Magazin

Blog

Kössük fel! A Vérmezőről a Gellért-hegyre

2020. július 29.

Kiemelkedő szépségű turistaút vezet a város kellős közepén. Bár elvben sokan tudhatnak róla, mégis kevesen járják. Érdemes beilleszteni futóedzéseinkbe, ehhez azonban alaposan fel kell kötni. Azt is megmutatjuk, mit.

Banális, közhelyes, mégis kevéssé ismert

Legutóbb a Budapest belső részein vezető jelzett turistautakra igyekeztem felhívni a figyelmet. Most is ezen az ösvényen szeretnék továbbhaladni. A korábban röviden érintett zöld jelzés szinte a város közepéről, a Gellért-hegyről indul. Ismeretlennek nem mondható, a túrázással foglalkozó blogok, magazinrovatok évről évre újra és újra felfedezik, és néhány teljesítménytúra is érinti, ennek ellenére még mindig nem tűnik annyira népszerűnek, amennyire szépsége, romantikája és nem utolsó sorban könnyű megközelíthetősége alapján megérdemelné. Mivel a Gellért szállótól kapaszkodik fel a hegyre, majd onnan (a csúcsot el sem érve) meredeken indul le, és később is sokáig ereszkedik, futásra annyira nem alkalmas. Némi kreativitással azonban kellemes futóútvonalba illeszthetjük a legszebb szakaszt.

Kiindulópontnak a Vérmezőt ajánljuk, és ennek több oka is van. Láthatjuk majd ugyan, hogy innen indulva is át kell majd verekednünk magunkat néhány kellemetlen kereszteződésen, de ha még távolabbról indulunk, az ilyen helyek száma még nagyobb lesz. (Persze nyilván sokan eleve távolabbról indulnak.) A Vérmező viszont kellemes a futásra, tehát ha rövidnek tartjuk az útvonalat, érdemes itt megtoldani pár körrel. Még néhány kutat is találunk.

A zöld jelzés a Vérmezőn

Az útvonalat most ott kezdjük, ahol a zöld jelzés a Krisztina körúton át elhagyja a Vérmezőt, de persze mindenki variálhat attól függően, hogy merről érkezik. A zöld jelzést követve az Attila út felé indulunk, majd jobbra kanyarodunk, és a széles kavicsos sétányon a park tengelyét követve elfutunk a Mikó utcáig. A várostervezés szeszélyeinek köszönhetően itt az utca két végén kelhetnénk át szabályosan, lámpánál – viszont az utca forgalma (illetve annak hiánya) általában lehetővé teszi, hogy ezt a felesleges megállót kiiktassuk. A legegyszerűbb és emellett legbiztonságosabb, ha a kerékpárúton kelünk át (természetesen ügyelve arra, hogy ne zavarjuk a kerékpárosokat. Ezután a Pauler utcán (A) eljutunk az Alagút utcáig. Itt viszont tényleg csak a lámpánál keljünk át a slágerben is megénekelt Horváth-kertbe. (Nem, hiába van itt Haydnnak emlékműve, az ismert dalt nem ő szerezte.) A zöld jelzés itt elhagyja a parkot átszelő sétányokat, és a pázsiton vág át, majd visszatér egy sétányra. A park túlvégén lámpa nélküli zebrán kelhetünk át – bár itt nekünk van elsőbbségünk, legyünk óvatosak! (B)

A Tabán parkján haladunk át, innentől kezdődnek az emelkedők, ügyeljünk a pulzusra. Ez az elágazó ösvények kertje, de ne ijedjünk meg, ha elvesztjük a jelzést, a lényeg, hogy a Tabán legfelső sarkában a Kereszt és a Naphegy utca sarkán bukkanjunk ki (itt megint a gyepen kell átvágni). Ha elsőre el is tévesztjük valahol a fordulót, a harmadik-negyedik alkalommal már biztosan tudjuk a jelzést követni. Átkelünk az úton, és a lépcsőn felkapaszkodunk a Hegyalja útra, ahol lábunk elé terített szőnyegként terül el a lámpátlan zebra (C). Azért ne legyünk elbizakodottak, győződjünk meg róla, hogy az arra haladó autósok is értik, miről is van szó. (Előfordul, hogy a külső sávon megáll az autós, de a belsőn nem – a lehetséges következmények beláthatatlanok.) A zöld először lefele követi a Hegyalja utat, majd befordulunk a parkba, és az úttal párhuzamosan visszafele felkapaszkodunk a víztározó tetejére. A Filozófusok kertjében elhaladunk a vallásalapítók szobra mellett, majd balkanyart véve az úton átkelve bevetjük magunkat a Gellért-hegy oldalában húzódó parkba. 

