Magazin

Blog

Kiprun Ultralight futócipő teszt

Attila, a Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók SE futója, több mint 10 éves futómúlttal rendelkezik, futóversenyeket, eseményeket szervez a zalaegerszegi futóélet fellendítéséért. Nemrég lehetőséget kapott a Kiprun Ultralight futócipő tesztelésére, erről osztja meg tapasztalatait.

Attila vagyok a Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók SE futója. Az egyesület 2007-ben alakult, jelenleg közel 50 lelkes amatőr futó alkotja, a zalaegerszegi futóéletet igyekszünk összefogni és fellendíteni, versenyeket szervezünk, versenyzünk! 

A futás már több, mint 10 éve az életem részévé vált, igyekszem aktívan űzni és a lehető legtöbbet kihozni belőle! 
A legjobb időeredményeim:
- 10 km- 34:38 alatt
- 21 km- 1:17 alatt
- 42 km- 2:46:32 alatt

Több éves tapasztalattal, az átlaghoz képest többet edző, gyorsabb amatőrnek számítok! :) 


Kiprun Ultralight tesztfutás

A zalaegerszegi Decathlon áruháztól kaptam egy lehetőséget cipőtesztelésre, amire ezt az aszfaltos futást tartogattam (Kiprun Light tesztfutás | Run | Strava): 13km/3'53"/155BPM. A reggeli, részben terepes edzést azért nem szerettem volna erre használni, mert lassabb tempónál nem biztos, hogy kijönnek a cipő erősségei/gyengeségei.

Referenciaként a Nike Lunartempo 2-t (192 g) és az Asics DS Racer-t (225 g) használtam, előbbire vert rá egy fél tökmagnyit a Kiprun Ultralight (190 g), de úgy érzem, ha a lábujjkörmeimet minimálisra vágom, ezt a különbséget azzal is meg tudnám nyerni. Bár ez most olyan, mintha az igénytelenségből szeretnék tőkét kovácsolni, így grammfetisizmus helyett inkább az érzéseim alapján értékelem a cipőket.

Külcsín

Emberi gyarlóság, hogy mindenkinek a sajátja a legszebb meg a legokosabb, de ha úgy veszem, mintha mind saját tulajdon lenne, máris könnybe lábad a szemem, hogy különbséget kell tennem közöttük. A Kiprunnak az orra és a fűzője, a Lunartemponak a talpának a külső fele, az Asicsnek pedig a felsőrésze dobogtatja meg legjobban a szívemet. A háromból olyan műalkotás születne, amit a Mona Lisa óta nem látott a világ, szerencsére talán nem is fog.

Csillapítás

Ezt a részt ki is hagyhatnám, mert ez olyan, mintha három kislányomat szkanderben szeretném megmérettetni. Nyilván egyik sem arra lett kitalálva hogy naponta 20+ kilométereket fussunk a társaságukban, az anyagspórolás oltárán nem sok matéria maradt bennük. Nem is értem, hogy az Asics miért ragasztott az oldalára anyagot és nem nyomtatott helyette valamit, mint a másik kettő. Hja, jól el is vesztette a súlyversenyt szerencsétlen flótás. De erre visszatérek még.

Szellőzés

Ez engem konkrétan nem érdekel különösebben, télen-nyáron gyöngyvászon cipőkben futok, talán a Nike kicsit jobban fogékony bepállani, de mivel nem is tudom, létezik-e ez az ige egyáltalán, legalábbis ebben az alakjában, itt be is fejezem ezt az izgalmas részt.

Talp

Ezen a területen az Asics mérnökei érezhettek valamiféle ellenállhatatlan késztetést arra, hogy spórolásként lyukakat vágjanak az orr felőli részre. Ennek következtében viszont egy közepes kő is képes közvetlenül az ember talpába vágni, kiváltképp ha elég éles…A Kiprun és a Lunartempo sokkal masszívabb és jobban is tapad az aszfaltoz, utóbbi nekem már egy kicsit kopogós is, de egy átlagos Mizuno-hoz képest még így is csak egy halk suhanást bír kipréselni magából. A Kiprun áll talán a legközelebb a minimál cipőköz ebben a tekintetben, nem csattan nagyot, de nagyon érezhető, hogy vékony a talpa és nagyon gyorsan tovább lehet lépni minden lépésből, ellenben annyira nem tapad mint a Nike, na nem mintha hirtelen kanyarokat kellene feltétlenül tenni minden edzésen.

Bal szélen a Kiprun Ultralight

Gyorsaság

Nyilván ez a paraméter a futótól függ elsősorban, de szerintem mindenkinél jelentek meg már olyan gondolatok, hogy „Hú, ez igazán gyors” vagy hogy „Ebben aztán lehet száguldozni”, és ugye ezek még az átlagoshoz képest is könnyebbek. Az idők folyamán a Lunartempo váltotta ki belőlem leginkább ezeket az érzéseket, ami ugyan nem egy top kategóriás cipő, de nem véletlen, hogy a közel 2 számmal kisebbet is megvettem belőle jó áron, csak hogy legyen egy újabb belőle. A DS Racer talán pályán és max. 10 km-es versenyen vethető be nyugodt szívvel (ahol nincsenek kövek), de ha ráérez az ember, nagyon lehet benne haladni, érzésre egyáltalán nem döngöl bele az aszfaltba az a plusz kétszer 30 gramm. Ami a Kiprun Ultralightot illeti, haladós modellnek mondanám, azt biztosan rá lehet fogni, hogy ameddig összeszedett mozgással, mondjuk úgy, méltósággal fut az ember, nagyon jó társ, amint kicsit szétesik a rendszer, az esetleges overstride-ok esetén (túllépés, amikor lecsattan a lábfej, sarok) vigyázni kell vele, de ez igaz majdnem minden versenycipőre is.

Mint az érezhető, nem vagyok egy rutinos cipőtesztelő, de hátha nyújt némi támpontot, ha épp (verseny)cipővásárlás előtt állunk.

Összefoglalás

Elsősorban azoknak tudom jó szívvel ajánlani, akik a teljesítményalapú futást favorizálják, és komoly munkát tesznek bele abba, hogy kihozzák magukból a maximumot. Azt gondolom, hogy 4’15”-ös (futóstílustól függően akár 4’00”-ás) tempónál gyorsabb edzésekre/versenyekre érdemes használni, heti maximum 1-2szer. Ha valaki hajlamos nagyon az aszfalthoz verni a lábát, az viszont inkább csak 10km-nél rövidebb távokra. Aki azonban képes a teletalpas/a talp első részére történő érkezést kivitelezni, akár már fáradt állapotban is, annak egy-egy félmaraton is beleférhet benne

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)