Magazin

Blog

Mecseki nomádkodás - 2. nap

Négynapos sátras túrázásunk során végig szorgosan írtam a kis naplómat az élményekről, tapasztalatokról, amik az erdei vadkempingezés során értek, és napokra bontva meg is mutatom minden érdeklődőnek.

Ez alkalommal második napunkról mesélek, ami a Pálos romoknál kezdődött, és Melegmányban ért véget. Romantikus környezetben, a Pálos kolostor romjai között ért a reggel. Kutyáinknak hála már fél hatkor felébredtünk, sajnos a sátor kissé szűkös volt négyünknek a poggyászokkal, így minden mocorgásra felébredtünk. Mivel amúgy is nyakunkon volt a hőségriadó, kihasználtuk a korai kelést, és iparkodtunk reggel minél többet menni. A vizünk reggelre teljesen elfogyott, egy kávéfőzésnyi sem maradt, köszönhetően a szomjas kutyáinknak. :) A célunk elsősorban tehát vízvételi lehetsőség felkutatása volt, ami a kivételesen aszályos nyáron nem feltétlenül egyszerű. Szerencsére kaptam néhány tippet induláskor, hogy merre találunk működő kutakat, így a hegytetőről lesétálva a Tixi forrás mentette meg a sejhajunkat. Ott feltöltöttük a készleteket, főztünk egy kávét, reggeliztünk, és műveltünk egy cica-mosdást, utóbbi jelentősen javította a morálunkat is. 

A legfontosabb felszereléseim

A kéken haladtunk tovább, Szuadó-tető, majd Patacsi-mező, onnan Remete-rét, majd Büdös-kút, ahol lefőztünk egy-egy tésztás levest tízórai gyanánt, és a Feri forrásnál újratöltöttünk (Büdös-kút szintén ki van száradva). Nagy-Mély-völgy után váltottunk a pirosra, és a Kánya-kútig meg sem álltunk. A csordogáló Tixi és Feri után a bőven ömlő Kánya látványa üdítő volt, meg is álltunk ebédelni. Végiggondolván életünket - különösképp a közeli jövőt illetően - félig le is táboroztunk. A bakonyi gombás tészta és friss kávé után kiterítettük a sátor hálófülkéjét a matracokkal és a hűs árnyékban a gyengén járó kellemes szellőben sziesztáztunk egyet. 

Párna helyett...

Eggyel jobb lett volna, ha a Kánya nem ennyire populáris, vagy ha nem vasárnap van, de a jövés-menés ellenére is jól elvoltunk. A két nagy fekete kutya mellé amúgy sem akart senki idejönni :D . Közben a Kányától eredő patakmederben sétálgattunk a kutyákkal, mind élveztük a sok vizet, a hűs völgyet. Idilli hely volt a pihenésre. 

Utólag is hihetetlen, hogy ez a rengeteg holmi simán elfért a zsákjainkban

Nem kapkodtuk el az indulást, úgy matekoztunk, hogy délig-kettőig megyünk, aztán este hatig, amíg a legmelegebb az idő, elnyugszunk. Vagy nem volt olyan hőség, vagy az erdőben volt extra hűs, de kifejezetten jó időnk volt. A kutyák a patakozás után elfeküdtek, majd órákig húzták a lóbőrt (végülis egész éjjel nem aludtak...). 

ebwellness

Miután a Kánya-kútnál vagy 3-4 órát fetrengtünk illetve térképet böngésztünk, már egyszer meg is érett Atiban az elhatározás, hogy itt is maradjunk, aztán mire felfújtam a kispárnámat is, újra a haladás mellett voksolt... Végül tábort bontottunk, hogy megpróbáljunk közelebb érni Mánfához reggelre. Az órákig tartó dilemma tárgya az volt, hogy melyik úton menjünk Köves-tetőre. Egyszerűbb lett volna ugyan Árpád-tető irányában, de az István-akna mellett visz el, ami Pécs legveszélyesebb környéke. Másik irányból Mánfa falun mentünk volna végig, ami nem gettó, ellenben falu, vagyis üvöltő kutyák kísérnek végig... A végső érv az volt, hogy boltba kéne menni, így egy jó vegyesbolt reményében nyert Mánfa. 

Bíztunk abban, hogy a falu előtt kb. egy kilóméterrel egy vadászház előtt meg tudunk állni, a jelzés szerint van ott is egy kút, így ideális hely lett volna tábornak, de a vadászház melletti Jószerencsét-forrással nem volt szerencsénk, kiszáradt. Így kelletlenül visszaereszkedtünk a meredek lejtőn és jól bejáratott helyünkön, a Melegmányi-forrásnál táboroztunk le azzal a nyomasztó gondolattal, hogy holnap reggel mászhatjuk meg újra ezt a kaptatót. 
 

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)