Nem nehéz észrevenni az összefüggést, hogy a gazdaságilag elmaradottabb országokból milyen sokan tettek szert hírnévre a futás révén. Különösen az afrikai országokból kerültek ki bajnokok és csúcstartók. Az 1960-as római Olimpián, Abebe Bikilának még cipőre sem volt szüksége ahhoz, hogy világcsúccsal nyerje a maratonfutást, 2 óra 15' 16"-es teljesítménnyel. Négy év múlva, már cipőben hajtotta végre ugyanezt a bravúrt, három perccel jobb idővel, mindössze hat héttel a vakbélműtétje után. A 80-as évek közepén, egy törékeny alkatú Dél-afrikai kislány, Zola Budd ugyancsak mezítláb futva írta át a közép és hosszútávú világranglistát, 5000 méterig bezárólag.
Ha visszaemlékszem az első cipőimre, egyikre sem mondhatnám ma azt, hogy futócipő. Az az érdekes ebben, hogy ez csak most tűnik fel, ennyi idő távlatából, akkor az volt a természetes. 1981-ben a Budapest Kismaraton Bajnokság 15 km-es számában, egy hasított bőr Tisza cipőben futottam az aranyjelvényes szint közelében. Ezután a teljesítmény után kaptam meg az egyesülettől a lehetőséget arra, hogy puha talpú cipőben készüljek a további versenyekre.
A kocogó mozgalom térhódítása
A 70-es évek Amerikájában elindult egy új őrület, a kocogás. 1971-ben beszállt a businessbe a Nike, és 1977-ben a Tiger cég is ráerősített az ASICS üzenetével. Így a német hegemónia, az Adidas és a Puma, méltó kihívókra talált. Egyre több futócipőt gyártó cég is megjelent a versenyeken, aminek mi is haszonélvezői lettünk. A nagyvárosi maratonok elterjedésével egyre kisebb gondot jelentett a minőségi lábbelik beszerzése, mert az élvonalbeli futóink biztosították számunkra. A 90-es évek közepén, hazánkban is elkezdődött a futótársadalmunk alapkövének lerakása. Futóverseny programot indítottak és a hozzá tartozó futószakboltokat is megnyitották.
Ennek köszönhetően abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tucatnyi márka közül választhatunk. Már csak az okozhat fejtörést, hogy hová menjünk és mennyi pénzt szánjunk az új futótársunkra. Külön öröm számomra, hogy ennek a folyamatnak aktív részese lehetek, a Kalenji Kiprun termékeit képviselve. Az elmúlt 42 évemben, nagy futócipő felhasználóként, mindig nagyon oda figyeltem arra, hogy igényes, jó lábbeliket viseljek. Ugyanakkor, abból is sportot űztem, hogy megtaláljam a közös nevezőt az ár-érték arány tekintetében. 39 évig, többnyire a nagy márkák cipőit viseltem, de nyitott voltam az új kipróbálására is. Így aztán lehetőséget kapott néhány kevésbé felkapott márka is, mint a Kelme, a Lotto, vagy a Diadora.
A Kalenji megérkezett
2017-ben pedig rátaláltam a számomra legmegfelelőbb márkára, a Kalenjire. Érhetne most az a vád, hogy persze: mit is mondhatna egy Decathlonos, hisz ezért fizetik? Erről azonban szó sincs, mert a nálunk kapható nagy márkák termékeit is ugyanúgy ajánlom. Ugyanakkor felhívom a vásárlóink figyelmét arra a lehetőségre is, amit a Kalenji Kiprun termékei, illetve a Decathlon megújult hűségprogramja nyújt. Alapvetően két szempont alapján választunk cipőt. Az érzelmi oldalhoz tartozik a kényelem, de fontos az esztétika, a színvilág, a márkahűség és az ár is. Hiszek abban a pillanatban, amikor egymásra találunk a cipővel, és egy nagyot dobban a szívem. A másik pedig az élettani, amikor valamilyen elváltozást is figyelembe kell venni. Ezt lehetőség szerint ortopéd orvos állapítsa meg.