Vallásalapítók a Filozófusok kertjében

Itt a zöld egy rövid szakaszon megint elhagyja a sétányokat, hogy aztán megint azokat követve haladjon tovább. Ezen a szakaszon megint gyakoriak az elágazások, ezért némi odafigyelést igényel, hogy ne térjünk le a jelzésről (de alapvetően a jelzések jók). Elhaladunk Gellért püspök szobra felett. Az ösvényen az aszfaltot betonlapok váltják fel, majd természetes, időnként sziklás talajon futunk. Vadregényes, sziklás, néhol lépcsőkkel megszakított ösvényen haladunk a hegy oldalában. A hegyoldalban vezető út bármilyen túrán is kiemelkedő szépségű szakasz lehetne, de itt egyenesen a Dunára és a pesti oldalra nyílik kilátás. A szűk ösvényen elérjük azt a helyet, ahol a zöld lefelé indul a parkba, felfelé viszont kiválik belőle a zöld háromszög (D). Ha valaki a zöldet szeretné végigkövetni, itt leereszkedhet a sziklatemplom felé, majd a rakparton és az Attila úton visszatérhet a Vérmezőre. 

Ki gondolná, hogy a város kellős közepén vagyunk?

Mi azonban felmászunk a zöld háromszögön a Citadelláig. Ez utunk legmeredekebb szakasza, nyugodtan fel lehet sétálni, ezt a szakaszt csak kevesen futják meg. A Citadellát megkerülve elfutunk a Szirtes útig. Készüljünk fel arra, hogy turistás időszakokban ezen a szakaszon nem mindig lesz könnyű haladni. Mivel azonban épp egy kemény mászás után vagyunk, nem is baj, ha lazább a tempó. Ha nagynak tűnik a tömeg, érdemes az erődítményt nem északról (jobbra), hanem délről (balra) megkerülni. A Szirtes úton eljutunk a park végéig (E). Itt ismét több lehetőségünk van,  kézenfekvő például a Szirtes úton és a Sánc utcán keresztül a Hegyalja utat elérve visszajutni a már ismert zebráig, és onnan a zöld jelzést követve visszajutni a kiindulópontig. Egy másik lehetőség, hogy a Hegyalja utat elérve átkelünk a lámpás kereszteződésen, és a Tigris utcán és az Ág utcán át érjük el a Mészáros utcát (G).

Mi a Kelenhegyi úton haladunk tovább (akinek kilométerhiánya van, előtte tehet egy kört a kellemes Számadó utcában), amely egyszer csak Somlói útként folytatódik tovább, és ezen a néven éri el az Alsóhegy utat. (A Citadellától idáig végig kellemes lejtőn roboghatunk lefele, s bár ezek az utcák általában nem igazán forgalmasak, a kereszteződéseknél mindig vigyázzunk!) Az egyirányú Alsóhegy utat keresztezve a csendes Harkály utcán át érjük el a forgalmas Hegyalja utat (F). Itt sajnos aligha ússzuk meg a lámpánál való várakozást, de fogjuk fel ezt jó alkalomnak arra, hogy a lejtő után átálljunk a nagyjából sík szakaszra. 

