Magazin

Blog

Keleti-Mecsekből a Nyugati felé - Sátras-kutyás túra Váraljáról Pécsre

A sátras-hálózsákos, forrásban mosdós túra szélsőségesen hat az emberekre: vagy megutálod egy életre, vagy függője leszel. Nálunk az utóbbi történt.

Miután elsőre kalandoztunk egy karikát a Nyugati-Mecsek ismerős lankái közt, másodjára valami vadabbat találtunk ki. Tervünk az volt, hogy a Keleti-Mecsek távoli pontjáról, a csodás Váraljáról hazatúrázunk Cserkútra, ami a Nyugati végen fekszik. Ez kb 50 km, és három nap alatt szerettük volna megtenni.

Mindenki cipeli a saját cuccát :)

Váralja a teljesítménytúrák kedvelt helyszíne, sokak kedvence a Kuglófkereső tt, amit innen szoktak indítani. Kellemes kis település, a fő utcán végighajtva ahogy nyugodt részre értünk, el is hagytuk édesanyám járművét, és felvettük a zsákjainkat. Mindannyian, mivel ez alkalomra már Rebelle kutyának is beszereztünk egyet. Utunk egy része még kulcsosházak mentén vezetett, majd rátértünk az izgalmasabb csapásokra, és a napokban lehullott esőzések nyomát viselő ösvényeken haladtunk előre, nagyjából síkban, kisebb-nagyobb emelkedőkkel. Nem konkrét mozgalmat akartunk teljesíteni, csupán a saját örömünkre túráztunk, így össze-vissza csapódtunk a jeleken aszerint, hogy melyik visz első éjjeli táborhelyünk, a Réka-völgy felé. Váraljáról Óbányára sétáltunk át, vadregényes, sokszor frissen vadjárta területen hatalmas tócsákat kerülgetve, ám végig jól járható úton. A zöld +-on mentünk a pisztrángos tavakig, majd onnan kéken és zöldön le a Réka-völgyig. Mivel munka után indultunk, a pénteki etapra csak ez a 12 km lett tervezve. 

Kisújbánya után

Réka-völgyben található egy kulcsos ház is, mi azzal szemközt, egy nagyon szimpatikus kis füves területen ütöttünk tábort. A forrás pár méterre esett, a tűzrakóhely is pont kényelmes ám biztonságos távolságra volt, a táj pedig fantasztikus, ahogy mindig. Tüzet raktunk, felhúztuk a sátrat, berendeztük, és a gázégő fölött nekiálltunk a vacsinak. Korán sötétedett és hamar cidrissé vált az idő, de a tűz mellett ülve ebből keveset éreztünk. Meleg vacsorával a pocakban a szélcsendes éjszakán még a füst sem zavart, csak ücsörögtünk estig a csillagok alatt. Éjjelre kicsit felöltöztünk, én egy téli futónadrágot csomagoltam pizsinek egy gyapjú aláöltözettel (mivel ezek a ruhák melegek mégis kevés helyet foglalnak a táskában), párom pedig egy vastagabb mackónadrágot és két polárpulcsit is felvett hozzá, felkészülve arra, hogy a 10 fokos hálózsákja az 5-6 fokos éjszakában kevés lesz. Az amúgy kis légterű sátor befűtésében segédkezett még a lábunknál elnyúló Rebi is, így végül éjjel egyikünk sem fázott, nekem pedig a 0 fokig komfortos zsákomban egyenesen melegem volt. 

A sátor, a hálózsák, és a fűtőtest

Akárcsak legutóbb, most is sokáig húztuk a lóbőrt a sátorban, 8-kor kezdtünk neki a reggeli kávénak és teának. Kényelmesre vettük a figurát és gyakorlatilag fekve, a sátorból durrantottuk be a gázégőt - ez is a sátras kalandok egy nagy előnye. A forró italokkal felvértezve merészkedtünk ki a csípős reggeli rétre. A Réka-völgy nevéhez hűen takarásban, mélyen fekszik, a reggeli nap sugarai még sokáig nem értek el bennünket. Reggelire egy-egy tegnapi szendvicset ettünk, aztán elkezdtünk csomagolni. Sajnos a sátor csupa harmat lett, így kénytelenek voltunk vizesen elrakni. Fél tízre kaptuk fel újra a zsákokat, és indultunk el a kék négyzeten, Észak felől kerülve meg a Zengőt elértük Kisújbányát, majd továbbhaladtunk Püspökszentlászló felé. Csodás erdőkön és réteken vezetett az út, közben már kaptunk ízelítőt a Somos-hegy közreműködésével a vertikális méterekből is, majd a püspökszentlászlói arborétumtól nagyjából lefelé ballagtunk Köves-tetőig. Itt a parkoló melletti füves területen álltunk meg ebédelni, és mivel hétágra tűzött a nap, a sátrat is felállítottuk. 

A táborunk

Félóra alatt csodásan megszáradt, mi pihegtünk egyet, és kihasználva a térerőt (eddig nem volt egyáltalán) kicsit tájékozódtunk. Sajnos az időjárás nem kecsegtetett jóval, így fájó szívvel úgy döntöttünk, nem kockáztatunk, nem megyünk gyalog hazáig. Pécshez közeli Árpádtető lett az új célunk, egyszerű logisztikai okokból: ott tudott kisöcsém legegyszerűbben felvenni minket kocsival. Így hát továbbmentünk a Hármas-hegy irányába, kaptunk még egy kis szintet, megkerültük Komlót, majd Pécs É-K-i részéhez értünk, végig a kéktúra útvonalán. Út közben a Hársas-forrás sajnos kiszáradt, viszont a Kincskereső-forrásból tudtunk vizet venni. Mivel tudtuk, hogy innen már haza megyünk, engedtünk az út szélét beterítő nagy őzláb gombák csábításának, és jól megszedtünk két szatyrot. Öt óra felé értünk ki Árpádtetőre, eredetileg innen Melegmányon át terveztünk lesétálni, majd fel ismét Vágotpuszta és onnan a Lóri vadászház lett volna a cél, ami egy nap alatt ambíciózus a 10-12 kilós hátizsákokkal, mivel a rövidített úton is 18 km lett a napi teljesítményünk. Fáradtan de boldogan utaztunk haza, út közben felvettük a másik kutyánkat, aki barátoknál töltötte az éjszakát, és este még nekiálltunk gombát panírozni... :)  

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)