Magazin

Blog

Két keréken a Balatonfelvidéken - kényszerű keresztedzés

Egy március végi kisebb sérülés miatt áprilisban nem túráztam, inkább kivártam a javulást. Nem akartam terhelni a térdemet, pedig a tervek szerint ekkor már legalább egy hetvenest kellett volna mennem, sőt, hosszabbat... Az elmúlt napokra sokat javult, de a túrabotokat még a szekrényben hagytam, hogy április 26-án két kerékre váltva pótoljam az elmaradt mozgást.

A bringázás most kevésbé terheli a térdemet, mint a gyaloglás, de praktikus és élvezetes keresztedzés is. Még elég közel lehetünk a természethez és van idő nézelődni, mégis nagy távolságokat tehetünk meg önerőből. A Balaton-felvidékre indultam, hogy egy számomra “best of” útvonalon tekerjek végig. Van benne szint, látványos és több helyet is összeköt, ahol az elmúlt években már túráztam, például tavaly a Kék Balaton, vagy az augusztusi UB Instant Camino félkör során.

08:15 - Elhagytam Nemesvámost. A távolban a Kab-hegy messziről látszik és nagyon csalogató célpont.

Az előrejelzés borús időt mondott, de csapadékot nem, így ennek megfelelően indultam el otthonról 5:03-kor a tárnoki vasútállomásra. Mindössze 2 fok volt, de a vonaton szerencsére átmelegedtem. Veszprémben sem volt még kánikula reggel 7:17-kor ahogy a vasútállomásról elindultam, de a ragyogó napsütés és a tempó gyorsan segített.

Jó minőségű kerékpárút repített Nemesvámoson keresztül Tótvázsonyba. Jó kis hullámvasút, de a főúttól távol vezet, így nyugodt, látványos és a kezdők is biztonságban tekerhetnek rajta. Innen egy könnyebb emelkedővel, majd egy igen gyors és izgalmas lejtőzéssel Balatonszőlős felé gurultam. A Kis- és Nagy-Gella mellett is a Kék Balatonon gyalogoltam tavaly. Októberben a Füredi Ősz szalagozásakor pedig Balatonszőlősről indultunk. Jöhetett Pécsely, majd onnan vissza Barnag, hogy Nagyvázsonyba érve megnézzem a felújítás alatt álló várat.

Ha már várak, akkor a Barnag melletti a Zádorvár nagyon jó gyalogos célpont, a hegy alatt pedig a Zádor-kút hűs vizéből tölthetjük meg kulacsainkat a legnagyobb nyári melegben is.

11:05 - A félig elbányászott Hegyestű révén belepillanthatunk egy kihűlt vulkán belsejébe.

Nagyvázsonyból irány tovább Mencshely, majd Szentantalfa. Már távolról látszott a Halom-hegy tetején a kilátó. Tavaly júliusban csodás fényekben jártam ott gyalog, amikor a 70 km-es ellenőrzőpontot érintettem. (Hol van már a tavalyi formám?) A Halom-hegy amúgy kiváló célpont gyalogtúrákhoz. Tanösvény és a már említett Kossuth-kilátó van fent tökéletes körpanorámával, de Zádorvár sincs messze (~8 km), egy túrára simán felfűzhető a kettő.

Időközben összegyűltek a felhők és elég hűvös lett, de a hullámvasút és a tempó melegített. Felül egy hosszú aláöltözet és egy póló volt rajtam. Alul az új RC500-as bringás gatyám és mivel az rövid, kívülre egy hosszú futónadrág. Kocabringás vagyok, így csak meleg időre való ruhám van, a hűvösben pedig jöhetnek a nem túl elegáns kiegészítő megoldások. Kerékpáros ruházatból pedig elég széles kínálatunk van. Nem árt nekem is átbogarászni a kínálatot, mert a túracuccaim nem minden esetben praktikusak két kerékre. Rövidnadrágom van kettő is, a hároméves kesztyűimet pedig lassan cserélni kell. A sisakomnak még van pár éve, ha nem történik semmi baleset. 

A Hegyestű csúcsát messziről látni, de a jellegzetes sziluett nem minden irányból mutatja meg magát. Egyértelmű, hogy feltekertem oda, mert nagyon látványos az egykori vulkán belseje. Ha a Balaton-felvidéken jártok, akkor kötelező program gyalog és bringával is. Köveskál, Kővágóörs, Kékkút. Ez a kötelező útvonalam, ha erre járok bringával, nagyon szeretem ezt a környéket.

