Amikor megkértem, hogy úgy mutatkozzon be, mintha nem ismernénk egymást, azt mondta, ő egy falusi parasztlegény. Rákóczifalván nőtt fel, és az volt a gyerekkori álma, hogy mérnök legyen. Azt ugyan nem tudta, hogy mit csinál egy mérnök, de azt igen, hogy alkotni szeretne. Már gimnáziumi évei alatt is a matematikához, fizikához és természettudományokhoz húzta a szíve, ami tovább vitte a célja felé. Végül sikeres felvételt nyert a BME (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Villamosmérnöki karára. Ám nem sokkal később rákkal diagnosztizálták. Párhuzamosan végezte az egyetemet a kezelésekkel, aminek hála a betegséget leküzdötte, a diplomát pedig átvette. Ezután fogalmazódott meg benne a szakmabeli célja, ami a betegségéhez kapcsolódik. Jelenleg egy olyan orvostechnikai eszköz fejlesztésén dolgozik, amit ő álmodott és tervezett meg.
Tanulmányai és munkája mellett a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club) atlétika szakosztályát erősíti, olyan futók mellett, mint Csere Gáspár és Dani Áron. Kedvenc távja a félmaratoni, de idővel maratonozni szeretne majd. Ahogy mondani szokta “meghalósban” szokott futni, szívét-lelkét beleteszi minden kilométerbe.
Kezdődjék hát az interjú! :)
- Gyerekkorodban mennyire volt a sport részese az életednek? Honnan jött a futás?
„Teljes mértékben, amióta csak emlékszem rá fociztunk a rákóczifalvai salakpályán, meg én otthon nagyon sokszor a csirkékkel és malacokkal. Azt képzeltem, hogy ők az ellenfelek és kicselezgettem őket. Már ekkor is éreztem, hogy nagyon mélyen bele tudok merülni a dolgokba. Volt olyan, hogy teljesen meghaltam a focipályán, de tudtam, hogy nagyon küzdeni kell a csapatért. A futás utáni szeretet onnan jött, hogy megtaláltam azt a sportágat, ahol nem lehet másra kenni, ha kikap a csapat, vagy bármi rossz dolog történik. Gimnázium végén váltottam a hosszútávfutásra tanáraim biztatására, és saját kompetitív énem kielégítése végett. Itt tényleg az van, hogy amennyit beleteszek, annyit tudok belőle kivenni, és senki mást nem hibáztathatok, ha éppen nagyon gyenge eredményt produkálok. A betegség előtt is nagyon sokat futottam, egy idő után már azért, mert készültem magára a kemoterápiás kezelésre testileg, lelkileg. Ez nagyban hozzájárult a gyógyulásomhoz is. A kezelés után napi több órát töltöttem sporttal, azóta pedig versenyszerűen is űzöm a hosszútávfutást a BEAC atlétika csapatában.”
- Mit jelent számodra a futás?
„Elvonatkoztatva a fizikai aktivitástól, sokszor szoktam emlegetni, úgy mint átszellemülést. Ez igazából azt jelenti számomra, meg - gondolom - sokak számára, hogy teljes mértékben el tudok vonatkoztatni a valóságtól. Nekem nagyon sokat segített a betegségem alatt is, mert a futás volt az-az egyetlen tevékenység, amivel el tudtam vonatkoztatni attól, hogy rákos beteg vagyok és kemoterápia, műtét, ilyesmik fognak következni. Számomra a futás azóta egyfajta megtisztulást jelent. Egyrészt fizikailag megterheljük a szervezetet, és utána a regenerálódás folyamata alatt, amikor ujjáépül, sokkal erősebb lesz, mint előtte és elkezd alkalmazkodni ahhoz a terheléshez, amit kapott. Ez mentálisan is ugyanígy van, futás és bármilyen nehéz fizikai aktivitás során. Tehát ez egyben a fizikai edzésen túl, egy szellemi edzés is számomra. Nagy pillanata volt a gyógyulásomnak, amikor napra pontosan 3 évvel a kemoterápiás kezelés után 2018. Október 7-én egy maratont futottam. Nem azért, mert bármi közöm lenne a maratoni futáshoz, hanem mert a teljes gyógyulást jelentette nekem.”
- Honnan jött a könyv ötlete?
„Ez nem egy könyvnek indult igazából, hanem egy naplónak, amiben azokat a gondolatokat jegyeztem fel az edzés eredményeken kívül, amik éppen az adott táv, résztávos, vagy hosszú edzés alatt eszembe jutottak. Nagyjából 1,5-2 év után ez a napló 150-200 oldal környékén volt. Egy tavasszal, amikor végeztem az egyetemi félévvel, átolvastam mi történt az elmúlt másfél évben futás ügyileg. Akkor láttam, hogy az-az írás nagy részben nem is a futásról szól, hanem minden másról, gondolatokról, hogyan sikerült visszatérni az életbe a rosszindulatú daganatból való gyógyulás után. Láttam, hogy három téma köré csoportosult leginkább, innen jött az ötlet is a könyv címéhez a ‘Futni, hinni, élni’. Ezeket kezdtem el kiegészíteni, és egy kerek történetté formálni.”
- Van kedvenc részed?
„A könyv két részre osztható, és mindkét részből van egy-egy kedvencem. Az első, amikor az onkológiai intézetben vagyok, kapom a kemoterápiás kezelést, tanulok a vizsgákra és elképzeltem, hogy de jó lenne, ha átvehetném egészségesen a mérnöki diplomát. Ez a kép 3 év múlva pontosan olyan körülmények között történt meg, ahogy megálmodtam. A második részből pedig a szuperatléta ősember, ami nagyon kapcsolódik a futáshoz is. De általánosságban ahhoz, hogy az evolúciós szempontokat figyelembe véve mi köze a testmozgásnak napjainkban is az egészséghez, a testi-lelki gyógyuláshoz.”
