Magazin

Blog

Konyha egy hátizsákban: főzőcske az erdő közepén

Alapvetően teljesítménytúrázósak vagyunk, így rutinná vált, hogy azonnal és kézben ehető ételt csomagolunk magunknak túrákra, ám az első sátras kalandunk után elkapott a piknikezés romantikája, és új irányt vettünk. Ma már a kirándulások része lett a főzés a nyílt vadonban, és akkor is imádom, ha utána otthon extrán nem esik jól fáradt tagokkal mosogatni. :) Ráfüggtünk és kész, most már egy délutáni rövid 10K-ra sem indulunk el a gázfőző nélkül. Íme egy kis inspiráció, hátha Téged is magával ragad!

Míg korábban csak a macerát láttam benne (koszos edényt cipelni a hátizsákban, otthon még ezt is elmosogatni, jönnek a hangyák, stb...) a sátorban töltött több napos túránk után természetessé vált, hogy ha nem sietünk nagyon, akkor megállunk a túránk során és kényelmesen eszünk, vagy ha mást nem, egy friss kávét megiszunk ebédidő után. Szerencsére megtehetjük mindezt anélkül, hogy súlyos plusz kilókkal raknánk meg a hátizsákunkat, és ha szerencsénk van, még egy elöblítésre is van lehetőségünk. Mondom a pro tippeket:

Víz, víz, és víz!

Nem csak a hidratálás miatt, hanem főzőcske szempontból is elengedhetetlen, hogy megfelelő mennyiségű víz legyen nálad. Legpraktikusabb, ha forrás mellett tudunk megállni főzni, de ha ez nem kivitelezhető (sajnos itt a Mecsekben egyre több forrás apad el), akkor igyekezzünk jól felszerelkezni vízzel. Mi az ívózsákjainkon kívül meg szoktunk tölteni 2x fél literes puha kulacsot is vízzel, ezek mindegyike nagyon kevés helyet foglal, ahogy fogy belőle a folyadék, és nagyon kis súlyúak. Inni a zsákjainkból szoktunk, a puha kulacsokat tartalékoljuk főzésre, azokból könnyebb kiönteni a vizet. Kutyáink számára is ezeket vesszük elő, ha sokáig nem akad természetes víz, de szerencsére az ő szervezetük jobban viseli a vad közeget, és nem csupán forrásokból ihatnak bátran, hanem természetes vizekből is (no persze három hete erjedő pocsolyába nem engedjük őket). Víz kell igazából minden főzéshez, ha csak megmelegítünk valamit a gázlángon, akkor is kell alá öntenünk egy keveset, hogy ne kapjon oda, a kávéhoz, teához, forró csokihoz, és instant ételekhez pedig nélkülözhetetlen.

Kávé (itt éppen instant) és tea készült Réka-völgyben

A kompakt és ultralight termékek, nem csak több napos-hetes túrákra hasznosak!

Bár eredetileg azért céloztuk meg az apró súlyú gázégőt és edényeket, mert több napos túrára készülve az utolsó grammig ki voltak számolva a zsákjaink, kiderült, hogy egy napos kalandokhoz is hasznosak: vígan elférünk 15 illetve 20 literes hátizsákokkal úgy, hogy meleg ételt eszünk és kotyogósban főzünk kávét! A kis tömegű és helytakarékos felszerelések tehát akár heti szinten (kalandvágyunktól függően) hasznosak lehetnek, így mérjük fel az ár/érték arányukat. Nagy kedvencünk a pici gázpalack, ami legnagyobb meglepetésünkre már a negyedik ebédet segített elkészíteni (kávéstul), és még mindig van benne gáz! Egy nagy teljesítményű főzővel egy ilyen pici palack is sokáig tud szolgálni. Nagyon szeretjük a fém bögréket és a kis karabinert is. Utóbbiból egyébként sosem elég: a kutyák összenyomható ivótálját is ezzel rögzítjük a hátizsákra (kutyanyálas holmikat nem szívesen dugdos az ember a kajája mellé), de az evőeszközöket is segít egy helyben tartani. 

Meleg leves Abaliget felé, valahol az erdő mélyén

Tudtad, hogy az instant étel finom is lehet? 

