Magazin

Blog

Out of office - Két irodista Magyarországon és a nagyvilágban

Az elmúlt két év sokat változtatott az utazási kedvünkön és a szokásainkon. A COVID mindenre rányomta a bélyegét, a korlátozások és szigorítások a korábban kalandvágyó utazókat is eltántorították újabb úticéljaik felfedezésétől. Nem úgy az irodában, rendszerint tőlem egy asztalnyira sportigazgatóként dolgozó Buczkó Beát, aki párjával elapaszthatatlan lelkesedéssel járja a be a nagybetűs világ izgalmasabbnál izgalmasabb országait - legutóbb Grúzia és Kirgizisztán került terítékre, ezekről az utakról kérdeztem őt.

Sok ember számára az utazás egyet jelent a tengerparti nyaralás fogalmával  - homokos tengerpart, pálmafák, all inclusive ellátás, pihenés. Kapva-kaptam az alkalmon, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból. Ti is így kezdtétek?

(Mosolyog.) “Igen, mi is tengerparti nyaralásokkal kezdtük! Bulgáriától Horvát- és Görögországon keresztül Spanyolországig bejártuk a felkapott nyaralóhelyeket, és teljesen jól elvoltunk 1 hét semmittevéssel! Aztán két dolog történt: egyrészt elkezdtünk itthon egyre többet túrázni, másrészt a Facebook feldobta egy kalandtúrákat szervező cég hirdetését. Egy ideig csak nézegettük, majd úgy voltunk vele, hogy miért ne? Mindketten szeretjük a kihívásokat, vágjunk bele!”

“Kezdésként csak hétvégi túrákon ismerkedtünk a Wanderwellel (hótalpas túra Fátrában, csúcshódítások a Tátrában), aztán jöttek a hosszabb túrák. Vagyis, csak jöttek volna, mert helyettük megkaptuk a COVID-ot és a korlátozásokat…”

Ahogy Bea meséli, szerencsések voltak, hiszen közös szenvedélyük a sport - legyen szó crossfitről (egy ilyen edzésen ismerkedtek össze), futóversenyekről, akadályfutásról vagy túrázásról. A korlátozásokat is jobbára a sportnak köszönhetően vészelték át - a lakásukban edzősarok várta őket, odakint meg a túrabakancs és Magyarország középhegységei. Felfedezték a Pilist, a Börzsönyt, a Budai-hegységet és a Bakony szebbnél-szebb helyeit. A mókuskerék helyett inkább a hazai túra ösvényeket koptatták, megalapozva ezzel a jövő kihívásainak.

Miután minden 2020-as foglalásukat törölniük kellett a 2021-es év tervezéseinek kettőzött erővel vágtak neki.

“Számomra a kihívás egyben élményszerzés is! Biztosan a sportolói múltamból is fakad, hogy folyamatosan keresem azokat a dolgokat, amik kimozdítanak a komfortzónámból és valami újat adnak. Ez lehet egy hosszabb, nehezebb, meredekebb túra, egy magasabb csúcs, vagy éppen egy teljesen ismeretlen étel vagy ital (kumisz :D) megízlelése.”

Ha már szóba került a kumisz, miért éppen Kirgizisztán?

“Lehet, hogy ha nem látom meg a Wanderwell hirdetését, akkor sosem jut eszembe, hogy elutazzak Kirgizisztánba vagy Grúziába...bár szerintem előbb-utóbb bekövetkezett volna, hogy egyre távolabbi célpontokat nézzünk ki. Grúzia még Európa része, de Kirgizisztán már Belső-Ázsiához tartozik. Nekem ez volt az első olyan utam, amikor kimozdultam az öreg kontinensről. Ösztönzött  Kirgizisztán ismeretlensége, a mássága, a fizikai és mentális kihívás, amit egy ilyen úton megél az ember, és valószínűleg a sok Leslie L. Lawrence könyv is, amelyeket gyerekkoromban olvastam, és amelyek nagy része Ázsiában játszódik.”

Kirgizisztán egyike a darabokra szakadt Szovjetunió egykori tagállamainak. A földrajz órákról ismerősen csengő Tien-San által szabdalt hatalmas ország több mint kétszer nagyobb Magyarországnál, népessége viszont alig haladja meg az 5 millió főt. A gyér népsűrűségnek hála egymást követik az elképesztő és szinte háborítatlan természeti szépségek, mint a Köl-tor, a Söng-Kul, a Jeti Ogüz vagy az Ala Kul. A szavak hangzása is a történelem rég elfeledett időszakába kalauzol minket, egy ismeretlen világba.

Joggal merülhet fel: hogyan lehet eljutni ezekbe a keleti országokba, egyáltalán milyen feltételeknek kell teljesülnie a beutazáshoz?

“Semmi extra feltétel nem volt: útlevelet és EU-s oltási igazolást kértek. A kirgiz hölgy, aki az útlevelek csekkolását végezte, valószínűleg még nem sűrűn látott magyar okmányt, mert elég sokáig nézegette, faggatott, hogy miért és hanyadjára járok itt, honnan jöttem....aztán a kollégája, akit odahívott a helyzet tisztázására csak intett, hogy menjek. 