- Korábban mesélted nekem, hogy interaktív lesz a könyv. Ez milyen formában valósul meg?
„Mindig az adott releváns fejezet végén van egy kis QR kód, ami egy nem publikus Youtube videóra mutat, - így csak a link birtokában, a QR-kódot beszkennelve lehet hozzáférni - egy-egy stúdióbeszélgetésre sportolókkal, és orvosokkal.”
- Itt egy pár példát hagy említsek: Csere Gáspár olimpikon maratonfutó, Bódis Tamás ultrafutó, Rakonczay Gábor extrémsportoló.
„Igen, és Dr. Kiss Orsolya sportkardiológus, Dr. Martin Tamás, aki annak idején rezidens volt az onkológiai intézetben, amikor én odakerültem kezelésre - azóta szakorvos lett. Dr. Bozsányi Szabolcs a könyv szakmai lektora és rákkutató, vele dolgozunk együtt az orvostechnikai eszköz fejlesztésünkön is. Ők olyan történeteket meséltek el, amiket talán máshol még nem. Ezek a beszélgetések a könyv kapcsán történtek, de nem csak a könyvről szólnak, hanem a beszélgető partnerről leginkább. Ahol tudtam, ott párhuzamot vontam a könyvben közvetített értékekkel, és a történeteikkel, élethez való hozzáállásukkal. Rakonczay Gábor elmesélte, hogyan menekült meg, amikor felborult az óceán közepén egy világrekord kísérlete során. Ezt testközelből meghallgatva olyan volt, mintha én is ott lennék a hajón. Bódis Tomi elmesélte az egész futó karrierjét, előtte lévő életét, és olyan történeteket, amiket ha nem hallottam volna a saját fülemmel, nem hittem volna el, teljesen libabőrös lettem.”
- Ahogy láttam, nagyon profi környezetben készültek a beszélgetések.
„Igen, a könyv kapcsán létrejövő kezdeményezésben a BME is támogatását adta a nevén túl azáltal, hogy biztosította ezeknek a beszélgetéseknek a helyszínét a Budavári Schönherz Stúdiójában.”
- Ha már szóba jött egy támogató, milyen szálak fűznek a Decathlonhoz? Ők is a névbeli támogatóid, és a könyvbemutató általuk lett közvetítve.
„A Decathlon úgy jött a képbe, hogy a könyv a sporttal, és az egészséggel kapcsolatos, a Decathlonnak is ez a szlogenje. Így nagyon nagy a keresztmetszet abban, amit ők képviselnek, és amit mi szeretnénk képviselni. Sporttal és egészséggel kapcsolatos értékeit is közvetíti azáltal, hogy szolgáltatásokat nyújtanak a termékeik mellé. Nem csak az a cél, hogyan profitáljon egy eszközből, hanem hogy a vásárló egészségét szolgálja. A könyvvel is nagy a párhuzam ilyen szempontból. Nem az a célom, hogy azért adjam el a könyvet, mert nekem ebből profitom lesz, hanem az, hogy az olvasónak a mentális egészségét szolgálja.”
- Kiknek ajánlanád ezt a könyvet?
„A korosztályombelieknek ajánlamán, mert nagyon sok olyan történet van benne, amiben sokan magukra fognak ismerni. Régen én is olvastam a neten cikkekben olyan dolgokat, amik nagy segítséget jelentettek, pusztán amiatt, mert rájöttem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, ez létezik. Ebben a könyvben nagyon sok ilyen kis apróságot írtam le. Lehet, hogy valakinek az egész könyvből egy ilyen mondat lesz, amit el fog tenni belőle, és az sokat fog neki jelenteni. Ugyanakkor nagyon széles spektrumon mozognak a történetek a könyvben, ezért van ennek egy szélesebb célközönsége is. Nyilván mindenkinek nem ajánlhatom a könyvet, mert egy 5 éves gyerkőcnek nem. Legfőképpen a fiataloknak. Például Neked.”
- Kiadás után mik a terveid a közeljövőben?
„Azon munkálkodunk, hogy a könyv csak egy indító szikrája legyen egy alapítvány kezdeményezésének, ne csak egy egyszeri dolog, hanem egy hosszan tartó tevékenységgé váljon. Az alapítvány - hasonlóan a könyv címéhez - a ‘Futni, hinni, élni’ nevet kapja. Az egyik cél, hogy a sport és közösség ereje által tudjuk támogatni a gyógyulási folyamatot a betegeknél. A másik pedig az élsportra való felkészítés támogatása, hiszen én itt a BEAC-ban láttam, hogy vannak olyan fiatalok, akik ott vannak minden nap edzésen, hajtanak, küzdenek és mellette kitűnő tanulók. Ha ezt így folytatják éveken keresztül, akkor olimpiai álmokat is rebesgedhetnek. Hogy ezek ne csak álmok legyenek, mint annak idején nekem is a mérnöki, segítenénk az Ő álmaik beteljesülését is.”
- Zárásként szeretnél még valamit hozzáfűzni?
„Igen, hogy ez a könyv valójában miért íródott, azt akkor fogja megtudni/megérteni az olvasó, ha a könyvnek a közepén fog járni, mert ezt az egészet nem az én történetem miatt írtam meg. De a miértje - egyelőre - maradjon rejtély az olvasóknak.”
Ha felkeltettük az érdeklődésed, akkor irány a Futni, hinni, élni weboldala
Friss hírekért keresd a Facebook vagy Instagram oldalt!
A korábban említett beszélgetésekbe belehallgathatsz a Youtube-on!
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)