Mit vegyek fel?
A 44. telemet kezdem meg futással, ezért bátran merem állítani, hogy nem szabad megijedni akkor sem, ha hőmérő "higanyszála" 0 fok alá süllyed, vagy ha hótakaró lepi el a megszokott útvonaladat. Egy-két tél alatt megszerzitek azt a rutint és tapasztalatot, hogy miként álljatok neki a téli futásaitoknak. Az egyik legfontosabb az, hogy az öltözéketeket helyesen tudjátok megválasztani, mert az nagyban befolyásolja a futás élményét. Ne ijedj meg, ha kezdő futóként nem találod el elsőre a rétegek számát, vagy vastagságát! Az elején biztosan lesznek olyan alkalmak, amikor alul, vagy túl öltözés lesz az eredmény. A lényeg az, hogy figyeld a tested jelzéseit, hogy te miként reagálsz a hőmérséklet adottságaira.
Én például, nagyon jól bírom a meleget, de sokkal érzékenyebb vagyok a hidegre. Az egyetlen hosszabb ideig tartó sérülésemet a rekord hidegeket megdöntő 1984-85 telén szenvedtem el, amikor a hosszú futás alkalmával megfázott a térdem. Azóta a mínusz fokokban legalább két nadrágban futok. Versenyző koromban a testhezálló fazonokat részesítettem előnyben az aerodinamikai szempontok miatt, másrészt akkor az volt a menő. Ma már inkább a lezser fazont favorizálom második rétegnek. Napjainkban, megvan minden lehetőségünk arra, hogy jó választással minden testrészünket megóvjuk a hidegtől. A réteges öltözködést részesítem előnyben, hiszen egy hétvégi hosszú futás alkalmával a napszaktól függően akár 5-6 fok különbség is lehet az indulás és az érkezés között. A vastagabb technikai felsőhöz, egy vékony mellényt viselek, ami a széltől óv, és bármikor levehetem. Vannak olyan meleg ruházatok amiken két kocsis cipzárral, vagy külön levegő ki és beáramlására kialakított szellőzőkkel segítenek alkalmazkodni az időjárás szeszélyeihez. A téli ruházatunkból nem hiányozhat a sapka a fejpánt és a kesztyű sem.
A nyúl sem gimnasztikázik, mégis gyorsan fut
A téli futócuccokat jobbára csak azok tudják kihasználni, akik korán reggel, vagy késő este futnak, mert a napközbeni hőmérséklet az őszi ruhatárunknak kedvez. Arról nem is beszélve, hogy ezek a holmik már a közelgő tavaszi viseleteid is lehetnek. Az előkészületek másik kulcsfontosságú eleme az izomzat felkészítése a hidegebb idő által okozott helyzetre. A havas, csúszós úton a mozgáskoordináció is megváltozik. A futás megkezdése előtt érdemes egy pár percet rászánni. Rohanó világunkban, talán erre a legnehezebb időt és energiát szakítani. A 90-es években, egy olasz edző kérdésére úgy válaszoltam, hogy talán 3-4 percet nyújtok futás után. Gyenge ürügynek tűnt, hogy az akkori edzőm ideológiája, miszerint a nyúl sem gimnasztikázik, mégis gyorsan fut. Megrökönyödve nézett rám és azt válaszolta, hogy a nyúl pedig nem fut maratont.
Onnantól kezdve, mintha kicseréltek volna, mert nagyon komolyan vettem a nyújtást. Ez pedig viszonylag rövid idő után meglátszott a teljesítményemen. Az olasz futókultúrában központi szerep jutott már akkor is az izomzat karbantartásának. Talán nem véletlen, hogy az afrikai dominancia idejében két olimpiai aranyérmet tudtak szerezni maratonfutásban. Van, aki a statikus nyújtásban hisz, én jobban szeretem a dinamikus gyakorlatok használatát futás előtt. Erre a "varázsszerre" a gyógytornász hívta fel a figyelmemet, de biztosan vannak más rituálék is, amiben hisztek. A lényeg az, hogy csináljátok, mert sok kellemetlenségtől óvhat meg, másrészt mentálisan is segít a futásra hangolódni. Ez még nem feltétlenül az endorfintermelő fázisa a futásunknak (35 perc körül kezdődik a kutatások szerint), de az adrenaliné biztosan.
Az élmény, ami örökre megmarad
Nevelő edzőmnek, Laci bácsinak az egyik legkedvesebb elfoglaltsága volt a szűz hóban való futás. Ez nem a sebességről szólt elsősorban, hanem a mozgáskoordináció fejlesztéséről. A térdet muszáj volt emelni, ha nem akartunk megbotlani a hóban. Hazánk éghajlata és domborzata nem kedvez annak, hogy túl sok ilyen jellegű élményt szerezzek, de ami van, arra örökké emlékezni fogok. A végeláthatatlan mezőn csak a mezei nyulak, az őzikék és mi voltunk. Harmonikus könnyed mozgásuk és a mienk között óriási különbség volt, mint ahogyan a sebességben is, de ez nem zavart senkit sem. A kenyai törzsek beavatási szertartásában, a felnőtté válás elengedhetetlen rituáléja volt az antilop kifárasztása, majd elejtése. Nem tudom, hogy ott milyen sors várt volna rám, de itthon sosem lettem volna felnőtt, ha ez lett volna a kritérium. A száraz talajon sem volt sok esélyünk, de a hó legfelső rétegén keletkezett hártya állandóan beszakadt a talajra érkezés fázisában. Szerencsére nem volt ilyen elvárás velünk szemben, csak az hogy minél több időt legyünk a szabad levegőn és érezzük jól magunkat. Mindezek ellenére amikor látómezőbe került egy négylábú, akkor felcsattant a vezényszó, hogy kapjuk el valamelyiket. Ez inkább csak a magunk szórakoztatásának szólt és nem azért, mert valamilyen esélyt láttunk volna rá. Még mindig mosolygok, ha csak rá gondolok.
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)