13:20 - Kilátás a Csobánc tetejéről. Látvány magáért beszél!

Először és utoljára két éve májusban, a mostanihoz hasonlóan felhős és hűvös időben jártam a Csobáncon. Akkor az OKT mentén kelet felől másztam fel. A felső kb 80 méter szinten a vállamon vittem gépet, akkor még az öreg MTB-t. Aki ismeri azt az ösvényt, az tudja, hogy gyalog is combos, de képzeljétek mellé a bringát is. Most széles vigyorral kanyarodtam le Diszel felé, hogy az OKT másik végéről, észak felől induljak fel a K és Z jelzés mentén. Nagyjából a Rossztemplom magasságáig (kb 260 méterig) tudtam feltekerni, mert addig volt elég tapadása a Marathonoknak, hiszen mégse egy túracipőről beszélünk. Utána már olyan meredek és köves volt a terep, hogy a maradék szakaszon feltoltam a Hopridert a várromig.

Nézzétek el nekem, de ez a bringa nem ilyen terepre való! A sportértékbe azért számoljuk bele, hogy még ha félig gyalog is mentem fel a Csobáncra, a felszereléssel együtt közel 20 kilós bringát is feltoltam magammal. A kaland és a látvány miatt abszolút megérte a mászás, de lefelé nagyon hiányoltam az öreg montimat. A klasszikus geometriával és a fürge 26-os kerekekkel a 20 éves vas körbe táncolta volna a mostani csatahajót. Azt a csatahajót amit nem terepre, hanem kifejezetten a hosszú túrákra vettem és ami tökéletesen és kényelmesen tette a dolgát a nap folyamán, de ez már egy másik történet lenne...

14:49 - Pár perc esőszünet Szigligeten a kikötőben.

A nézelődés és a Csobánc elvitte az időmet pedig a tervezett útvonal felénél sem jártam. Nemesgulácson és Badacsonytördemicen keresztül tekertem tovább. Itt még nem rövidítettem, mert Szigligetnél meg akartam nézni a Balatont. Újabb túratipp a környéken: Gulács, Szent György-hegy, Badacsony és természetesen a Szigligeti vár.

Sikerült is jó 20 perc kényszerpihenő után kijutni a tóhoz, ugyanis a Szigligetre érve kezdett el esni. Volt nálam egy elsőáras esőkabát (még egy régebbi típus), de esőnadrág sajnos nem, pedig az egész évben jól jöhet. A vékony aláöltözettel fáztam, mert a 8 fokban annyira lehűtötte az esőkabátot a csapadék. Talán már kopott közhely, hogy nincsen rossz idő, csak rosszul öltözött turista. Ezt most saját bőrömön is megtapasztaltam. Réteges öltözködés! Mindig ezt javasoljuk a hűvös időre, most meg felakasztották a hóhért. Az a plusz egy réteg igazán elfért volna a táskámban. 

Mindenképpen rövidítenem kellett a napot, de Tapolca és Zalaszántó irányába szeretem volna még áttekerni, hogy a sztupát megnézzem. A radarkép alapján úgy éppen az eső sűrűje felé vezetett volna az utam. A felhők mozgása alapján egy irány maradt amerre kevesebb esőt kaptam: Keszthely. A vasút miatt normál esetben is erre jöttem volna, csak kerülővel.

15:56 - Szent Mihály kápolna

Önmagában a hűvössel nem lett volna gond, hiszen csak tekerni kell, de az eső átáztatta a nadrágomat. A vizes nadrágban már nem volt kedvem tekerni és most nem ér ennyit egy megfázás. Szigligetről Keszthelyig már eseménytelen volt az utam, számtalanszor bringáztam erre. A Szépkilátót most kihagytam Balatongyörök határában, de Vonyarcvashegynél a Szent Mihály kápolnát még megnéztem. Furcsa módon az eddig mindig elmaradt, de megérte a kerülőt: kedves, hangulatos hely.

Keszthelyre érve már elállt az eső és csak negyed órát kellett várnom a 16:48-as vonatra. Alig 120 km-t és kb. 1000 méter szintet tekertem, aminél jóval többet terveztem. Mégsem bántam, hogy rövidebb lett a napom, mert még így is eredményes volt. A térdem az egy hónap kényszerpihenő után gond nélkül bírta a napot. Az utam látványos volt és sok-sok kedves emléket felidézett. Az új, sportosabb kormány és a nadrág is nagyon kényelmes volt a kemény nyeregben a nap során. Azt hiszem, jöhetnek végre a májusi tervek.
 

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)