Magazin

Blog

Mecseki nomádkodás - 4. nap

Négynapos kalandunk végére már kevesebb kilométert terveztünk, cserébe viszont meglátogattuk a Nyugati-Mecsek két ékkövét, és amíg délután vártuk a fuvarunkat kis noteszembe összeírtam a tapasztalataimat is, fogadjátok szeretettel.

A leghűsebb esténk volt talán, és nekem a legpihentetőbb is. Fél hatkor már a kellemes reggeli időben kávét főztem, majd áttettem székehlyemet a szép, puha fűbe a sátor elé, kihoztam a matracomat, a hálózsákot és megkávéztam, illetve a naplómba összeírtam három napunk tanulságát. A két kutya láthatóan apjával értett egyet, és a korai kukorékolásom ellenére tovább aludtak, de immár a sátron kívül. Számukra nem az egy-egy napi menet a megterhelő, hanem a négy nap egyben. Simán lenyomnak egyben is 40 kilit, de utána az első adandó alkalommal végigszunyálnak egy napot. Meg általában, a napjuk javában alszanak, akkor van program, ha hazaérünk, vagy ha pihenősök vagyunk. Az alvónapok nélküli sorozatok eredménye, hogy a túránk negyedik napjára már bárhol elaludtak, ahol volt rá lehetőségük.

Kávé a teraszon

A tegnap este a völgy végébe települt szomszédságról kiderült, hogy csupa tizenéves lány, tippre cserkésztábor lehet, este egy autó dudált nekik (már pont aludtunk) onnan kaptak a szófoszlányok alapján ellátmányt, majd reggel láttam, hogy mind sátor nélkül bivakolnak az esőbálló körül. Negyed 8ig írtam a naplómat, de még szinte mind aludtak, este sokáig tarthatott a főzés, de jófejek voltak, és nem hangoskodtak.

Ati még bent húzta a lóbőrt

Míg a férjem és a kutyák alszanak, összeírom a három nomád napunk főbb tanulságait: 

- Jól jött a papucs. Mikor Ati berakta a csomagba, még tiltakoztam, de valóban alig van súlya, a kutyák zsákjában elfért és kiváló szolgálatot tett, főleg mikor már egy tenyérnyi nyílt seb volt a bokámon, így esténként szabadon tudott szellőzni, gyógyulni, illetve a patak-mosdásnál is praktikusabb volt, mint mezitláb egyensúlyozni a köveken.

- Kell egy nyári hálózsák! Lehet, hogy 3 évszakosnak hívjuk az enyémet, de ez helytelen. A 0°C-ig alkalmas zsák is max két évszakos: őszi és tavaszi, esetleg enyhe télre való. De nyáron holt súly, sose zippzáraztam be, ráadásul 1620g, szemben a 15°C-os, 680 grammos hálózsákokkal. Az pont egy liter víz súlya.

- Lecserélem a matracom. Nem hátizsákos túrához való - nem is arra vettem - és azon kívül, hogy nehéz, még idomtalan nagy is. Párom ultralight matraca jóval praktikusabb és fél kiilóval könnyebb is, beszerzünk belőle még egyet.

- A kispárna kincs! Miután egy reggel kölcsönvette, Ati enyhe felháborodással megkérdezte, hogy neki ilyet még mért nem vettem? Nem akartam ebben a sebezhető állapotában, a gémberedő nyakát masszírozva emlékeztetni, hogy ő nem akart. Eddig. 

- A szúnyogriasztó holt súly. Az erdőben valahogy nincsenek, legalábbis a Mecsekben. Van, de nem annyi, hogy össze akarjam ragacsolni magam. A kullancsot esténként átböngésszük, a kutyák pedig tablettával vannak védve. A böglyök ellen pedig sajnos nincs spray. 

- Sapka/kalap kell! Kár, hogy nem hoztunk... Tegnap masszív fejfájással túráztam, ebédnél törtem meg és vettem be egy gyógyszert. Ha kicsit is a napon megyünk, kell egy fejfedő, apropó...

- Jól jött az elsősegély. Kereskedelmi mennyiségű fájdalomcsillapító volt nálam (endometriózis betegségben szenvedek, ami nagy fájdalommal jár, így mindig van nálam) mull-lap, leukoplaszt és ugye elfelejtettem a Betadine-t, így a kezünkre való fertőtlenítő kendővel és pálinkával mostuk át a sebemet. Meg amúgy bő szappanos forrásvízzel is, de Ati ragaszkodott a "teljeskörű" fertőtlenítéshez, ami nála a 45 fokos szilva. 

- Nem árt a teljes étrend. Egész olcsón fel lehet pakolni noname instant tésztákból, de nem baj, ha egy-egy nap viszünk minőségi "száraztápot" is. Jobb ötlet nem lévén müzliszeletekkel és almával pótoltuk a rostot, illetve mindig teljes kiőrlésű kenyeret eszünk de pl. Mánfán a boltban ilyet nem is tartottak. Legeltünk annyi szedret, amennyit lehetett, de a teljes értékű táplálkozástól ez messze esett, és azért a negyedik napra ezt a változást megérzi a szervezetünk. 

- A kotyogós megéri a súlyát. Lehet, hogy mainstream a vadonban kávét főzni, de akkor is szeretem. A tejporral kikísérleteztem egy arányt, amivel még nem lesz ugyan latte, de már kellemes, krémes. Feldobta a napunkat. 

Utolsó napi szelfink, nem hogy fáradtak, de még jóval kisimultabbak is lettünk, mint indulás előtt :) 

Volt vagy 9 óra, mire tábort bontottunk, de eleve nem siettünk. Felballagtunk a Cigány-hegyre hogy megnézzük a kilátót. A Keleti-Mecsek népszerűségét most is éreztük: két csoporttal is találkoztunk kedd reggel a kilátó aljánál. A Ny-i oldalon szinte csak favágókkal találkozunk, velük is csak nagyon ritkán. 

Kilátás a Cigány-hegyről

Egy gyors körfotó után leereszkedtünk Máré-várához. Út közben a kutyák ittak a Vár-kútból, nekünk nem volt rá lehetőségünk, a forrásnak nem volt kifolyója, de legalább a dögik frissültek. Máré várában kellemetlenül sokan voltak. Bár hétköznap volt, a most már nyitott, látogatható és gyerekprogramokkal kecsegtető vár népszerű célpont lett a családoknak, és a lustábbak számára autóval is megközelíthetó.  A várat őrző gumi-sárkány mellett szerettem volna fotót készíteni a kutyákról, de gyakorlatilag sorban kellett volna állnunk ehhez, így inkább feladtuk, és jöttünk is le a piros sávon. Hosszan kanyarogtunk le a völgybe és eléggé el is fáradtunk mire lejutottunk a Máré kempingbe.

Bevárjuk a fiúkat

 Ott az útmenti büfében kézműves hambit ettünk szarvashúsból, majd az erdei strandon ittunk egy kávét. A helyi cica nem engedett a terrornak, ami teljesen kiikszelte Rebit, a bátor macskák mindig megzavarják így a cicvarek alázó pillantásai mellett bebújt a lábam mellé aludni. Még van két óránk míg apukám ideér, hogy felvegyen, addig eszünk egy-egy palacsintát és befejezem a jegyzeteimet is. 

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)