Magazin

Blog

Hétköznapi példaképeim: Kriszta és Mara, a crossfitter anyukák

Ha valaki nőként a versenyszerű vagy legalábbis a rendszeres sportot választja, akkor előbb-utóbb eszébe jut: mi lesz mindezzel, ha egyszer gyermeket vállalok? Biztos vagyok benne, hogy ha valakinek hozzám hasonlóan gyermekkora óta életének fontos része a sport, abban felmerülnek kérdések: sportolhatok majd, mialatt babát várok? Mikor kezdhetem újra szülés után a sportot? Visszanyerhetem az eredeti formámat? (Az eredeti forma itt nemcsak a derékbőséget jelenti, hanem a várandósság előtti teljesítményt is. :)) Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a crossfit csapatomban két olyan nővel is együtt készülhetek, akik anyukaként is keményen sportolnak. Őket kaptam el egy interjú erejéig.

Kriszta 41 éves, 3 fiú édesanyja, akik 12, 10 és 5 évesek. Mara 36 éves, egy kisfiút nevel, aki idén ünnepelte 2. születésnapját.

Lányok, mondanátok arról pár szót, hogy mikor és hogyan került be a sport az életetekbe?

Kriszta: Mióta az eszemet tudom, sportolok. Középiskolában volt egy nagyon jó testnevelés tanárom, aki megszerettette velem a mozgást, így végig röplabdáztam az iskolai csapatban.

Mara: Apukám nyugdíjas testnevelés tanár, így nálunk nem volt kérdés a mozgás, kiskoromtól kezdve az életem szerves részét képezi.

Versenyekre is jártatok?

Kriszta: Leigazolt sportoló sosem voltam, de igen, vettem már részt versenyeken.

Példaképek - crossfitter anyukák
Kriszta már gyerekkora óta sportol.

Mara: Én sem voltam soha leigazolva, viszont középsuliban kézilabdáztam és sulik közti bajnokságban szerepeltünk a csapattal.

Várandósság előtt része volt az életeteknek a sportolás?

Kriszta: Igen, folyamatosan!  A középiskolás évek után amatőr szinten folytattam hosszú-hosszú éveikig a röplabdát. Közben aerobikoztam, versenyaerobikoztam és a futás is rendszeresen jelen volt az életemben. A félmaratont ötször teljesítettem.

Mara: Szintén folyamatosan csináltam! Kézilabdáztam, fociztam, lovagoltam, futottam….mindig mozgásban voltam és vagyok a mai napig.  🙂

Várandósság közben mozogtatok? Miben volt más a sport akkor, mint általában? Illetve még egy kérdés ide: szerintetek jobban viseltétek a várandósságot a sportolói mivoltatok végett?

Kriszta: Nem tudnám megmondani pontosan, hogy fizikailag vagy mentálisan viseltem-e jobban a terhességet, amiatt hogy rendszeresen sportoltam. Igazából mindkettő. Az első terhességem alatt még féltem mozogni, akkoriban még nem is volt ennyi szakirodalom arról, hogy lehet-e vagy sem várandósság alatt sportolni – az általános vélekedés inkább a nem fele hajlott. A második terhesség alatt  gyakorlatilag egyedül láttam el a már meglévő gyermeket, szerintem ez is sportnak számít, de effektív sportolni még akkor sem sportoltam. Azonban azt általánosságban elmondhatom, hogy a terhességet mindháromszor jól viseltem. A harmadik gyermekkel már szinte végig sportoltam.

Mara: Heti 4 alkalommal mindig lementem a terembe. Ahogy nőtt a pocak, úgy csökkent a crossfit jellegű gyakorlatok száma, amit még meg tudtam csinálni. 30. héttől kezdve spinningre jártam heti rendszerességgel, addigra már eléggé leredukálódtak a feladatok. Meglepően jól bírtam és Bazsi is élvezte a pocakban. 🙂 Könnyű terhességem volt, minden percét imádtam. Biztos vagyok benne, hogy a sport is hozzájárult ahhoz, hogy jobban viseljem a „terhet”.

A terhességetek hányadik hónapjáig tudtatok sportolni?

Kriszta: A 36. héten még velencei tókört bicikliztem (30 km) szóval szinte végig. 🙂

Mara: Végig! Kisfiam november 15-én született a 37.hétre, 13-án még edzettem. 14-én csak azért nem mentem, mert jött a burkoló és egy belső hang azt súgta, hogy inkább maradjak otthon.  🙂

A szülés után mennyit kellett várni, hogy visszatérhessetek a sporthoz?

