Magazin

Blog

Mi történt a motivációnkkal?

2020. június 25.

Könyvem megjelenését eredetileg áprilisra terveztük, ámde az élet közbeszólt, no meg a koronavírus. A többi pedig már történelem… De mit is tett velünk ez a vírus, vegyük kicsit szemügyre sportolói szemszögből.

Elsősorban kihúzta a talajt a lábunk alól. 

Ehhez hasonlót még senki nem tapasztalt az életében, felkészülni nem lehetett rá. Minden tettünk, mely a korlátozásokat követte, új megküzdési mód volt, kinek jobb, kinek rosszabb, de valamit ki kellett találni. Szakmai szempontból ezt az időszakot, és főleg az átzsilipelés, vagyis a hozzászokás idejét a krízis helyzetekhez, a gyászfolyamathoz lehet hasonlítani. Mindkét folyamatról lesz szó könyvem későbbi fejezeteiben. Ami a közös ezekben a folyamatokban, hogy kivétel nélkül valami olyan új készséget kell kicsikarni magunkból, amit korábban még nem vagy alig használtunk. Meg kellett találnunk, hogyan kezeljük az állandó bizonytalanságot. Mik azok a sarokpontok, melyek a kontrollálhatatlannak tűnő helyzetben mégiscsak visszaadják a kezünkbe legalább egy kicsit az irányítást. Ha ez sikerült, valószínűleg az életünk is újra a nyugodtabb irányba mozdult el. 

sport motiváció
Sport motivációnkat, céljainkat újra kellett gondolni az elmúlt hónapokban

Egy sportoló számára a biztonságos pontok, amihez viszonyítani tud, a versenyek, az edzőterem, az edzőtársak. Ezek mind megszűntek a járvány ideje alatt. Innen kellett tehát újra építkezni, hogy az, amit eddig csináltunk, ne omoljon össze. Ha már az előbb az építkezés szimbólumát használtam, maradjunk a ház metaforájánál. A vírus átmenetileg kihúzta sportolói lakhelyünk alapjait alólunk, a felépítmény megremegett. Innen kellett újra gondolni, hol is élünk, miért is költöztünk be éppen ebbe a lakásba. Hogy magyarról magyarra fordítsam, az eddigi céljainkat, motivációinkat felül kellett bírálnunk, átgondolni miért is csináljuk, és mit lehet majd ezután, ki tudja mennyi ideig. 

Sok kliensem, aki versenyekben határozta meg sportolói karrierjét, totális motivációvesztést élt meg, összekuszálódott, mi is lesz, legyen a következőkben, hiszen az alapozás megtörtént, a versenyspecifikus edzések után jöhetne az ünneplés, vagyis maga a verseny. Számukra ebben az időszakban nagy feladat volt az, hogy megtalálják a kezdeti örömöt választott sportágukban, hogy elfogadják, nem hiába dolgoztak, most mégsem tudják learatni ennek gyümölcsét, maximum virtuális kihívások által. Ez a helyzet elsősorban a futókat, bringásokat, triatlonosokat érintette. 

sport motiváció
Társas lények vagyunk, így fontos a szociális tér megteremtése életünkben

Megint más a helyzet azokkal, akik terembe, közösségbe jártak edzeni. Ők azt élhették meg, hogy az életük egy fontos szociális tere veszett el, hiszen ezek a közegek a sport élmény mellett nagyon erősen a társaság élményét is adják. És mint társas lények, Aronson óta ezt is tudjuk (vö.: Aronson: A társas lény c. könyve), ez egy igen fontos szempont. Nekik azt kellett végiggondolniuk, hogyan tudják a mozgás és társak hiányát áthidalni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a korlátozás alatt kora nyári időjárás volt, így láthatóan az emberek hamar átszoktak a szabadtéri mozgásformákra, ami lehetett akár erősport jellegű, akár kardió, pl. futás, kerékpározás, görkorizás, séta a családdal, túrázás, vagy éppen jóga a réten. Tovább segítette a sportolni vágyókat, hogy az edzők is elég hamar szempontot váltottak, ahogy mi is a pszichológiában, és megjelentek az online edzések, amiknek aztán kimeríthetetlen és végtelen tárháza nyílt meg bárki számára. Ez utóbbi irány pedig még a baráti kapcsolatok újrafelvételének is kaput nyitott.

