá teszi a látványt egy-egy az út fölébe hajoló magasabb fa. Csaknem két kilométert haladhatunk így egyenesen, már-már azt hihetnénk, hogy egy végtelenített filmet nézünk, amikor a sínek teljesen váratlanul bekanyarodnak balra az Előd utcába. (Ha a térképet nézzük, láthatjuk, hogy a dolog annyira mégsem váratlan: a következő utca már az Alsó határút lenne, Pesterzsébet és Soroksár határa, ahol néhány évtizede még vasútvonal haladt.)

Az Előd utca (E) alapvetően nem nyújt más képet, mint az eddigiek, de jóval szélesebb: a sínek az úttest két sávjától elválasztva haladnak, egy szakaszon ráadásul két párban, és a járdák is szélesebbek. Mindez azonban fél kilométerig sem tart, és a sínek megint balra fordulnak, a Török Flóris utcára. (Igen, ez ugyanaz a Török Flóris utca, amin egyszer már haladtunk.) A sínek ismét az úttesten haladnak, de ez az utca jóval szélesebb, mint a Vörösmarty utca, a vágány csak az egyik sáv felét foglalja el. Kezdetben csak a megszokott látványosságokkal találkozunk, de nemsokára elérjük a Magyarok Nagyasszonya teret a Magyarok Nagyasszonya templommal – ez a korábban látott Szent Erzsébet térre emlékeztető parkos, nyitott terület. A templom nyolcszögletes tornya a budai várban, a Kapisztrán téren álló egykori Mária Magdolna-templom tornyára emlékeztet: a tornyát gótikus, kupolája viszont inkább barokkos stílusjegyek jellemzik.

Trafóház olyan esőbeállóval, mely egy villamosmegállónak is becsületére válna. Háttérben a Magyarok Nagyasszonya templomának tornya

A Török Flóris utcán tovább haladva a környék ismét a megszokott, a Székelyhíd utcánál azonban a vágány váratlanul ismét balkanyart vesz, és a szűk, macskaköves utcán halad tovább, majd egy jobbkanyarral ráfordul az Ady Endre utcára. Egészen szürreális, hogy itt, ahol már végképp nem várnánk, egy egykori moziból átalakított képzőművészeti galériára bukkanunk (mozitörténeti kiállításuk is van). Maga az Ady Endre utca a Vörösmarty utcához hasonlóan szűk, sőt, itt még járda is csak az egyik oldalon van. Új típusú tájelem másik oldalon az Erzsébeti Spartacus Munkás Testedző Kör Labdarúgó Egyesület pályája, kerítését ha önmagban nem is nyújtana szép látványt, a tövében ültetett fák egész kedvessé teszik. A pályát a Kossuth Lajos Gimnázium modern, nem kellemetlen, de nem is túl érdekes épülete váltja fel (mely persze üde színfolt a földszintes házak között), de innentől kezdve – néhány hatvanas-hetvenes évekbeli kellemes társasházon kívül – sok mindenre nem kell számítani, míg vissza nem érünk a   Nagysándor József utcához. Itt aztán a síneket követve megint jobbra kanyarodunk, megint elérjük a Török Flóris utca kereszteződését (C), de egyenesen haladunk tovább.  

Bár ez az utca is keskeny, a villamossínek egy teljes sávot is elfoglalnak (igaz, azért túloldalt egy parkolósávnak is jut hely), érezhetően az egykori Erzsébetfalva területén járunk: a házak gyakrabban tapadnak a járdára, és emeletes épületből is több van. A sínek majdnem egy kilométer után vesznek egy balkanyart (G), és máris a Jókai Mór utcán haladunk. Itt az üzletek sűrűsége is városiasabb jelleget mutat. Az út bal oldalán figyelemre méltóak a Tátra téri lakótelep 1954 és  1957 között épült sztálinista stílusjegyeket mutató, valamiképpen mégis otthonosnak tűnő, emberi léptékű épületei. Figyelemre méltó még a 69. szám alatt álló romos villaépület, mely különleges rekordot is magáénak tudhat: a gyakorikérdések.hu-n róla feltett kérdésre senki sem válaszolt! Sajnos innentől a Határ útig igazán figyelemre méltó épülettel már nem találkozhatunk, de azért jót szórakozhatunk a viszonylag egységes stíluson belül is meghökkentő egyedi építészeti megoldásokon. 

