Magazin

Blog

Keress új kihívásokat a versenyzésben! - Félmaraton

Egy futó ember életében a félmaratoni táv (21095 m) nagyon komoly kihívást jelent. Először csak teljesíteni, aztán javítani az időeredményeken. A végtelenségig lehet benne motivációt találni: kellően rövid ahhoz, hogy bevállalj egy magadhoz képest komoly tempót, és kellően hosszú ahhoz, hogy „belehalj” a végére...

Én 2015. november 7-én futottam utoljára félmaratoni versenyen, akkor sikerült elérnem a kitűzött célidőt:1 óra 24 perc 21 másodperc, így egyéni PB-vel fejeztem be a versenyt. Mivel akkor már kezdtem kacsingatni a hosszabb távok felé, ezért azóta nem indultam ezen a távon versenyezni. Egész más felkészülést igényelne javítani ezen az időmön és egyelőre ebben semmi motivációt nem találok. Na nem azért, mert ez annyira penge eredmény lenne, csak jelenleg a motivációmat teljesen kielégíti a hosszabb táv és az ahhoz tartozó felkészülés.

Félmaraton - megtaláltam a motivációt

Aztán úgy alakult, hogy 2019. május 25-én rendeztek egy félmaratont, amiben megtaláltam a motivációkat magamnak. Bükfürdő szervezte a versenyt (akik támogattak abban, hogy kijussak a Spartathlonra) - ez volt az egyik motiváció! A versenyből befolyt összeggel egy beteg kisfiú gyógykezelését támogatták - a legnagyobb motiváció!! Valamint kiírtak egy olyan kategóriát, hogy tűzoltó védőruhában is lehet teljesíteni a versenyt - ez pedig a 3. motiváció!

Félmaratont futni teljes tűzoltó felszerelésben

12 éve dolgozom hivatásos tűzoltóként és sok hosszú káreseménynél kellett már dolgoznom védőruhában, légzőkészülékben.Tudtam,hogy ebben lefutni egy félmaratont nem lesz egyszerű, épp ezért akartam azonnal. :) Beneveztem és letisztáztam, mi a kötelező felszerelés: tűzoltó védőnadrág, védőkabát, légzőpalack a háton. A munkahelyemről kértem egy öltözetet és megkezdtem a felkészülést. Futóruhában 67 kg-ot mutatott a mérleg, aztán felöltöztem az előírt felszerelésbe és 78,5 kg voltam. :) Tehát 11,5 kg volt az a plusz súly, amit cipelnem kell majd. 

11,5 kg plusz súllyal lefutni egy félmaratont, nem egyszerű!

Beépítettem a futóedzésekbe ezeket a futásokat is, 6-7-8 km-t futottam így. Éreztem, hogy nem a többletsúly lesz a fő nehézség, hanem az, hogy ez a ruha nem tud szellőzni kifele egyáltalán. Olyan érzés benne futni, mintha a tested körbetekernéd egy 3 cm vastag szivaccsal és egy réteg fóliával, majd abban próbálnál meg mozogni... És azt is meg kellett szokni, hogy 8 kg súllyal a hátamon kell futni, tehát a tartáson is csiszolni kellett, picit előre dőlve kellett így futni.

A verseny napján

Elérkezett a versenynap és mivel 10:30-kor volt a rajt, így a hőmérő már 24 fokot mutatott, ami a védőruhába zárva komoly hőterhelésnek tette ki a szervezetet. A félmaraton előtt volt egy gyerekfutam, ahol a kisfiú, akinek gyűjtöttek, szintén részt vett egy speciális kerekesszékben, amiben meg tudott állni, ebben teljesítette az adott távot. A befutóját nézve elgondolkodtam, hogy nem nekem lesz nehéz dolgom ezen a versenyen. Hiszen én a verseny után leveszem a meleg ruhát magamról és élem tovább az életem. De neki minden egyes nap meg kell küzdenie a nehézségekkel. Ő volt azon a napon a legnagyobb bajnok! Teljesen máshogy álltam már a kihíváshoz, sok erőt adott az ő befutója és tudtam, hogy nem jöhet közbe semmi, ami miatt ne sikerülhetne úgy, ahogy szeretném!

Az edzéseken is folyamatosan néztem a pulzusom és a hozzá tartozó tempót, de mivel felszerelésben egyben 8 km-nél többet nem futottam, így csak megsaccolni tudtam, hogy kb. mennyi idő kell majd a teljesítéshez. 2 óra 5 és 15 perc közötti időtartamot tűztem ki. Fontos volt, hogy közben tudjam folyamatosan pótolni a folyadékot, ezért 2 db fél literes kulacsot is vittem magammal végig. 

Egyedüliként futottam védőruhában a versenyen

Egyedüliként indultam a teljes távon védőruhában, volt még egy háromfős csapat váltóban, a többiek normális futóruházatban futottak. :) Bük városból rajtoltunk és futottunk át Csepreg városába, majd ugyanazon az útvonalon vissza. A két város közt egy kerékpárúton haladtunk, ahol egy méternyi árnyékos szakasz sem volt, csak hogy még nehezebb legyen a vége...

Óriási élmény volt így végigküzdeni a távon és egy teljesen más arcát mutatta meg nekem a félmaraton! Végül 1 óra 59 perc 51 másodperc alatt értem célba. 2 óra alá vittem, el sem akartam hinni! A jobb időeredményt egyébként a kisfiúnak köszönhetem, belőle jött az a plusz energia, amivel előre nem tudtam számolni!

Kihívás, nemes cél, életre szóló élmény!

Jó volt újra félmaratoni távon versenyezni, így főleg, hogy az időeredmény egyáltalán nem számított. Nagy volt a kihívás, nemes volt a cél, életre szóló az élmény…. Fogok még maratont is futni így, ebben biztos vagyok.

Az írást Borbás Tibor Szabolcs, ultrafutó osztotta meg, aki a 2019-es Spartathlon verseny sikeres teljesítője.

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)