A Quechua saját gyártású "por kajái" közül már volt szerencsém a bolognai tésztához, és azt kell mondjam kellemes csalódás! Nyilván nem egy éttermi minőség, de a boltban beszerezhető vízzel felöntős ételekhez képest kifejezetten jó, és tápértékében is jobban megéri. Ehhez csak forró víz kell, és egy edény, amiben azt felmelegíted, utána csak beleöntöd a zacsiba és adsz neki egy pár percet. Ha más fajta tésztás ételre vágysz, az is könnyen megoldható, az étkészleteinkben a főzőedények fedele minden esetben tésztaszűrős, így akár teljesen friss ebédet is tudsz rittyenteni az erdő közepén. Vargánya szezonban egy kis szalonnát kell hozzá vinni, meg egy fej hagymát és királyi lakomád lesz! Csak ne hagyd otthon a gombászkésedet :) 

Teakonyha pillanatképe egy sátrazós kaland során - ide a biztonság kedvéért egy nagy palackot vittünk.

Amikor a műanyag "hulladék" gyűjtögetése új értelmet nyer :)

Gyűjtögető szülők gyermekeként igyekszem elkerülni, hogy mindent is eltegyek, de kétségtelen, hogy néha praktikus a kicsi dobozokat, edényeket megmenteni a szelektív kukától. Tök jól tudnak jönni, mikor kotyogósban főzöl egy kávét - az erdő közepén. Apró befőttes üvegben szoktam tejet kivinni, a kávézókban kapott, de el nem használt zacsis cukrokat is félre tesszük az ilyen alkalmakra, és a kis dobozkás tejszínek is a "túrára jó lesz" fakkban végzik a spájzban. A kávét magát kis műanyag dobozba (amibe a szószt csomagolják elviteles ételeknél) töltöm, és persze mindent haza is hozunk az erdőből, elmosogatjuk és legközelebb ismét használjuk. Ezek a dobozkák óhatatatlanul is helyet foglalnak, de kiszámoljuk és a lehető legkisebbet visszük, akkor azért még el lehet férni egy átlagos, 20l-es zsákban

Nagy palack helyett kicsi, így befért egy doboz tejszínhab is, mert anélkül nem az igaz a forró csoki :)

Nincs gáz, ha nincs gáz! :) 

A Quechua kínálatában idéntől elérhető fatüzelésű kályha is! A méreteit tekintve meghaladja egy átlagos égő plusz egy közepes gáz által foglalt terjedelmet, de cserébe sosem fogy ki, csak találjunk hozzá száraz fát. Felmerülhet a kérdés, hogy minek egyáltalán a gázégő vagy a kályha - főleg ha úgyis fával tüzelünk benne? Nos, a gázégő egy biztonsági megoldás: ha fedett menedéket találunk, akkor szakadó esőben is azonnal tudjuk használni. A kis kályha előnye a tábortűzzel szemben pedig, hogy koncentrált a hőleadása, így gyorsan és egyszerűen tudunk edényben főzni, és nem kell megvárnunk a nagy rönkök parázsát, akár apró gallyakkal is el tudjuk érni a megfelelő hőt a főzéshez. 

Praktikus találmány, ha nem akarsz gázt vinni magaddal!

A fílingje utánozhatatlan...

Továbbra is ódzkodom a földön evéstől (hiába van romantikája a kockás plédnek a fűben, engem valahogy mindig meg tud marni valami ízeltlábú), de az, amikor az erdőben fél nap túra után leülsz egy szép tisztáson a forrás mellett, eszel egy meleg levest, egy finom szendót és főzöl egy friss kávét sok tejjel, ahogy szereted... Közben csak beszélgetünk, a kutyák hemperegnek a fűben, és valahogy minden kisimul, minden a helyére kerül. Fél óra múlva pedig nyom nélkül mész tovább, mert minden kényelmesen elfért a zsákodban, erőre kaptál az ebédtől és szíved szerint haza se mennél többet, na az az érzés hetekre feltölt.

A kávézás mindig szeretke-idő, akkor is, ha nem otthon vagyunk :) 

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)