Magazin

Blog

Kutyával a Magas-Tátrában, 6. – Csorba-tó – Poprádi-tó és vissza

Magas-Tátrában eltöltött vakációnk a végéhez közelít, utolsó aktív napunkra valami kímélő útvonal volt tervben. Addigra már elég sok kilométer volt a lábunkban, és nem kevés métert másztunk meg felfelé, jól esett a gondolat, hogy könnyebb túrára adjuk a fejünket. A Csorba-tótól a Poprádi-tóig sétáltunk, majd onnan vissza.

A Magas-Tátrában töltött hetünk minden napját megosztottam e blogon, kezdve a felkészüléstől a megérkezésig, majd az első, második és harmadik nap túráit. Ez a napunk volt az utolsó, amin túrázni tudtunk. Mivel a társaságunk két tagja előző nap csúnyán lebetegedett, erre – az utolsó – napra könnyű túrát terveztünk. Ezúttal tényleg. 🙂 Célunk így a tegnapi startpont, a Csorba-tó lett, majd onnan mentünk ki a Poprádi-tóig és egy másik úton vissza.

Csorba-tó

Itt a tó – hol a tó?

A Csorba-tó egy híres látványossága a környéknek, könnyen sétálható, 2,5 km-es kiépített partja van. Úgy terveztük, hogy a lábadozók csak a tó körül jönnek velünk egy karikát, ám megérkezve az egész csapatból egyszerre tört fel a nevetés: Hol van itt a tó? Olyan sűrű köd ereszkedett a környékre, hogy szó szerint az orrunkig sem láttunk, csak a part menti növényzet utalt arra, hogy valahol itt víz is van. Nevetve sétáltunk a járdán, és ahogy a nap első sugarai elérték a partot, a köd is elkezdett felszakadozni. Végül olyan jól viselték a srácok a sétát, hogy bevállalták az utat a Poprádi-tóig.

Vár a Tátra!

Sziklák, sziklák, és sziklák…

Szokás szerint jól jelzett, kiépített út vitt minket enyhén felfelé. Ez nem jelenti sajnos azt, hogy könnyen járható, a jól ismert sziklák itt is nehezítették az utunkat. A szakasz rövidségét jelezte a szokásosnál is nagyobb tömeg, sok család, kicsit gyerekek, idősek indultak útnak ezen a ködös reggelen. Úgy terveztük, hogy a Poprádi-tóig vezető két útvonal közül odafelé választjuk a hegy szélén vezetőt, majd visszafelé nézzük meg milyen a patak mentén, a völgyben futó ösvény. Jó ideig mentünk sűrű erdőben, majd utunk felénél kezdődött a hegymenet, a sziklából kb. másfél méternyi kiálló “járdán” vezetett a jelzés. Óvatosan kellett közlekednünk, a terep itt sem volt bokabarát.

Óvatosan nézelődtünk, tanácsos volt végig a lábunk elé nézni

Igazi Magas-Tátrai fenyves

A magas hegyekben még az erdők is mások. Az itthon megszokott csalános-szedres aljnövényzet helyett mindenütt áfonya volt! Nem az a hatalmas szemű, amit a boltban kapni, hanem kisebb, picit savanyúbb. Ezen a szakaszon nem törpe fenyők vettek körül, hanem óriásiak, és az eddigi kőről kőre ösvény helyett gyökerekkel beszőttet kaptunk. Csak hogy biztosan megint a lábunkat nézzük egész úton. 🙂

A Poprádi-tó igazi gyöngyszem

A hegyoldalban futó ösvény laza szintemelkedéssel majd süllyedéssel vitt a tóig, ahol táblák mutatták, merre tudunk még menni. 4-5 különböző uticélt ajánlottak, szépen felírva, hogy hány km és körülbelül hány órát vesz igénybe eljutni odáig. A tó autóval is megközelíthető, ennek megfelelően jó sokan voltak. A parton szálló és étterem is van, viszont maga a tó sokkal érintetlenebb, mint a Csorba-tó. Könnyen körülsétálható, és a már megszokott (ez nem igaz, nem lehet megszokni) csodás panoráma várt minket bármerre fordultunk.

Egy kis eső ismét elkapott, ezért behúzódtunk egy terasz alá és közben néztük a hegyen kacskaringózó útvonalat. A turisták színes ruhái, mint pici hangyák mutatták merre visz az ösvény, át egy hágón a túloldalra. Nem voltunk olyan kemények, hogy nekivágjunk, de elhatároztuk, hogy legközelebb oda is felmegyünk.

Ki kellett próbálniuk… 🙂

Lassan elég volt a jóból…

Fotózással és tó körül sétálással elment az idő, nekem belázadt mindkét térdem, így nem mentünk tovább, csak visszafordultunk, hazafelé. A tó körül vezető ösvény szintén kicsit kapaszkodós, de jó cipőben nem jelent komoly kihívást. Fantasztikus a panoráma, mindenképp megéri az a negyed óra, míg körbesétáljuk.

Utunk a tó körül

Hazafelé egy új úton

Ez alkalommal a völgyben, a Poprád-patak mellett vezető utat próbáltuk ki. Ez vadregényesebb volt, kilátásban nem nagyon volt részünk, de a környezet, az erdő csodás volt. Mivel ismét délutánra járt, már kicsit megritkultak a turisták, néha akár fél óra hosszát nem találkoztunk senkivel. Felszabadító volt úgy sétálni ebben buja, öreg erdőben, hogy pár percre csak a miénk volt. Néha áfonya után bevettük magunkat a sűrűbe – megtehettük, mert nem kellett csalántól félni. No persze a medvéktől még most is tartottam. 🙂

Állataim a tóparton

Jó mélyre levitt az út a völgyben, így várt ránk némi emelkedő is, mire újra visszatértünk a Csorba-tóhoz vezető ösvényre. Nem volt nagy szintemelkedés, és miután újra az elágazáshoz értünk, már csak lefelé mentünk.

Nagyüzemi turizmus a Csorbánál

A Csorba-tó körül rengeteg étterem, szálloda található és egy kis piactéren fabódés árusok. 4-5 óra felé még kint voltak ezek a bazárosok, mindenféle szuvenírrel, így a csapat rávetődött a hűtőmágnesekre. 🙂

Panoráma az étteremmel

A Csorba-tó – Poprádi-tó útvonalról összefoglalva

Összességében a két tó közötti útvonal nem okozott meglepetést. Nyugdíjas túra kb. 11 km-en, nem túl sok szinttel. A terep nem éppen bokabarát (de a Tátrában nem láttunk másmilyet) de nem is veszélyes. Érzékeny szalagokkal mindenképp szükséges a magasszárú cipő! Ruházatból nem feltétlenül kell technikai, de esőkabátot jó bekészíteni! Vizet, szendvicset igény szerint vigyünk, aki meleg ételre vágyik, az választhat az éttermek közül. Kutyavíz ismét nem kellett, odafelé rövid szakasz volt patakmentes, odaérve ott volt a tó, hazafelé pedig a patak mentén jártunk.

Ezzel a nappal zártuk a nyaralásunkat a Magas-Tátrában. Négy nap alatt 52 km-t túráztunk, és közel 5000 métert mentünk felfelé! Két kutyám tartott a csapattal, akik szokás szerint élvezték a kalandot. Sajnos egy hét édeskevés megnézni mindent, amit ez a hatalmas hegység rejt, így egy valami biztos: még visszajövünk!

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)