Mindkét út elég hosszú volt. 

Grúziába Budapestről utaztunk Wizz air-rel Kutaiszibe, onnan 3 órát buszoztunk Tbiliszibe. Tbilisziben terepjárókba pattantunk, amelyekkel úttalan-utakon döcögtünk órákon keresztül, míg végül elértünk Dartlo faluba, ahonnan a 4 napos sátras, hátizsákos túránk indult.

Kirgizisztánba csak átszállással jutottunk el: a Turkish Airlines először Isztambulba, majd Bishkekbe repített minket. Országon belül legtöbbször egy kisbusszal mozogtunk, de a 3 napos trekking túránk kiindulópontjára egy katonai jármű vitt el minket. Kalandos volt!”

Mint ahogy a kedvenc sztorik is. A köztudottan béka-fóbiás Beának minden démonjával meg kellett küzdenie a sztyeppén: “A béka kaland csak utólag vicces! Kirgizisztánba a 3928 méter magas Ala-kul-hágóról leérve az estét jurtákban terveztük eltölteni. A faluban volt egy melegvizes medence, ahol kinyújtóztathattuk a lábunkat a túra után. Aztán a jurtába visszaérve jött a sokk: útitársam közölte, hogy itt békák vannak! Én iszonyatosan kivagyok tőlük, a világból is ki lehetne kergetni velük.  Szóval fogtam egy túrabotot, kinyitottam 160 centire, leültem a matracom közepére, és a fejlámpám fénykörével pásztázva vártam a felmentősereget. A párom kb. fél óra múlva érkezett meg, ellazulva a meleg víztől, és ez a kép fogadta. Sajnos a békákat nem tudta elkapni, így még fél órát vártunk a túravezetőre, aki intézett nekünk egy emeletes ágyat.” - meséli már félelemmel vegyes derűvel.

“Grúziából a kedvenc sztorim a tehenekhez kötődik. Egyik este egy réten, egy tehéncsorda szomszédságában vertünk sátrat, ahol már fejték a teheneket. Egyik túratársam kért egy pohár tejet, mire kaptunk egy vödröt, hogy szerezzünk magunknak. Fejtél már tehenet? Nagyon nem egyszerű! Az est vége az lett, hogy az egyik kapatos lovas a vödröt lóbálva üldözte a teheneket, aztán megvendégeltek minket egy hacsapuri vacsorára, aminek az elkészítésébe minket is bevontak. És pont ebben rejlik ezeknek a túráknak a szépsége: úgy látjuk az országot és a benne élőket, ahogy vannak, és nem ahogy a nagyvárosokban a turistáknak megrendezett műsorokban előadják.”

Beáék országról-országra járva egyre magasabbra jutnak, joggal merül fel a kérdés, a Tien-San után következhet a Himalája?

“Soha ne mondd, hogy soha, nem nehéz vérszemet kapni. Magyarországon kezdtük, majd jött az ismerkedés Tátrával. Eljutottunk 2000 méter fölé, voltunk a Rysy-n, ami 2500 méter körül van. Majd jött Grúziában az Atsunta-hágó, ahol 3500 körül jártunk. A jelenlegi legmagasabb pont, amin álltam, az a kirgiz Ala-kul-hágó, ami az órám szerint 3928 méteren volt. A következő cél 4000 méter fölé kerülni, aztán majd meglátjuk, hogy meddig bírjuk, meddig teljesíthető számunkra.”

Az biztos, hogy a legutóbbi rekordhoz képest még pontosan 4920,86 méternyi okuk van arra, hogy újabbnál is újabb országok és magaslatok felfedezésére tegyenek próbát. Kérdésemre, hogy mi lehet a következő úticél, merre  sodorhatja  őket az orientalizmus szele? - cinkosan csak annyit mond: “Van még pár szovjet utódállam, lehet válogatni!”

“A bakancslistám élén egyébként Mongólia van, ha egy ilyen utat látnék, egy percig nem gondolkoznék, hogy menjek-e! Ezen kívül nagyon szívesen kalandoznék Oroszországban, Tibetben és Nepálban is. Persze ez nem azt jelenti, hogy Magyarország és Európa el van felejtve! Kis hazánkban is sok-sok olyan útvonal van még, ahol bőven akad felfedeznivaló!”

Az egyre sokasodó élmények és kalandok hatására ma már a közösségi médiában is nyomon követhetőek Beáék: “Az ismerősök visszajelzései ösztönöztek arra, hogy elkezdjünk blogolni. Sok helyre megyünk, nekem meg rövid az eszem - a bloggal évek múlva is újraélhetőek maradnak a kalandjaink! Plusz ez is egy közös dolgunk a párommal, hiszen a blogot és az Insta fiókunkat is ketten vezetjük. Szóval ha szeretitek a természetet és a kalandokat, akkor tartsatok velünk!”

Ha még több élményre, kalandra vagytok kíváncsiak túráikkal kapcsolatban, látogassatok el az Out of office - Két irodista Magyarországon és a nagyvilágban oldalra vagy lelkesen lájkoljátok hétről-hétre az outofoffice.hiking.blog instájukat!

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)