Magazin

Blog

Keresztül a Mátra bércein

A Mátrában már több feladott, vagy csak félig sikeres túrám volt, ezért ott mindig bizonyítani akarok magamnak. Augusztus eleje óta elég keveset mozogtam. 22-én a Decathlon Mátra túrán is csak pontőrködtem az 50-es távon Galyaváron, így csak Galyatetőről volt egy rövid sétám oda-vissza. Na jó, este végigrohantunk 13-as távon, amíg a szalagokat leszedtük, de a lényeg, hogy a komolyabb túrázás már hetek óta elmaradt.

A fentiek miatt kicsit bizonytalan voltam szeptember 12.-én hajnalban, amikor elindultam a Mátrabércre. Nem is az 55 km-es táv, hanem az igen combos 2730 méter szintemelkedés és az ezzel járó hasonlóan nagy ereszkedés miatt. A Mátra emelkedői és lejtői nem kímélik az embert.

7:20 - A Gazos-kőről tekintünk hátra nagyjából 507 méter magasan. A távolban a Bükk tömbje magasodik.

Álmosan szálltam fel a buszra hajnalban, ahol a bekapcsolt fűtés gyorsan elaltatott. Gyöngyös után ébredtem fel, a közeledő napfelkelte miatt fantasztikus fények voltak. Ez a legszebb időszak, a konkrét napfelkeltét megelőző egy óra. Lassan kezdtem ráhangolódni a túrára, de a leszállás után már útra készen voltam.

Rossz szokásom, hogy mindig túl sok cuccot viszek magammal és ennek nagy részét haza is hozom. Most igyekeztem kevés kaját és folyadékot vinni. A 3 éve nyúzott 30 literes NH500-as hátizsákom szinte kongott az ürességtől. Ideje lenne egy kisebbet vennem. Persze vannak, akik még így is leköröznek és 1-1 kulaccsal és egy övtáskával, vagy 5-10 literes terepfutó zsákokkal indulnak, de így is jobb voltam, mint korábban.

8:40 - Oroszlánvár után, a Selyem-rét környékén járok. Innen már látni a Kékest és Galyatetőt is.

Egy hónap lazulás után elég jó állapotban értem fel a Kékesre. Ismertem a teljes útvonalat, tudtam mire számíthatok, mégis kellemes meglepetés volt a formám 19 km és 1500 méter szint után. A sárgán folytattam az utamat a Mátra-nyereg felé. Itt bizony száraz időben sem triviális feladat lejutni. No, de nem panaszkodok, nem azért jöttem, mert könnyű túrára vágytam.

A Csór-hegyre nem hosszú az emelkedő, de a hegyoldalból jól esett visszatekinteni a Kékesre. Hamarosan jön a Vércverés, ahonnan egészen szép a kilátás Parádsasvár irányába. Ismét csak pislogok az OKT bélyegzője felé: ideje lenne már rohanás helyett kéktúrázni erre egyet… Majd legközelebb, valamikor... Még fel kell érni Galyatetőre, ahová hosszú az emelkedő, de a fenyveseket különösen szeretem ezen a környéken. Féltávhoz értem és a szint kétharmada után még jól vagyok. Pecsét, vízvételezés, rohanás. A kilátó most kimarad.

11:13 - A Kékesről a sárgán vezet lefelé az út a Mátra-nyereg felé. Nem egyszerű lejutni, minden tapadásra szükség van.

Mindig mondom, hogy a Galyatető és Piszkés-tető környékét nagyon szeretem. Bármelyik évszakban is járok erre, gyönyörű. Mátraszentlászlón a Vörös-kő kilátót is kihagyom a pecsételés után. Ez most egy ilyen nap. Már Ágasvárra gondolok... Június 21.-én jártam erre kellemes sétával, hűvös, párás időben. Mátraszentistvánt elhagyva eszmélek fel, hogy fantasztikus ez a gerincút is, de meleg van és fáradok. Nehezen is értem fel Ágasvárra.

12:05 - Vércverés. Balra lent Parádsasvár, a jobbra a fák mögött a Kékes és a Mátra keleti tömbje.

39 km-nél járok, a hátralévő távolság relatív kicsi, de szint még van bőven, főleg lefelé. Ágasvárról a turistaház irányába rögtön egy elég technikás hegyoldalon ereszkedünk le. Meredek, köves, sziklás, poros, észnél kell lenni. Nem újdonság, tudtam mire számíthatok, de most van a holtpont. Nehezen telik, de már jól kezelem. A turistaházban nyitva volt a büfé, vettem is egy üdítőt. Fejben már a Muzslára készültem, pedig a Csörgő patak völgyének látványa erősen húzott vissza a valóságba.

Mátrakeresztesen pihentem pár percet, aztán irány a piros sáv. Valahogy kevesebb emelkedőre emlékeztem, persze ettől még nem áll meg az élet. A Muzsla a sokadik púpjával nem hazudtolta meg magát. Ennyi szint után már nem sok kedvem volt megmászni, de nem volt más választásom. Tudtam, hogy hamis a kicsike, ezért készültem rá, nem is vert át.

17:22 - Már lefelé tartok a Muzsláról. A távolban a Mátra déli és dél-nyugati lába látható.

Van még egy kevés kólám, gumicukrom és energiazselém is. Most már lejutok négykézláb is, de csak egy pár MT2 van nálam, az is a lábamon, így maradt a kocogás. A Muzsláról lefelé Szurdokpüspökibe még hosszú az út ~7 km, hiába csak lejtő, de az a ~660 méter ereszkedés is fárasztó. Engem azonban hajtott az óra, így mozgósítottam a tartalékaimat és egy óra alatt leértem. Kicsit féltettem a térdeimet, de a rendszeres túrázás és jó cipő sokat segített.

Összesen 570 km környékén járok az MT2-vel és nem bántam meg. Lassú kirándulásokhoz jobb egy keményebb talpú túracipő, de ha számít a tempó és bele-bele fut az ember a túrába, akkor nekem nagyon hasznos a terepfutó cipő.

18:05 - Már előttem van Szurdokpüspöki, 6 perc múlva be is kocogok a célba

Az utolsó 2 km-en már enyhe lejtőn kocogtam be a faluba a célig. A tervezettnél jobban haladtam és hamarabb értem be, szépek voltak az esti fények. Ha ezt tudom, a fejlámpán is spórolhattam volna pár dekát, de jobban szeretek biztosra menni. 11 óra 46 perc lett a hivatalos időm, amivel nagyon elégedett vagyok.

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)