Ma már tömve vannak hétvégéken a versenypályák és az a menő, ha minél fiatalabb korban, minél nagyobb pályán megy valaki. Figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy ez a sportág hozzáértés nélkül életveszélyes. Hozzáteszem, nem mindig a gyerek akarja. Ezt látva szeretnének sokan, akár már az alapok alapjainak elsajátítása után-, alatt-, előtt saját lóra szert tenni. Amivel nincs is semmi gond, amelyik család ezt megengedheti magának, ott ennek nincs is akadálya. Vagy talán mégis van...
Az anyagi tényező önmagában kevés
Egy dolog ugyanis az anyagi tényező. Fontos dolog, nélkülözhetetlen, de csak egy a sok másik ugyanolyan fontos és a biztonság, valamint az eredményesség szempontjából nélkülözhetetlen feltétel közül. Lótulajdonosnak lenni legalább akkora felelősséget, terhet, fáradságos munkát és aggódást jelent, mint amennyi örömmel jár, ha minden feltétel adott. Mit jelent tulajdonképpen egy saját ló azon kívül, hogy ki kell fizetni a bértartást, az állatorvost, a kovácsot, az edzőt és az egyéb, rendszeresen felmerülő költségeket? Lovat tartani napi szintű elfoglaltság, ami több órát vesz igénybe. Legtöbben a boxos megoldást választják és annak, aki versenyezni szeretne, nem is nagyon van más választása, hiszen ha sportteljesítményt várunk egy lótól, akkor biztosítanunk kell neki a megfelelő körülményeket.
Egy boxos lóhoz minden nap ki kell járni és mozgatni kell. Nemcsak azért, mert el szeretnénk jutni vele egyről a kettőre, hanem mert nagyon érzékeny az emésztőrendszere és a mozgás hiányára is ennek megfelelően tud reagálni. Az úgynevezett kólika, többek között az emésztőszervrendszer panaszainak gyűjtőfogalma a lovaknál. Nagyon gyakori és az enyhe görcsöktől, melyek mozgatással enyhíthetők, egészen odáig terjedhetnek, hogy előkerül a lószállító, menni kell a klinikára, anya imádkozik, apa számol, a kis lovas a könnyeivel küszködik. Tehát ezt elkerülendő lehetőleg minden nap mozgatni kell, negyven fokban is, ünnepnapokon is és télen is. Ha elutazunk, kérjünk meg egy megbízható lovast, hogy legyen gondja rá. A mozgatás történhet nyereg alatt, vagy futószáron, illetve lehet karámozni, vagy ahol van jártatógép, az egészségügyi jártatás részeként azt is lehet használni.
A saját ló nagy felelősség
Tiéd a ló, tiéd a felelősség
Egy saját lóval kapcsolatban minden döntést a gazdája hoz meg. (És dönthet rosszul…) Mennyi abrakot egyen? Milyen abrakot egyen? Kapjon-e kiegészítésképpen valamilyen vitamint, biotint, ízületerősítőt, egyáltalán mire van valójában szüksége? Ápolni kell napi szinten, észre kell venni, ha sérülése van, ha nem érzi jól magát, ha kólikagyanús tüneteket produkál, mert bizony az állatorvos drága mulatság. Ügyelni kell a lábvégek és paták tisztán és szárazon tartására, mert a nyírrothadás kezelése sem tartozik a tíz legjobb elfoglaltság közé napi szinten, hogy a csüdsömört ne is említsük. Szakszerűen kell bánni vele és ez szokta a legnagyobb problémát jelenteni kezdetben, mert sokan nagyon korán vesznek saját lovat és onnantól kezdve a saját bőrükön tanulnak meg mindent. Pedig sokkal egyszerűbb előtte néhány évig iskolalovakon tanulni az alapokat és itt nem csak a lovaglásra gondolok. Szakszerűen, tehát veszélytelenül megközelíteni, megfogni, elengedni, vezetni, megkötni, ápolni, szerszámozni, futószárazni, szállítani ugyanúgy külön meg kell tanulni a lovat. Ez pedig sejthető, hogy nem két hét, de nem is két hónap, még a két év is kevés. Ráadásul napi szintű gyakorlásként értendő, nem évente egyszer egy hét lovastáborban való részvételként. Határozottan, de erőszak nélkül kell elérni, hogy a ló elismerje gazdáját rangban felette állónak. Ezt is tanulni kell és itt pedig nem a természetes lókiképzés különböző ágaira próbálok utalni, hanem a lóval való alapvető, magabiztos és ellentmondást nem tűrő viselkedésre. Amiből manapság a legkevesebb van minden embernek, az a türelem. Rohanunk, állandóan csúcsra járatjuk magunkat és az azonnali látványos eredményeket szeretjük. Csakhogy ez előbb-utóbb visszaüt, remélhetőleg nem egy súlyos baleset formájában. Hiába kecsegtet egy jól kiképzett, drága ló megvétele azonnali sikerrel, ha nem olyan tudású lovas társa lesz, előbb-utóbb kudarcélmény lehet belőle, melyből a lelkünket kigyógyítani sokkal több idő, mint valamit a nulláról megtanulni. Egy problémás lovat pedig még nehezebb eladni… Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez egy könnyű sport, sajnos nagyon nem az. Ahány lovas, annyi történet, annyi egyéni út, de előbb-utóbb a legtöbben belátják, hogy az alapokra különösen nagy hangsúlyt kell fektetni. Csak valaki elhiszi, valaki pedig kipróbálja. Szerintem inkább higgyétek el…
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)