Magazin

Blog

Kutyával a Júliai Alpokban - 1. rész

A tátrás kaland után párommal Szlovénia felé vettük az irányt, és ez alkalommal sem hagytuk otthon a kutyáinkat. Rebelle már rutinos túrázó, és idén Lemmy sem maradhatott ki a buliból.

Egyikünk sem járt még Szlovéniában, és ez az ország annyi látnivalót rejt magában, hogy nehezen jutottunk dűlőre, mivel is kezdjük. Baráti javaslatra a postoljnai Pivka Jama kempingben foglaltunk szállást. Ennek előnye, hogy nagyon hangulatos, eldugott kis hely, abszolut kutyabarát, tiszta, kényelmes és meglepően olcsó, hátránya viszont, hogy az Alpoktól távolabb esik. 

Csajok a csúcson

Visevnik (2050m) - egy kutyabarát csúcsjárat

A szociális háló egyik csodája, hogy egy szlovén kutyás túrázó ismerőstől tudtam közvetlenül információkat kérni a lehetőségeinkről. Ő javasolt jó pár olyan csúcsot, amiket végig kutyabarát útvonalon tudunk megmászni, nincs láncos kapaszkodás, létra vagy más olyan szakasz, amit négy lábon ne tudnának teljesíteni. Ez azért is fontos volt, mert Lemmy kutya laza 40 kiló, és őt már nem szerettük volna ölben vinni egy lépést sem. A Visevnikre vezető szakasz is éppen ilyen. A legközelebb eső sícentrum parkolójából indultunk és szépen jelölt útvonalon mentünk felfelé. És még felfelé, és felfelé... az első négy kilométert vertikálisan tettük meg, bár nem volt technikás terep, eléggé kivett belőlünk, főleg, hogy ragyogóan sütött a nap is közben. Közel 1000m-t mentünk felfelé, ennek javát az első 4 kilin. 1800 m-es magasságban kezdtünk a környező hegyek fölé magasodni, körvonalazódtak az Alpok csipkés, néhol hófödte csúcsai. Csupán néhány olyan szakasz volt, ahol négykézláb kapaszkodtunk, egyébként kellemes útvonal, sokan pici gyerekkel, háti gyerekhordozóval, és jó páran kutyával jöttek fel ide.

A kaptató - azaz a teljes ösvény :)

 A csúcsra felkapaszkodva egy egész terebélyes tányéron tudtunk fotózni, pihenni egyet és befogadni a felfoghatatlan szépségű tájat. Az útvonal körtúraként is teljesíthető, ez esetben a csúcsról a gerinc felé lehet továbbmenni a kijelölt útvonalon. Ez is kutyabarát ösvény, többen erre folytatták az útjukat, mi viszont úgy döntöttünk, hogy leereszkedünk arra, amerről jöttünk. Ahogy visszafelé elértük a fenyveseket elkanyarodtunk egy kevésbé sűrűn járt ösvényre, és kis kerülővel, de lankásabb szakaszon indultunk vissza az autóhoz. Ugyan hétköznap volt, elég sokan jártak a csúcs felé vezető úton, bár nem volt akkora tömeg, mint korábban a Magas-Tátrában (ehhez nyilván a vírusnak is köze lehet), folyamatosan láttunk magunk előtt és mögött embereket. Az erdős útvonalon viszont egy teremtett lelket sem. Mind a két útvonal kb 10 km-es, mindkettő 1000 m szinttel. Nyugalomban és sokkal kényelmesebb tempóban sétáltunk vissza, és bár a hegyek látványa monumentális, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy nekem az ősfenyves, a fákkal takart utak valahogy sokkal szebbek.

A fiúk és az Alpok

A Visevnik megmászása nem igényel komoly tapasztalatot vagy komoly felszerelést. Én egy terepfutó cipőben kapaszkodtam fel, de megfelel egy alacsonyszárú túracipő is. Gyengébb bokával viszont mindenképp túrabakanccsal vágjunk neki! Sajnos víz nincs az útvonalon, így magunknak és a kutyáknak is kellett vizet vinnünk, az alsóbb részeken, a fenyves aljában találtunk először apró patakot. Mi egy 15 literes és egy 20 literes hátizsákkal vágtunk neki, Atinál egy 2 literes ivózsák volt és egy másfél lityis ásványvíz, nálam egy 1 literes, plusz két fél literes puha kulacs, utóbbi a kutyák itatására - minden elfogyott. A naptej kellett volna, mi csúnyán leégtünk, de legalább a sapkákat/kalapokat nem felejtettük el, így a napszúrást megúsztuk. A kutyák hámmal jöttek velünk, javarészt pórázon vezetve. A szlovénok kutyabarátok, és csak visszafelé jövet láttunk egy pórázon sétáltatós táblát, szájkosár szerencsére nem kötelező. 

Csodás erdei tájak is várnak Szlovéniában, nem csak a kopár, csipkés hegyek :)

A parkolóba érve szerencsésen belefutottunk egy helyi termelőbe, aki sajtokat árult, igazán jó füstölt sajtot és kecskesajtot kaptunk tőle. :) A parkoló díja néhány euró, viszont sokan a fák árnyékában álltak meg a rengeteg erdei út egyikén. Később - máshol - mi is éltünk ezzel a módival, és meg is próbálta valaki feltörni a kocsinkat, szóval én javaslom, szánjuk rá ezt az összeget a parkolási díjra. Jó hír, hogy a szlovénoknál nincs zéró tolerancia, így egy csúcssört is fel lehet szisszenteni.

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)