Magazin

Blog

Pálca rulez - Mire való a lovaglópálca?

Szinte naponta előfordul, hogy innen-onnan a részlegünkön felbukkanva, lovaglópálcát egészen kreatív módokon próbálgató, teljesen különböző korosztályú vásárlókkal találkozom. Az a legjobb, amikor nem látják, hogy a szomszéd sorból figyelem őket...

...majd mikor megjelenek a közelükben, a reakcióikat látva nem bírom ki mosoly nélkül. Ilyenkor az első gondolatom: vajon tudják, hogy egyébként mire való a lovaglópálca? Tudják, hogyan kell HELYESEN használni? Sokan már kezdő felszerelésként megveszik a kislányoknak a rózsaszín pálcát a kobak mellé, mert színes és nem drága, de sokáig úgyis csak zavarni fogja, hogy eggyel több dolgot kell a kis kezébe fogni. Régóta terveztem már, hogy erről is írok  Nektek egy szösszenetet… Tudni kell, hogy a ló olyan, mint a bicikli: magától nem megy. Folyamatosan hajtani kell, minden lépést, ügetőlépést és vágtaugrást külön kérni kell tőle, különben előbb-utóbb megáll. De hogyan, melyik testrészünkkel tudjuk leginkább segíteni őt ebben?

Az elsődleges segítségek fontossági sorrendben (!):

  1. Derék és testsúly
  2. Csizma
  3. Szár

 A másodlagos segítségek erősségi sorrendben:

  1. Hang
  2. Pálca
  3. Sarkantyú

Fontos, hogy a másodlagos segítségeket az elsődleges segítségek MEGERŐSÍTÉSÉRE használjuk, nem pedig azok helyettesítésére. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amikor a ló egyértelműen nem reagál az elsődleges segítségekre, tehát nem megy előre, vagy késleltetve reagál, akkor van szükségünk a pálcára. De hogyan? Először is: akkor vegyünk pálcát magunkhoz, amikor az ülésünk már lépésben, ügetésben, és vágtában is független a kezünktől, tehát nem használjuk a szárakat kapaszkodónak még véletlenül sem és nincsenek önkéntelen, hirtelen kézmozdulataink (az edzőnk szerint sem...) A pálcahasználat célja nem a ló folyamatos fenyítése, hanem az, hogy összekösse magában az engedetlenséget annak következményével, a pálcával és később egyáltalán ne legyen rá szükség. Ezért jól kell használni: kellő időben, a kellő mértékben. Sok lovas kezdetben nem nem mer hozzányúlni a pálcával a lóhoz, mert fél a ló reakciójától (ledob), vagy attól, hogy ezzel fájdalmat okoz neki. Nem célszerű apró mozdulatokkal pöcöktetni se a ló  lapockáját, se a farát, mert nem fogja tisztelni a pálcát, eltompul az adott segítséget illetően és előbb-utóbb egyszerűen nem fog rá reagálni. Megint csak mondom: öt-hatszáz kilóról van szó… A pálcasegítség akkor a leghatékonyabb, ha egyszeri és határozott mozdulattal történik, a kérdéses helyzetet követően AZONNAL.

A ló rövid távú memóriája nagyon rövid.

Ha tíz másodpercen belül nem jutalmazom, vagy büntetem, később már nem tudja összekötni, hogy mit miért kapott… A megfelelő csuklómozdulatot is gyakorolni kell, mert pálcahasználat közben nem illik belerántani a ló szájába, hiszen ezzel egymásnak ellentmondó utasításokat adunk neki, amitől jogosan zavarodik meg, és nem érti, hogy most menjen, vagy álljon meg… Egy irányadó gondolat, amit érdemes a fejünkben tartva lovagolni: legjobb, ha egyenesen arra törekszünk, hogy ne kelljen pálcát használnunk. Régen, amikor a simulékony ülést tanították, sok edző hozta a papírpénzes példát, mi szerint gondoljunk arra, hogy a fenekünk alatt egy nagyobb címletű papírpénz van, és ha elemelkedik a hátsónk a nyeregtől, akkor bizony kiesik. Ezt némileg továbbgondolva, el lehet játszani a gondolattal, vajon mennyit használnánk a pálcát, ha minden egyes pálcahasználatért fizetnünk kellene egy bizonyos összeget?... 

 A pálca jó, ha mindig nálunk van, de csak indokolt esetben érdemes használni

Legyen ott a kezünkben, mert bármikor kellhet, de próbáljuk meg kihozni magunkból a legtöbbet, izzadjunk, ha kell. Úgy lehet sokat fejlődni, ha szigorúak vagyunk magunkkal szemben is. És persze mérlegeljünk! Edzőnk ebben sokat segíthet. Vajon valóban megérdemli a pálcaütést a ló az adott helyzetben, vagy csupán arról van szó, hogy a lovas nem jól adja a segítséget, ezért nem kapja vissza a kívánt eredményt? Ültem már olyan lovon, ami annyira eltompult az állandó pálcázástól, hogy anélkül nem tudtam elindítani ÜGETÉSBEN! És ez nem vicc…Egyes lovak pontosan tudják, mikor van a kezünkben pálca és mikor nincs, és ennek megfelelően is dolgoznak.

A  lovassportokhoz használt pálcák csoportosítása: 

Rövid pálca: 50-75 cm „Elöl”, használjuk, a ló lapockáján, nyakán. Ugrómunka során érdemes használni, mert nem zavar, nem akad el semmiben. Ugróversenyekre maximum 75 cm-es pálcát lehet bevinni. Ilyet szoktak venni még a kisebb gyerekeknek is, mert ők még könnyebben bánnak vele. 

Hosszú pálca: 90-130cm „Hátul” használjuk, a ló farán, combján. Idomító pálcának is nevezik, mert idomítólovaglásnál érdemes használni. A hátulsó végtag munkáját ösztönzi, ezáltal a ló jobban „belép maga alá”, jobban dolgozik a hátuljával, mozgása kerekebb lesz, mely nemcsak szebb látvány kívülről, de a lovas számára kényelmesebb is ilyenkor a lovon ülni. (Díjlovas versenyen a program lovaglásakor azonban tilos bevinni a négyszögbe.) Nagyon fontos tudni, hogy mindig hátulról lovagolunk előrefelé, nem pedig fordítva, ezért a  ló hátuljára érdemesebb hatni a pálcával is, ez az oka, hogy  én a hosszú pálcát preferálom, csak versenyre viszem be a rövidet, de persze ízlések, és pofonok… Ti milyen pálcát szerettek használni?  

Címkék:

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)