Kezdetben, az ütéscsillapítás és a stabilitás volt az a két kritérium, ami elvárásként mutatkozott egy futócipővel szemben. Aztán egyre inkább nőttek az igények, és szemponttá vált a dinamika, a súly csökkentése, és az energia visszanyerés is. Vannak akik az anatómiai összefüggéseket figyelembe véve, és vannak akik a fizika törvényei alapján fejlesztenek, de a cél mindenki számára ugyanaz. A fogyasztói társadalom üzenete szerint az sem elhanyagolandó tény, hogy "csak" 1000 km-t kell tudnia. (A 80-as években 6000 km-t futhattunk büntetlenül.) A 2014-es, és különösen a 2016-17-es fejlesztéseknek köszönhetően, most már minden kritériumnak megfelelnek termékeink, ami egy futó részéről elvárhatóak.
Akik figyelemmel kísérik a cipőtesztek eredményeit, vagy akár részt is vesznek bennük, azok pontosan tudják, hogy a Kalenji a Kiprun modelljeivel, már helyet követel magának a nagy tradícióval bíró márkák között. A mai igények közé tartozik még a lábállás diagnosztika, ami ma már önálló üzletággá nőtte ki magát. Tervezőink, illetve fejlesztőink igyekeztek ezeket a szempontokat is szem előtt tartani. Megálmodtak egy olyan konstrukciót, a K-only-t, ami eleget tesz egy bizonyos szintű korrekciónak, legyen az pronáló vagy szupináló lábállás. Teret hagyva arra, hogy megakadályozzuk az eddig nem dolgozó izmok ellustulását vagy extrém esetben az elsorvadását.
Gyakorlott futóként, bátran mondhatom, hogy ezekre a speciális cipőkre, vagy talpbetétekre, sokak számára csak a kezdetben van szükség, egy idő után akár el is hagyhatóak. Amíg nem kezdtem el atletizálni, egy nagy fém lúdtalp betétet hordtam a cipőmben. Ahogy épült az izomzat és a koordináció a gyakorlatoknak köszönhetően, úgy került a feledés homályába a betét.
Nem kell rögtön atlétikaedzőt keresni a gyakorlatok megszerzéséhez vagy végrehajtásához. Akár TV nézés közben, ceruzát vagy kis méretű dolgokat próbáljunk felvenni a lábujjakkal, vagy óriásjárással, sarkonjárással, külső talpélen, belső talpélen járással is sokat segíthetünk magunkon.
Ami sosem maradhat ki a bőröndömből
Termékképzéseim során, az egyik show elem az szokott lenni, hogy válasszon mindenki egy terméket, ami nem hiányozhat a bőröndjéből egy hosszabb utazáskor. Azért szeretem ezt a játékot, mert egymástól tanulhatunk. A 10-12 résztvevő, futással kapcsolatos termékekről mondja el, hogy miért választotta. Azt az engedményt is fel szoktam ajánlani, hogy az sem gond ha a termék nem Kalenji, csak indokolja meg miért szereti, illetve milyen termékelőnyöket élvez a viselése közben. Az én bőröndömbe, a Kalenji Kiprun Long cipője minden esetben bekerül.
Teszem ezt azért, mert a K-only, a K-Ring és a Kalensole hármas mellett, negyedik muskétásként vigyáz a testi épségemre a talp közepén elhelyezett Arkstab rendszer. A gyorsabb futókat, már zavarhatja a túlzott védelem, de számukra is van egy remek ajánlatom a kilométergyűjtésre. Ő pedig nem más mint a fent említett cipőnk könnyített változata a Kiprun KS Light, amely a Mozgásvilág tesztjén is derekasan helyt állt. 10 indulóból, mindössze 1 ponttal maradt le a képzeletbeli dobogóról, és az ezüstéremhez is csak 2 pont hiányzott. Megállapítható, hogy a kedvező ára ellenére is gondtalanul "utazhatunk" benne 1000 km-t ugyanúgy, mint drágább vetélytársaiban.
Jó utat kívánok!
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)