Hogyan változtatta meg a futás az életem? - 2. rész

Mit kezdjek magammal?

Életünk számos pillanatában kerülünk abba a helyzetbe, hogy döntenünk kell. Ez nem mindig könnyű, hiszen a végső döntést egy hosszú időszakon keresztül tartó rágódás előzheti meg. Szabad-e a biztos anyagi javakat felrúgva a bizonytalanba ugrani? Az életminőségünket nagyon sok esetben a havi jövedelem mértéke határozza meg, de ugyanakkor szerényebb körülmények között is élhetünk boldogan és kiegyensúlyozottan, ha élményekben gazdagon éljük meg a mindennapjaikat. Voltam már ebben a helyzetben, és gondolom hogy köztetek is akadnak jónéhányan, akik ebben a cipőben jártak. Jani az egzisztenciáját felrúgva döntött úgy egyik napról a másikra, hogy az évtizedek óta biztos pénzszerző forrásnak számító építőiparnak hátat fordít. Fogalma sem volt arról, hogy mit fog csinálni, de azt már biztosan tudta, hogy mit nem szeretne. Sok minden érdekelte őt. Az egyik a selyemfestés, (mandala) ami először csak az ajándékozás örömét szolgáltatta számára, de aztán sokkal több lett belőle. A festés folyamata egy meditációs állapotot idéz elő, ami hihetetlen energiákat szabadított fel benne. Érezte, hogy ezzel kezdeni kell valamit. Egyre inkább elmélyült az ősi gyógymódok ismeretében. Különösképpen a testünk energetikájával foglalkozó gyógyítás, a pránanadi és a holisztic pulsing érdekelte. A test energetikáját ismerve tudta, hogyha megszűnik a fizikai terhelés az életében, akkor az egészségkárosodási folyamatot idézhet elő. Arra gondolt, hogy a futás lehet számára a megfelelő mozgásforma, mert az a legeszköztelenebb. Ez a döntés azért is volt különös, mert közel ötvenéves koráig még sietni sem szeretett, nemhogy futni. Ahogy pestiesen szokták mondani, még a busz után sem futott. Azt is utálta, aki a futást feltalálta. 

Az első futóverseny gondolata

Mivel a kertvárosi részben nevelkedett, jól ismerte a környéket. Először csak sötétben merészkedett ki, hogy senki se lássa, és egy utcasarkokkal határolt területen próbálta ki magát. 2017 márciust írtak ekkor. Fogalma sem volt arról, hogy mekkora a táv és sokáig nem is érdekelte. Csak arra emlékszik, hogy bőven elég volt neki, sőt! Akkor mérte csak le amikor már gond nélkül ismételte meg 2-3 naponta. Kiderült, hogy 800 méter és onnantól kezdve izgatni kezdte a fantáziáját az 1 km, majd a másfél. Egyre nagyobb kedve lett a futáshoz, és már nem várta meg a sötétedést sem. Ennek következtében már arra is figyelhetett, hogy ne csak aszfalton koptassa a cipőit, hanem terepen is fusson. Erre pedig gyermekkorának kedves emlékeit őrző helyszínt, a Péterhalmi erdőt találta a legmegfelelőbbnek. Amikor elérte a 3 km-t, már az ötre gondolt. Minden másnap hódolt az új szenvedélyének, és 2-300 méterenként emelte a távot, amíg eljutott az 5 km-ig. Az egyik futása alkalmával, eljutott a flow érzéshez. Magával ragadta, és izgatni kezdte a 10 km. Itt egy nagyobb ugrás következett a terhelésben. A 7-8 km teljesítése sem okozott gondot kétnaponta, mert már közel fél év telt el az első próbálkozásához képest. A fokozatosság elvének betartása és a rendszeresség, kellő alapokat adott számára, így elkerülték a sérülések. Az őszi futófesztivál szombati versenyszámaiban az iskolásoké a főszerep, ahová gyakran elkísérte gyermekét. A verseny hangulata magával ragadta és elhatározta, hogy a 10 km-es távot versenyen szeretné teljesíteni. Elolvasta a versenyszabályzatot, és a záró busznál elakadt a lélegzete. Az nem lehet, hogy megszégyenüljön. Már nem csak a teljesítést hanem 1 órán belüli időt határozott meg a célul. Ahogy lenni szokott az elsőbálozóknál, Janit is elragadta a hév és borzasztóan elfutotta az elejét. A táv második fele már jóval nehezebben ment mint az első, de az 55' -es ideje kiválónak mondható, hiszen csak hét hónapja került közeli kapcsolatba a futással. A verseny után nem ment haza rögtön, hanem a Városligeti majális szerű hangulatában fürdőzve megpillantotta a maratonfutókat, akik szép sorban követték egymást a célban. Talán mondanom sem kell, hogy hősömre milyen hatást gyakorolt a boldog maratonisták látványa. Elhatározta, hogy erre az élményre neki is szüksége van, mert elpusztíthatatlannak szeretné magát érezni. Felfigyelt a a hangosbemondó szavára, aki a Decathlon áruházakban működő futóközösségekre hívta fel a versenyre kilátogatók figyelmét. Két hét múlva Jani azzal a céllal keresett fel Soroksáron, hogy maratonfutó szeretne lenni. 