Kriszta: Első és második szülés után egy évvel kezdtem el sportolni, a harmadik szülés után 2 héttel. 🙂

Példaképek - crossfitter anyukák
Kriszta az első két gyerek születése után egy évvel kezdett el újra sportolni.

Mara: 3 hónap kihagyás után tértem vissza a sportoláshoz.

Mikor újrakezdtétek a sportot, akkor más volt, mint előtte? Mit gondoltok, a sportolói előélet hatással volt a regenerációtok ütemére?

Kriszta: Biztos vagyok benne, hogy a sportmúltam pozitív hatással volt a testemre. Az első két terhesség után (miután visszanyertem a korábbi formámat) szinte nem is látszott, hogy szültem. A harmadik gyermekem érkezése után két héttel már látszódtak a hasamon az izmok.

Mara: Az eleje nehéz volt, mintha soha életemben nem sportoltam volna, de szerencsére hamar visszajött a kondi. Szülés után 8 hónappal már csapatversenyen indultunk a barátaimmal. Ráadásul soha életemben nem volt még olyan kockás a hasam, mint akkor. 😀 Biztos vagyok benne, hogy a sportmúlt segített a regenerálódásban.

Példaképek - crossfitter anyukák
Mara úgy érzi, a sportmúlt sokat segített a szülés utáni regenerációban

Amióta megérkeztek a gyermekeitek, tudtok eleget mozogni? Mivel foglaljátok le a fiúkat, amíg ti edzésen izzadtok?

Kriszta: Mivel nálunk a sport életforma, igen tudok . 🙂 A gyerekek is sportolnak! Bár óriási logisztikai kihívás, de próbáljuk úgy szervezni, hogy mindenki mindig eljusson oda, ahova szeretne. Sokszor a gyerekek sportfoglalkozásai alatt oldom meg a saját edzésemet, sokszor pedig jönnek velem és együtt sportolunk. Esténként is tudok rá időt szakítani, néhány esetben pedig a reggelekbe próbálom beleilleszteni a mozgást. És nem, nincs babysitterem és takarítónőm, sőt a mindennapi nagyszülői segítségnek is híján vagyunk. Egyszerűen a mi életformánkba beletartozik a sport. Helyette én például szinte soha nem nézek televíziót.

Mara: A legjobb esetben heti 4x, a legrosszabban heti 2x tudok edzeni. Olyankor az apukája vigyáz rá. Személyi edző a teremben, ahova járok, így rugalmasan meg tudjuk oldani és szerencsére teljes mértékben támogat is ebben. Amikor végez a munkával, cserélünk, ők mennek haza vagy megvárnak, én pedig leedzek. A kisfiam csak 2 éves, de már most imád mozogni. Le sem tagadhatna bennünket. 🙂

Példaképek - crossfitter anyukák
Mara és kisfia az edzőteremben

Kriszta, nálad a fiúk már elég nagyok: hatással volt rájuk a pozitív szülői példa? Gondolod, hogy emiatt nyitottabbak a sportolásra, mint esetleg a kortársaik?

Kriszta: Náluk természetes volt, hogy mindenki kipróbál valamilyen sportot. A legnagyobb fiam korábban focizott, jelenleg parkour edzésekre jár. A középső fiam leigazolt hoki kapus a Fradiban, heti öt edzéssel, hihetetlen kitartással, rengeteg munkát beletéve.  Mindkettőjük életének szerves része a sport. A legkisebb fiam kipróbálta idén a judo-t, de pár edzés után azt mondta, hogy ő inkább ezeket a délutánokat szívesebben tölti velem. Azt gondolom, abszolút hatással van rájuk a pozitív példa, de nem erőltetjük, amíg nem érettek rá. A cél az, hogy mindig az életük része legyen a sport, megtalálják a számukra ideális mozgásformát, élvezzék és segítsen nekik az egészségmegőrzésben, közösségi életben.

Remélem Titeket is legalább annyira motivált, inspirált és bátorított Kriszta és Mara példája, mint engem! 🙂 Azonban ne feledjétek, a várandósság előtti, közbeni és utáni sport mindenkinek a saját ritmusában kell, hogy menjen, orvosi konzultációval karöltve!

Amennyiben titeket is érdekel a várandósság alatti és a szülés utáni sportolás, úgy ajánlom figyelmetekbe Góg Anikó: Újra én című hiánypótló kötetét, amelynek alapvető célja, hogy felhívja a kismamák figyelmét az egészségük megóvásának, testük karbantartásának fontosságára, önmaguk és kisbabájuk érdekében.

További jó sportolást!

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)