Magazin

Blog

Nulla felkészüléssel elindulni a spártai futáson? Őrültség vagy túlzott lelkesedés?

A múlt héten részt vettem az újabb megmérettetésen, de nem kirobbanó formában vágtam bele. A legutóbbi cikkemben arról volt szó, hogy mennyi sérülés ért engem a sportpályafutásom során; legutóbb két és fél hónapja szakadtak el részlegesen a szalagok a jobb bokámban. Kérdéses, hogy vajon szabad-e ennyi idő után spártázni?

Nem készültem fel a versenyre, nem volt meg az elszántság. Jó, ha kétszer jutottam el futni az elmúlt két hónap alatt. A fizikum visszaesett körülbelül egy erős kezdő szintjére. Eszméltem, hogy mindjárt eljön a verseny és nem készültem rá semmit. Úgy voltam vele, hogy akkor legalább megnézem, mit bír a testem felkészületlenül egy ilyen hatalmas fizikai megterhelés közben. Tehát most csupán a kíváncsiság ösztönzött arra, hogy megcsináljam. Ebben a cikkben arra akarok kitérni, hogy egy hobbi futónak érdemes-e elindulnia egy „super” távon.

Tokajban szombaton reggel a 10:15-kor induló futamban rajtoltam el. Az időjárás nem volt kegyes, esett, de a legrosszabb, hogy a versenyt megelőző két napon is végig esett. A tokaji hegyvidék homokos, földes ösvényeinek nem igazán tett jót az állandó égi áldás. Az egész hegy egy hatalmas sárkupac volt.

IMG_9890_pici

A táv 18 km 27 akadállyal (Super Spartan) volt, közel 1000 méteres szintkülönbséggel. Vízszint szinte sehol sem volt, tehát a combfeszítő és -hajlító végig terhelés alatt állt. Az igazán rossz terepviszony és a single track miatt jó, ha öt kilométert futottam. Nem ez volt életem versenye, sok helyen torlódott a sor, a haladás korlátozott volt a hatalmas sár miatt. Számtalanszor bedugult a sor. Én közel négy óra alatt értem be. DE! Ha nincs sérülés és állandóan terhelés, edzés alatt tartom magam fizikálisan, ez bőven három óra alatt lett volna. Ez nem így volt, felkészülésem – mint említettem – nulla volt.

A távnak körülbelül az első harmadáig a megfelelő légzéssel voltak problémáim, nem találtam a ritmust, a tüdőm elszokott a futástól. Szerencsére a későbbiekben hamar felvette a ritmust és utána  jól tette a dolgát.  Viszont a táv felénél hiába töltöttem zseléket, megittam három magnéziumshotot, nem segített. Iszonyatos görcsök keletkeztek a combomban. Öt perc futás, két perc nyújtás - ebből állt egy fél óra és ezzel is rengeteg időt vesztettem. Nem bírta a combom, a különböző akadályoknál a hátam volt gyenge, a húzódzkodásom megszűnt, ami a spártai akadályfutásnál nagyon fontos lenne.

Tanácsok kezdő spartan race versenyzőknek

Összességében, ha valaki teljesen kezdőként akar indulni egy Spártán, tegye meg! Én sem bántam meg. De annál több a célom, minthogy beérjek a finisbe, megkapjam az érmet és a pólót, aztán szürcsöljem a sörömet. Felelőtlenség volt gyenge bokával és felkészületlenül belevágni. De tisztában is voltam az edzettségi szintemmel, ezért végig tudtam csinálni emberi időn belül. (Van, aki így is 9-10 óra alatt teljesítette ezt a távot).

Aki teljesen kezdő, semmiképpen se a Superen kezdjen, hanem egy Sprinten. Feleannyi a táv és feleannyi az akadály. Ha egy színvonalas eseményen akarunk részt venni, olyanon, ahol nem csak a csapatépítő „hobbistákat” akarjuk kerülgetni, akkor készüljünk rá!

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)