Második esély

Mindenki hozzászokott már ahhoz, hogy a fogyasztói társadalomban a gyártók, forgalmazók, kereskedők mindig megpróbálnak kitalálni valami újat, hogy elnyerjék a vásárlók kegyeit. A Decathlonban azon dolgozunk, hogy a vásárlói élmény fokozása mellett, mindenki számára elérhetővé tegyük a sportolás örömét, és annak jótékony hatásait.

A DSK megújult  programjával újabb lépést tudtunk tenni a felhasználók felé, a 365 + - szal, ami második esélyként forog köznyelven. A saját márkás termékeket, amennyiben az valamiért mégsem felel meg, kipróbálás után is vissza lehet hozni az áruházba. Az elköltött összeg pedig levásárolható egy másik, azonos felhasználási területű termékre. Például futócipőt csak futócipőre lehet ilyen módon kicserélni, és fontos tudni, hogy pénz ilyenkor nem kerül visszafizetésre. Ez egy gesztus a cég részéről annak érdekében, hogy minél elégedettebbek legyenek a felhasználóink, és aki esetleg valamiért mellényúlt, végül ő is megtalálhassa a számára tökéletes terméket. Az így visszahozott termékeket fertőtlenítést követően néhány százalékkal olcsóbban lehet megvásárolni.

Mondanom sem kell, hogy ez mekkora jelentőséggel bír egy futócipő vásárlásánál. Rutinos vásárlónak számítok, mégis "sikerült" néhányszor méllé nyúlnom a múltban. Futás közben, közel sem kaptam meg azt az élményt, mint az boltban. Mivel a futócipőben nincs kompromisszum, ezért ezek a cipők nem futottak 1000 Km-t. Ezért tölt el büszkeséggel az a tény, hogy segíteni tudunk felhasználóinknak abban, hogy akár egy-két futás után hozhassák meg a végső döntést. 

A Decathlon társadalomformáló ereje

A másik történetben, nem egy kipróbált termék polcra visszahelyezéséről beszélhetünk, hanem egy korszakot maga mögött hagyó sportolóról, aki kapott egy második esélyt arra, hogy megváltozott munkaképességűként, teljes életet élhessen.

1992-ben ismerkedtem meg a Decathlon jelenséggel, a francia versenyek során. Az 50 Dolláros valuta kerettel a zsebemben sem éreztem magam kicsinek, hisz az ár-érték üzlet politikának köszönhetően, én is találtam számomra megfizethető terméket. 2005 - től pedig már nem kellett külföldre sem utaznom, hogy mindezt megtapasztaljam. Ami rögtön feltűnt, minden esetben, hogy hihetetlenül jó érzés töltött el az áruházban. Ezt nem csak a sportszerek miatt éreztem, hanem amiatt a figyelmesség miatt is, amivel körülvett a "személyzet".

Ma pedig már bátran jelenthetem ki, a mellény büszke birtokosaként, hogy a Decathlonnak társadalomformáló ereje van. Élménnyel leszünk gazdagabbak, vásárlóként és sporttanácsadóként egyaránt. Három évvel ezelőtt kerültem a Decathlon soroksári áruházába, 20 órás részmunkaidőben.

Nem mindennapi történet kezdődött az életünkben.

50 felett is van élet

Jellemzően, a húszas éveikben járó srácokból állt, és áll még ma is a Decathlon elit alakulata. Mit keres itt ez az ötvenes éveit taposó ember? - Kérdezhetnék. Azért, mert ez a Decathlon! - Jöhetne a rövid válasz. Itt, előítéletek nélkül mindenki esélyt kap aki megfelel az alapkövetelményeknek. Ezek nem alacsonyak, de a példám is bizonyítja, hogy teljesíthetőek.

Többfordulós felvételi rendszeren keresztül vezet az út, a kék mellény viseléséig. A dolgozók kiválasztásakor is elsőszámú szempont a vásárlói élmény fokozásának a lehetősége. A felvételiztetők arra kíváncsiak hogy mi az amiben jó és hiteles vagy, a többi pedig megtanulható. Fél évet vártam a pillanatra, hogy megcsörrenjen a telefonom, de egyszer csak elérkezett.

Egy kedves, fiatal hölgy mutatkozott be a vonal túlsó végén. Arról érdeklődött, hogy van-e már állásom illetve, aktuális-e még az álláskeresésem? Nehéz volt igennel vagy nemmel válaszolni egy szóval. Aki ismer tudja hogy nem vagyok szófukar ember, de itt azért sokkal többről volt szó számomra. 52 évesen, egy autoimmun betegségnek "köszönhetően" le kellett zárni addigi megszokott életem, és arról kellett döntenem, hogy "mi leszek, ha nagy leszek"?

13 élsportban eltöltött, és 22 ledolgozott évet (egy munkahelyen) hagytam magam mögött, egy C2 -es rokkantsági fokozattal az aktámban. Ekkor írtam életemben először önéletrajzot. Hat hónapja kerestem a helyemet a társadalmunkban. Az egészségesek között betegnek számítottam, a betegek között pedig egészségesnek. A munkáltatók a fejüket vakarva kérgezték tőlem, hogy mi lesz velük, ha felvesznek? Esélyt sem adtak arra, hogy megmutassam, mire vagyok képes. "Rozoga" testemben még mindig maratonfutó szív dobog, de ezt csak akkor tudom megmutatni, ha bíznak bennem.

Ettől különleges a Decathlon!

Fordulópont

Fél év parkolópályán töltött idő után jött a Hollywood-i fordulat. Lányomnak és egy barátomnak köszönhetően, napvilágot látott egy felhívás a világhálón: Egykori élsportoló maratonfutó, leszázalékolás után 4 órás állást keres. Másfél héten belül, 1600 megosztás és a telefonhívások jelezték számomra, hogy szükség van még rám. A soroksári megkeresés előtt, behívtak két helyre, amik köszönőviszonyban sem voltak azzal, amit elképzeltem lehetséges utamnak.

Mivel az építőipari kereskedelemben tevékenykedtem 22 évet, és 38 éve voltam hosszútávfutó, ezért a sportkereskedelmet céloztam meg. Fontos volt számomra, hogy hiteles legyek abban amit csinálok. Ettől most nagyon messzire kerültem, mert a futócipő szakboltok szinte válaszra sem méltattak. Így jutottam el a kérdésig: Van-e már állásom, vagy érdekel-e a Decathlon ajánlata?

Ezek a kockák peregtek le amikor megpróbáltam a feltett kérdésre válaszolni. A válaszom, valahogy így szólt: Nem köteleztem még el magam sehova, de elengedtem a sport kereskedelmet, mert annyi kudarc ért. De....! Dallam a fülemnek a megkeresés! Erről álmodtam amikor az újrakezdésen törtem a fejem, így nagyon szívesen megyek a meghallgatásra.

A többit már tudjátok. Megkaptam a bizalmat a vezetéstől. Kollégáim, rögtön befogadtak és mindenben segítettek. A belém vetett bizalom óriási erőt ad nap mint nap és folyamatos tanulásra, fejlődésre ösztönöz. Jelenleg, az utcai futásnak vagyok a sportfelelőse. Országos futás termékképzőként és blogíróként próbálok a lehető legtöbbet tenni a futás iránt érdeklődőkért. Sportközösségem, a Futrinka utca révén, próbálok minél több örömet szerezni az ott megfordulóknak és magam számára egyaránt.