A kezdetek
Csabával a futás a közös nyelvünk. Alkatát tekintve, saját bevallása szerint is van rajta még néhány felesleges kiló. Ez pedig egyértelműen arról tanúskodik, hogy a negyvenhez közeli éveiben ismerkedett meg a most már számára is nélkülözhetetlen sporttal. Az ő szavait idézve: "Fotel sportoló" voltam, egészen addig, amíg a fiamat labdarúgó edzésre nem kezdtem hordani. A felismerést és egyben a lavinát egy lelkes anyuka indította el bennem. Amíg a gyerek edzett, addig a nagy semmittevésben próbáltam megkeresni a helyemet. Ez pedig, feltűnt a hölgynek aki valószínű, hogy hasonlóképpen kezdte. Miután ő már megtalálta az unatkozás ellenszerét a focipályát körülvevő futópályán, ezért nekem is ezt ajánlotta. A következő edzésre már felkészülten érkeztem, és ezzel elindultam felfedezni a futás csodálatos világát. Komolyabb buktatóval nem találkoztam az utam során, amit elsősorban annak köszönhetek, hogy nem a teljesítmény, hanem maga az élmény érdekelt. Szinte száz méterenként emelgettem a távolságot, és egyre inkább magával ragadott az érzés, arról nem is beszélve, hogy a futás kitöltötte az amúgy is sportpályához kötött időmet. Teljesen kifordított magamból a futás közbeni érzés, és az addigi mozgásszegény életemmel szakítva egyre több időt kezdtem szentelni az új hobbimnak. Felkerestem Varga Rudit, az ócsai futóközösség akkori vezetőjét, és csatlakoztam a 3-4 főt számláló társasághoz. 2013 tavaszt írtak a naptárak ekkor.
Másoknak is örömöt szerezni
Furcsán hangzik, de a közel tízezer lakost számláló, és a nyolcvankét négyzetkilométeren elterülő, már az Árpád-kor óta folyamatosan lakott városban ismeretlennek tűnt ez a fajta tevékenység. Talán a névválasztás is hűen tükrözi az akkori futó életet. Néztek ránk mint az UFÓK-ra. Szerencsére, ez ma már nem így van!. A futóközösség akkori vezetője, aki egyben BSI futónagykövet is volt, felajánlotta számomra mindkét tisztségét. Örömmel mondtam igent, mert lehetőséget láttam abban, hogy még magasabb szinten és jobb lehetőségeket biztosítva segítsek minél több embert az életforma-szerű sportoláshoz. A futás mellett úszunk, túrázunk és kerékpározunk is. Különböző, egyedi érmekkel motiválom a kihívásban résztvevőket. Van amikor "csak" egy hetes, de olyan is előfordul, hogy három hétig tart. Az őszre halasztott Balaton kerülő futás 221 km-t egy 3 km-es körön lehetett teljesíteni váltóban. Öröm volt látni, ahogy a családok együtt érkeztek és milyen sok gyerek vette ki a részét a képzeletbeli tókerülésből. Ezek az eredmények pedig egy egész éves összesítőben is megjelennek, aminek a díjkiosztó ünnepsége februárban szokott lenni. Az UFÓ csapat, egyesületként működik, ahol az éves tagsági díj mindössze 5000 Ft. Ez az összeg jelképesnek számít, hiszen az aktív sportéletet élők sokkal többet kapnak vissza. Az állandónak számító fő esemény az UFO futónap, 1/8, 1/4, és 1/2 maraton távokkal, amit 500 fő körüli létszámmal lehet biztonságosan megrendezni. Ehhez jönnek a a futóközösség által szervezett, de mindenki számára elérhető események. Pincesor futás, TRULLY, Ország futás, Achilles napi futás, és a mikulás futás. Nagy segítséget kapnak ehhez az Önkormányzattól, és a Református egyháztól és a Gólyafészek cukrászdától is. Ezeken a rendezvényeken a 150 fő sem volt ritka a világjárvány bekövetkeztéig. Nem tett jót a kedd és csütörtöki közös futásoknak sem, mert az időnként 35 fős futó sereg, 5-10 főre redukálódott. A kontaktot nem vesztette el senkivel sem, mert a világhálónak köszönhetően látja mindenki fejlődését.
Csabi álmai
Ez a mesébe illő történet azért is különleges számomra, és remélem hogy számotokra is, mert Csabi Budapesten él és Vámügyintézőként sem unatkozik. Heti legalább két, de plusz programoknak köszönhetően még több alakalommal autózik Ócsára azért, hogy örömöt okozhasson futótársainak és persze önmagának. A beszélgetésünkből az is kiderült, hogy a Hungaroringen megrendezett futóversenyen átéltek adtak számára olyan impulzust amiből még ma is táplálkozik. Törekszik arra, hogy ne a táv hosszúsága, hanem az élménnyel teli minősége határozza meg a közös sportolásukat. Nem tervez maratont futni egyelőre, mert nem tudja a feltételeit megteremteni maga számára. Harminc km az, amit büntetlenül és jó érzéssel be mer vállalni, azt akár terepen is. Úgy gondolom, hogy egy nagyon kerek és példaértékű életfilozófiát képvisel. A közös sportolásokon túllépve, már életre szóló barátságok kötődtek. Ha kell, vért adnak a rászorulóknak, és minden lehetőséget megragadnak, hogy segítsék egymást. A város közösségi feladataiból is kiveszik a részüket. Szemetet szednek, bozótot írtanak és jótékonykodnak. Csak egy-két dolog hiányzik még az életéből. Szeretné, ha minél hamarabb vége lenne a COVID által okozott bizonytalanságnak, és újra nagyüzemben működhetne a közös endorfin gyártás. Arról a szándékáról sem mondott még le, hogy visszaköltözzön Ócsára. A legnagyobb boldogságot pedig az okozná számára, ha időközben, felnőtt gyermeke ismét futócipőt húzna, és együtt rónák a köröket Ócsa utcáin. Tiszta szívemből kívánom Csabinak, hogy minden álma teljesüljön! A lelkesedése és a kreativitása cseppet se lankadjon az idők folyamán, mert az sokak életére hathat olyan pozitívan, mint ahogy 9 évvel ezelőtt tette vele, a fia fociedzésén körözgető anyuka.
Hozzászólások