Végül ne feledkezzünk el azokról, akik eddig kevesebbet sportoltak, de most kivirágoztak, mert pl. a home office okán több idejük lett a mozgásra. Részben én is ezt éltem át. Egyrészt nem egy magamra tett kényszer, inkább a jó idő és szabadidő növekedése nyomán kedvem lett újra futni, és úgy láttam a lakó környezetemben sokan így gondolhatták, mert a környék megtelt a többi futóval, akiket korábban hírből sem ismertem (most sem, de a lényeg, hogy legalább háromszor annyian lettünk).

Kérdés persze, hogy meddig tart a frissen jött lelkesedés. 

Nálam még tart és úgy látom a kulcsa a dolognak az, hogy nem egy önmagamra kényszerített dologról van szó, hanem jól esik, versenytől függetlenül is a dolog. Persze van bennem elszántság, és élvezem a futás jótékony hatásait is. Nem csak a testformáló erejére gondolok, de a természetben lét, és nem kevésbé az erősportokra gyakorolt fejlesztő hatására is. A lényeg, hogy megtaláltam a motiváció és élmény jótékony egyensúlyát.

sport motiváció
Sokan kiszabadultak a természetbe és elkezdtek egy új sportot, például a futást

Hasonló pozitív változásról számoltak be azok a klienseim, akik elmesélték, hogy először nem tudtak mit kezdeni a korlátokkal, azzal, hogy a cél, a versenyek eltörlésével talajvesztettek lettek. De miután ezt elfogadták és az élmény kedvéért, különösebb edzésterv nélkül futottak, sokkal jobb eredményeket, pl. tempó növekedést tapasztaltak, mint korábban, amikor kínnal, keservvel tolták a tempó edzéseket.

A motiváció és a ki-hogyan bírja téma kapcsán megkérdeztem egy crossfit edzőmet, hogy ő mit látott ez alatt az időszak alatt. Sóti Zsolt (Crossfit B'Bros) számomra egyik legfontosabb mondanivalója az volt, hogy azoknál működött a kitartó edzés a leginkább, aki olyan tervet és akár napi állandó tennivalókat épített be az életébe, melyek folyamatosan tarthatóak voltak. Nem túlzásokra épülő, de nem is az unalomba forduló alulpozícionált célokat. Érdekes párhuzam ezzel az evészavarosok helyzete. Számukra is különösen nehéz volt a korlátozás időszaka, mivel életükben az egyensúly megtartását fontos szabályok segítik. Ez idő alatt sok minden ebben felborult. Ilyen például a heti egyszeri bevásárlás igénye, mely egy pl. bulimiás vagy falászavaros betegnek emberfeletti csábítást jelent. A lényeg tehát az önmagunk számára megfelelő egyensúlyban keresendő. Ez pedig át is vezet a konklúziók és a jövendőbeli teendők irányába. 

A karantén megszűnte ismét egy változás. 

Sok pozitív szokást is kialakítottunk, melyeket nagyon nehéz megtartani, ahogy a rohanó világba szépen visszacsúszunk. Érdemes lehet tehát az új időszámításra (After Korona) is úgy tekinteni, mint új lehetőségre. Leülhetünk és visszatekinthetünk a Before Korona életünkre, mi az, ami jó volt benne, mi az, amit érdemes megtartani és mi az, amit másképp szeretnénk. Akár össze is írhatjuk a változásra irányuló elképzeléseinket és a nyár folyamán tesztelhetjük őket.

Írjatok, nektek mi működött jól  a korlátozás alatt. Mi az, amit tovább vinnétek, és hogyan építhető be mindez az életetekbe.

 

Címkék:

Dr. Menczel Zsuzsa PhD

Tanácsadó szakpszichológus életvezetési tanácsadó, sportpszichológus, szakíró

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)