A lámpánál átkelve a Mészáros utcán találjuk magunkat. A Déli pályaudvar vágányai itt érnek ki a Gellért-hegyi alagútból. Választhatunk, hogy a pályaudvar kerítése mellett haladunk tovább, vagy maradunk a Naphegy felé eső oldalon. Az előbbi esetben a kanyar előtt, a buszmegálló után levő lámpátlan zebrán térhetünk vissza a Naphegy oldalára, az utóbbi esetben  a Shell-kút után kell felmászni a kissé magasabban vezetett oldalra. A Mol-kútnál Mészáros utca erősen jobbra fordul, az Ág utca után keljünk át a Mészáros utcán (G). Ha két pirosat is kifognánk, vigasztalódjunk azzal, hogy ez volt az utolsó lámpás kereszteződés. Forduljunk be balra a Kościuszkó Tádé utcába – a név és a vegyes lengyel–magyar helyesírás  ne rémisszen meg minket, magyarul kb. [kostyusko] az ejtése. ( (Másik lehetőség, hogy a Mészáros utca kanyarjánál a pályaudvar kerítése mellett haladunk tovább, és a Győző utcát követve, a Kuny Domokos vagy a  Márvány utcán át érjük el a Kościuszkó Tádé utcát. A lámpát így megúszhatjuk, de nagyobb forgalom esetén a várakozást nem, és így kevésbé biztonságos az átkelés is. A szűk járdákon parkoló autók pedig további bosszúságot is okozhatnak.)

Innen már tényleg nincs semmi nehézség, a Kościuszkó Tádé utcát követve elérjük a Déli pályaudvart, annak főépületénél a Krisztina körutat. Itt ismét lámpa nélküli kereszteződés kényeztet minket (H),  és már vissza is jutottunk a Vérmezőre. Balra fordulunk, és a Vagon étterem mellett elhaladva visszajutunk a kiindulópontra. 7 kilométert tettünk meg 170 méter körüli szinttel. Akár újabb körre is indulhatunk, 3 kör pedig már egy jó kis hegyi félmaratonnak felel meg. Több kört megtehetünk úgy is, hogy közben variáljuk az útvonalakat – természetesen így az útvonal hossza is változik. A legfontosabb, hogy a végén a nyújtásról semmiképpen ne feledkezzünk meg. 

Sajnos az útvonal néhány pontján meg kell küzdenünk a forgalommal, de alapvetően természetközeli parkokban és csendes utcákban vezet. Akárcsak a korábbi útvonalainkat, ezt is érdemes akár gyalog, kirándulásként bejárni.  

Jöttünk, láttuk, visszamennénk

Kössük fel! – de mit is?

Bár az útvonal nem mondható rendkívül keménynek, azért terepen kevésbé gyakorlott futónak egyes szakaszain van mit felkötnie. A Decathlon már meglepően kedvező áron ajánl futásra nemhogy alkalmas, de kifejezetten ahhoz kifejlesztett rövidnadrágokat. Ezek előnye, hogy futás közben nem dörzsölnek, és nagyon gyorsan száradnak.  

A legegyszerűbb modell csupán egy belső zsebbel rendelkezik, amelybe egy kulcs és némi apró fér. Érdekessége, hogy közvetlenül testre vehető – ez nem csupán a szellőzés miatt előny, hanem azért is, mert utazáshoz eggyel kevesebb futó ruhadarabot kell bekészíteni. 

Nem hiányzik semmi?

A valamivel bonyolultabb modell már olyan hátsó cipzáros zsebbel rendelkezik, amelyben akár egy kisebbfajta mobiltelefon is elfér. A zsebet vízlepergető réteggel is ellátták, így bizonyos mértékig ellenáll a beázásnak. Ráadásul nem kell téli álmot aludnia, mivel hideg időben tapadós hosszúnadrágra (tapinacira) is fel lehet húzni.  

A női választékban nem a férfimodellek pontos megfelelőit találjuk. Itt a női legegyszerűbb modell is cipzáros, vízlepergető hátsó zsebbel rendelkezik. Érdekessége, hogy míg általában a legolcsóbb modellek esztétikailag kevésbé kidolgozottak, ezek rendkívül dekoratív mintával rendelkeznek. 

Jó választás lehet a belső nadrággal ellátott futószoknya is,  mely ugyanazokkal a technikai előnyökkel bír, mint a nadrágok: gyorsan szárad, nincsenek varrások az érzékeny részeken, és jó tartást biztosít.

 

Címkék:

Fejes László

Kiskoromban kövér gyerekként minden este futni küldtek. Én persze utáltam, és csak addig tettettem a futást, amíg az ablakból láthattak.

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)