Magazin

Blog

Sándor Szűcs

2018. december 7.

Sport és Én Mint mindenki más én is jártam testnevelés órára az általános iskolában és a gimnáziumi éveim alatt is. Más kérdés hogy ahogy növünk úgy valamilyen oknál fogva eltávolodik az ember a mozgástól, ellógjuk, mindenféle történetet kitalálunk hogy „Tanár úr most én …. – ez meg az a bajom „ Valamiért máshogy tekintek most már a sportra.

Úgy gondolom gyerek fejjel nem látjuk a jelentőségét nem vagyunk tisztába jótékony hatásaival hiszen nem is foglalkozunk vele – csak amolyan „kötelezettségnek” látjuk az iskolában. Történetemet kezdeném az elejétől, Mindig vékony alkat voltam, nehezen tudtam hízni , erre is nagyon „büszke” voltam mert bármit ehettem nem zsírosodtam, alapjába véve kiskoromtól kezdve sportoltam (5éves kortól) küzdő sportoltam, versenyek, edző táborok és az egyik edzőtábor ideje alatt csak pizzák meg ilyen gyorskajánkon éltem 2 hétig és úgy jöttünk haza, hogy volt már kis felesleg – ekkor örültem neki, hogy végre nem csont vékony vagyok hanem kezdek alkatosodni úgymond. Onnantól kezdve ha keveset ettem jöttek rám a kg. Odáig jutottam hogy, 93 kg voltam a 168 cm – es magasságomhoz. A sport is abba maradt, jobban érdekeltek a számítógépes játékok, bulizás, haverok…stb. Még a dohányzásra is rászoktam. 7 éven át dohányoztam , időközbe vissza köszöntött a sport, de ekkor amolyan mozgás volt csak, tehát lejárogattam konditerembe edzettem, de ugye ekkor még úgymond nem tudatosan csak úgy edzettem amihez épp kedvem volt, mondani se kell, azt hogy mit ettem abszolút nem figyeltem. 

 

Bicikliztem heti 40 km és rövid időn belül lement a felesleg egy része persze csak 10 kg-tól szabadultam meg összesen, így lettem 83 kg aztán 78-83 közt ingadoztam. Sokáig azt a formát „tartottam” Úgy ahogy edzegettem de nem komolyba meg nem „szakszerűen”. Sikerült lejjebb tornázni magam 75 kg-ra és ezt a formát is sikerült tartanom sokáig ekkor már nagyjából azért látszódott a különbség de még ekkor is inkább zsírosabb voltam mint izmos. A bulizás visszább szorult kicsit, de nem jelentősen. Tartottam sokáig az akkori súlyom (75) aztán egy hosszú párkapcsolat vége után, újra a bulik, haverok a köbön. Mivel nehéz időszak volt ez számomra a bulizásba menekültem. 

Nem túlzok mikor azt mondom hogy mindennap lerészegedtem. Most ebbe a pillanatba is vissza gondolva csoda hogy a szervezetem bírta azt a szintű mérgezést amivel akkor sokkoltam non-stop a testem. Alkoholista lettem. 

Vissza híztam 83 kg-ra körülbelül. Nyár vége fele tükörbe néztem és nagyon undorodtam magamtól és még mélyebb depresszióba estem, tehetetlennek, értéktelennek tartottam magam. Olyan személynek aki semmit nem képes megcsinálni, akinek az élete csak a bulizás… ez cél? Gondoltam magamba. Augusztus vége fele egy szintén illuminált éjszakán egy barátomnak „kisírtam” ami bennem volt és akkor megfogadtam magamnak, hogy szeptember elsejével kőkemény edzésbe kezdek, olyan dolgokat fogok leművelni amiről más csak álmodik. Persze ekkor mint mindenki másban, bennem is volt az az érzés hogy „majd én megmutatom, mindenkinek, kit hagytatok el, kivagyok ” szokásos bizonyítási vágy amit mindenki tapasztalt már valószínűleg akit, hátba szúrtak többen egyszerre. Valóban szeptember 1-jével kezdetét vette az edzések akkor jobban vissza fogtam a bulizást, de még dohányoztam. 

Futottam reggel- este összesen napi 8-9 km-t, úgy hogy előtte semmi. Nagyon hirtelen, nagyon megterheltem a szervezetem – a kajálásra ekkora odafigyeltem 90%-ban . Miután 2 hétig csak így csináltam utána már csak heti 3-4x futottam 4 km-t összesen és így közel 2 hónap alatt 15kg-t dobtam le magamról így lett a súlyom 65-66 körül. Örültem nagyon jöttek a vissza jelzések aztán szépen lassan hébe hóba újra előtérbe került a bulizást de már jelentősen kevesebbszer mint előtte. Később szembesültem a ténnyel 2 nagyon nagy rosszul lét után – és kivizsgálások után, hogy pánik beteg vagyok. 

Pszichiátria, nyugtatók.. ezt az utat látták előttem többen. Vonaton nekem, hogy utazzak kihívás volt féltem hogy mi van ha ott leszek rosszul nem segít senki, persze ez egy szituáció a sok közül. Nehéz egy ilyen dologgal együtt élni – ekkor még így gondoltam. De ezekre én nemet mondtam. Megfogadtam magamnak hogy szembeszállok ezzel a betegséggel és ekkor nagyon komolyba elkezdtem az életemet megváltoztatni se cigi, se alkohol, több mozgás , tudatosabb étkezés. Sikerült leküzdenem a betegségem, abszolút kontroll alatt tartom, sőt igazából nincs mit már, mert kigyógyítottam magam. Egyedül, mert kevesen tudtak erről, a szüleim abszolút nem tudták ezt a dolgot. Már én önálló vagyok, egyetem mellett dolgozok, hogy megélhessek. Jelenleg ott tartok hogy már több mint 4 éve nem dohányzok és abszolút nem iszok. Súlyom 70 kg. Heti szinten futok 40-50 km-t. Saját testsúlyos edzés az életem, egyik alappillére eleve a mozgás. Most már nem úgy edzek hogy azért , mert le akarok fogyni, hanem azért hogy még több olyan gyakorlatot tudjak a magaménak ami egyszerűen rácáfol arra hogy azt gondoljuk hogy ezt én úgyse tudnám megcsinálni, pedig bárki képes rá – Én ezt mutatom meg mindenkinek, hogy mindenki képes rá. 

Aki hajlandó küzdeni az álmaiért és nem csak alvás fázisában él benne. Úgy gondolom, hogy egész messzire jutottam az elszántság és kitartás erejével, de ez mind nem ment volna ha nem hiszek saját magamban. Meg kell tanulni hinnünk magunkban, folyamatosan fejlesszük a személyiségünket, tudatosan! Nyissunk ablakot a világra, mert sokkal több mint amit lát az ember. Ha igazán fontos a célod és teszel érte, az élet próbára tesz, mennyire vagy elkötelezett, de ha kiállod az olykor igen nehéz próbákat utána az élet támogatni fog és lehetőségek tárháza nyílik meg előttünk.

Decathlon sportközösség

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)