Magazin

Blog

Mecseki nomádkodás - 1. nap

Tavaly kezdtünk vándortúrázni kutyáinkkal a Mecsekben, és mondhatom, első próbálkozásra szerelem lett! Idén most volt lehetőségünk először megrakni hátizsákjainkat és kipróbálni a garázsban rejtező nagyobbacska sátrunkat, no meg másik kutyánknak, Lemmy-nek is ez volt a bevezető trekking túrája. Két kutyával, ipari mennyiségű száraztésztával és kikapcsolt telefonokkal vágtunk neki az erdőnek újra. Négy napunk mindegyikét serényen naplóztam a kis füzetembe, most pedig a nagyközönség elé tárom.

Egy masszív vevőszolizás után, kb. este negyed hétkor tudunk elindulni Petőcz-pusztáról: odafelé fuvar segített, így nem kellett még megmásznunk otthonról, Cserkút platóról a dombot, csupán azt a 200-300 méter szintemelkedéses kaptatót, ami Sasfészeken át a Pálos kolostor romjaiig várt minket. 8 óra meló után ez is pont elég volt a 11 és 13kg-os hátizsákokkal (a kutyák táskája csak 4 kilós volt).

Hegymenet Jakab-hegyre

Bármennyire is igyekeztünk tartani a testsúly 10%-os szabályt, csúful elbuktunk, mindkettőnk zsákja a duplája lett az ajánlottnak, és a kutyák zsákja is nehezebb lett, mint szeretettem volna, bár ott a tömegük 10%-nál azért nem lett több. 3 éjszaka és 4 nap volt az elképzelés, ehhez pakoltunk be száraztésztás készételt, tésztás leveseket, műzlit, csokit, egy kis vekni kenyeret, füstölt disznóságokat no és persze a kávéhoz őrölt kávét, kis tejszínt, cukrot, tejport - mindenből csak annyit, amit fel is használunk, hisz az erdőben még a kukákba sem szemeteltünk, mindent hazahoztunk magunkkal. 

Rebelle a Babás-szerköveknél

Mivel az 50l-es táskákban tér még maradt, csak súlyban szálltunk el, a kis kotyogós főző is velünk tudott jönni, a B terv az instant verzió lett volna. Befért a pakkba egy laposflaska, túrakupicák, főzőedény, fém bögrék, műanyag tányérok és leveses tálkák, evőeszköz készlet, gázégő és -palack és persze tűzszerszámok. Ruhát alig vittünk, nyár lévén egy "ha eljön az armageddon" pulcsi került csak be, illetve egy váltás póló alvásra, amúgy a gyapjú pólókba vetettük minden hitünket. A súly java a felszerelés többi részétől származott, sajnos (még) nincs ultralight matracom és a hálózsákom 0°C-os (és csak ez az egy van), mindkettő terebélyes és indokolatlanul nehéz. Ati, a férjem szerelése már könnyebb, de a sátrunk, egy rég kifutott "nehéz" Quechua kempingsátor, bizony jó súllyal bír, a 3 személyes túrasátor pedig egyelőre csak terv. Ezeken kívül a víz volt még jelentős tömegben, Atinál 3,5l, nálam 2 volt a zsákban. 

Rebivel megálltunk kicsit a város fölött

Első útjuk volt a hátizsákjainknak, furcsa is volt úgy mérlegre állni, hogy 75kg-ot mutat, még furcsább volt belegondolni, hogy 3 éve még táska nélkül is jóval nehezebb voltam. Talán ez a gondolat is segített, de valahogy nem éreztem olyan súlyosnak a zsákomat.  Talán ezért is sikerült jó tempóval felmászni a kapaszkodós Sasfészek-szakaszon, és 2 óra alatt elérni a kolostor romjaihoz. A felújított pihenőben már bivakolt két hölgy, így bementünk a szerzetesek cellái közül választani egy szimpatikusat. Végül az oltár (?) környékén táboroztunk le. Szép, puha gyepen, estére csak kenyeret és disznóságokat falatozva.

A táborunk

A sátrunk (150 x 200cm) első éles használata volt ez, bár otthon már "felpróbáltuk", sajnos mégsem lett az igazi. Ketten két ekkora kutyával szűken fértünk bele, és a hátizsákokat is bezsuppolva kifejezetten közel kerültünk egymáshoz. A "pet-ris" játékunk azzal végződött, hogy Rebelle, a "kisebb" kutyánk a lábunkhoz feküdt, míg a nagyobbik, Lemmy, a matracom mellett maradt szűk sávban próbált elférni a 40 kilós habtestével. 

Egy gombostűt sem tudtunk volna leejteni

Az éjszaka első tanulsága volt, hogy nyáron vagy kutyát raksz a sátorba, vagy hálózsákot, de mindkettő nem kell. Elképesztő meleg volt, csak derékaljnak volt jó a vaskos, három évszakos zsákom, de Ati se takarózott vele. Mikor a külső ponyva ajtaját kinyitottuk, némileg javult a helyzet, de nem sokat. Mivel a kutyáknak is melege volt egész éjjel ment a zihálás, hiába volt kényelmes az ágy, sokszor felébredtünk. Jó oldala ennek, hogy fél hatkor már tábort bontottunk, és hatkor már úton voltunk. A cél az első forrás volt, mert bár nem főztünk vízzel, a kutyák segítségével az összes vizet megittuk. Sajnos ez a Jakab-hegy hátránya... De nem kellett sokáig nélkülöznünk, hogy hol és milyen vízforrást találtunk, a következő részben fogom elmesélni.

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)