A lejtőn is van megállás

Mivel a hosszú évek alatt kiégett az építőiparban, ezért olyan munkákat próbált vállalni amiket kötetlen időben végezhet. A futás észrevétlenül felemelte őt, és egyre inkább az élete központjába került. Gond nélkül teljesítette a heti öt futást és fokozatosan emelkedő terhelést. Óriási boldogságként élte meg az első 20 km lefutását. Önbizalmat kapott tőle és akadályok nélkül jutott el a maraton előtti leghosszabb edzéséhez, a 37 km-ig. A maraton teljesítése pedig felért egy menybemenetellel. A megdicsőülés és az elpusztíthatatlanság pillanatait élte át a célban. A sikertől vérszemet kapott és túlságosan fókuszba került a futás. Azt csinálta amit szeretett, de abból nem tudott megélni. A futás világában megtalálta a helyét és ezt öröm volt látni, de a létbizonytalanság kihatott a magánéletére. Kereste önmagát és a boldogságot, de ez nem ment könnyen. Többféle munkát is kipróbált, de a fő szempont mindig az volt, hogy a futásra maradjon kellő ideje és energiája. Felborultak az arányok. Egy online edző segítségével nagyszerű eredményeket ért el, de rájött hogy közben nagyon sok mindent elvesztett az életéből. A kedd esti közös futásunk nélkülönözhetetlen tagja jó időre eltűnt. Aggódva figyeltük hogy a magánéletében hogyan zuhant lefelé. A menekülési útvonalat továbbra is a futás jelentette számára, de az időközben kapott pofonok felnyitották a szemét. 

Ma már nem önmaga túlszárnyalása az elsődleges célja, hanem megelégszik azzal, hogyha időnként "csak" nyomokat hagy maga után. Átértékelődtek az álmok, amiket már nem minden áron szeretne elérni, hanem a feltételekhez igazít. Rögös volt az út amíg eljutott idáig, de óriási győzelemmel ér fel, aminek a hozzá közel állók legalább úgy örülnek, mint egy korosztályos dobogós helyezésének. Sikerült egy nagyszerű munkahelyet találnia, amiben kiteljesülhet. Munkatársai számítanak rá és ez nagyszerű érzéssel tölti el. Párkapcsolata rendeződött és már egzisztenciális gondok sem akadályozzák meg abban, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen. Már nem feltétlenül van arra szüksége, hogy befutóérmekben, vagy dobogós helyezésekben érezze a megbecsülést. Egy őszi versenyén úgy kellett figyelmeztetni arra, hogy ne menjen még haza, mert a korosztályában harmadik lett. A résztávos edzések közben továbbra is eufóriába kerül, és az önbecsülésének is jót tesz az "akadályok" legyőzése. Négy maratonjából kettőt sikerült teljesítenie, amire büszkén tekint vissza, de a másik kettőből is rengeteget tanult. Terveiben szerepel még továbbiak teljesítése, de nem most, mert a sok munka és utazás mellet nehéz lenne a heti 60-80 km közötti heteket teljesítenie. Megtanította az élet arra, hogy mit veszíthet, ha nem figyel oda az arányok betartására. Rövidebb távokon azonban szívesen rajthoz áll. Annyit tesz a futásba, amennyi marad. Az elsődleges célja a munkájában való kiteljesedés a hétköznapok megélése a szeretteivel. Már nem a futás az első, de továbbra is meghatározó része az életének. A hétvégi hosszú futásai közben egyre jobban megismeri önmagát és a határait. Szabadság és nyugalom árasztja el olykor fáradt testét. Ennek a mondatnak azért van nagyon nagy súlya, mert egy olyan ember szájából hangzott el aki közel ötven éves koráig semmit sem sportolt és öt évvel ezelőtt még a futás "feltalálóját" is gyűlölte.