A Határ utat elérve (H) forduljunk jobbra, és fussunk vissza a jól ismert útvonalon a Gyáli útig (A). Bármennyire vonz most minket az erdő, maradjunk azon az oldalon, amelyen éreztünk. A Határ út egész  más arcát mutatja, mintha egy más városrészben járnánk – ami nem csoda, hiszen más városrészben járunk: Pesterzsébet helyett Kispesten. Míg a pesterzsébeti szakaszon jellemzően csak csenevész fácskák állnak az út mentén, itt terebélyes lombok alatt futunk. A kopár udvarokon álló kopott házakat felváltják a buja kertekben álló, nem ritkán szintén kopottas, mégis patinás wekerletelepi villák. Te jó ég, gondolhatjuk, de ha már innen indultunk, miért nem a Wekerletelepen futottunk egy kört? Nos, lehet, hogy egyszer még erre is sor kerül, de mai futókirándulásunk célja éppen az volt, hogy megmutassa, hogy nem csak a kifejezetten szép városrészeket érdemes futva bejárnunk, a kevésbé látványos útvonalak is számos izgalommal és rejtett szépséggel szolgálnak. 

Nemsokára elérjük utunk kiinduló és végpontját, az Ady Endre utat. A nyújtásról ne feledkezzünk meg! Amennyiben tömegközlekedéssel érkeztünk, legyünk tekintettel utastársainkra, és öltözzünk át, mielőtt járműre szállnánk. 

Az útvonal hossza valamivel több, mint 13 és fél km, de szint gyakorlatilag nincs benne. Igaz, hogy sok a kereszteződés, de csak néhánynál kell olyan forgalommal számolnunk, hogy megállásra legyen szükség. Ettől függetlenül persze a kisebb forgalmú utcákat is kellő óvatossággal keresztezzük! 

Ahogy korábbi útvonalainkat, ezt az útvonalat is ajánljuk végigsétálni is. Sajnos ezúttal nem tudunk olyan helyet ajánlani, ahol egyértelműen érdemes egy ebédre,  néhány falatra vagy akár egy kávéra megállni. A Tátra téri piacon érdemes próbálkozni, de a Google is ajánl az útvonal mentén néhány magasra értékelt helyet. Aki túl hosszúnak tartja a kb. négy órás sétát, az akár több részletben is teljesítheti az 52-es villamosnak köszönhetően. 

Öltözőszekrény a hátadon

Korábban nem beszéltünk arról, hogy mi van, ha futásainkat nem lakóhelyünk vagy ideiglenes szállásunk környékén kezdjük. Ilyen esetekben futás után célszerű átöltözni. Ha autóval érkeztünk, akkor persze maga az autó szolgálhat öltözőül, és a váltóruhánkat is benne hagyhatjuk. Más esetekben az öltöző problémájának megoldása a helyszíntől függ, viszont fel kell készülnünk arra, hogy ha találunk is megfelelő helyet, nem biztos, hogy váltóruhánkat is tárolhatjuk ott, amíg futunk. Éppen ezért célszerű úgy készülni, hogy váltóruhánkat magunkkal vihessük.

Egy egyszerű futómellény hátsó zsebében elfér egy póló és egy könnyű rövidnadrág

Amíg nyárias az idő, és csak egy pólóra meg egy könnyű rövidnadrágra van szükség, ezeket akár egy futómellény hátsó zsebében, akár egy kisebbfajta terepfutó táskában: a kettő közti fő különbség az, hogy az előbbiben kétszer negyed liter víz vihető a mellényzsebben, az utóbbiban viszont egy liter a háton. A táskába valamivel több ruha fér, viszont a mellény jobb szellőzést biztosít a háton. Kompromisszumot jelenthet az a terepfutó mellény, melynek mellényzsebébe kétszer két liter víz fér, és hátsó zsebe is tágasabb.

Az ősz beálltával már azzal is számolnunk kell, hogy egy hosszúnadrágra és egy melegítőfelsőre vagy pulóverre is szükségünk lehet, így már egy nagyobb, 10 literes hátizsákra is szükség lehet. Télen pedig egy kabát sem árt, és a sapka, sál cseréjére is gondolnunk kell, így akár egy 15 literes zsákra is szükségünk lehet. Természetesen egy rendes télikabátot már ebbe is nehezen gyömöszölünk bele, és nem is lesz kényelmes cipelni. Célszerű ezért ilyen célra pehelykabátot vagy tollkabátot beszerezni: ezek könnyűek és kicsire összehajthatóak. Mivel azonban ezek nem vízállóak, mindenképpen csomagoljunk melléjük egy összehajtható, könnyű esőkabátot is. 

A terepfutó hátizsák városi futókirándulásokon is jól jöhet a váltóruha tárolásához

A váltóruhákat érdemes  vízálló csomagolásba tenni, hogy futás közben át ne izzadjuk őket. Ehhez megfelel akár egy egyszerű nejlonzacskó is, de – főleg nagyobb táskába – használhatunk környezetkímélőbb, strapabíró megoldásokat is, mint például az alapvetően túrázáshoz ajánlott vízhatlan tárolóhuzat vagy az alapvetően úszófelszereléshez ajánlott vízhatlan tasak. Ezek átöltözés után is jól jönnek, hiszen ezekbe zárhatjuk a levetett, átázott és kevéssé illatos ruhadarabjainkat.

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)