Azt a napot, amikor hivatalosan is gazdájává válsz az első lovadnak, sosem felejted el. Van az a fura, lelked mélyéről előtörő, megállíthatatlan "boldogság-felelősség-majdénmegmutatomhogykelleztjólcsinálni" kombó, aminek hetekig nem bírsz megálljt parancsolni és csak lebegsz a rózsaszín ködben, mutogatva mindenkinek szemed fénye fotóit a háziorvostól a főnöködig. Elkezdesz több kiló almával/répával közlekedni, mert egy ilyen fontos eseményt bizony meg kell ünnepelni. Minden nap. Búcsút intesz a szabad hétvégéidnek, meg úgy általában az „édes semmittevésnek”, és innentől kezdve a lovarda lesz a második otthonod. A lakásod meg a harmadik. Lassan hozzászoksz ahhoz, hogy egy személyben felelsz ezért a csodás lényért és mindent megteszel annak érdekében, hogy jó döntéseket hozz vele kapcsolatban. Akár egy jó szülő, aki a legjobbat akarja a gyerkőcének, mindenből. Döntések pedig bőven lesznek, főleg az elején. Ki legyen az állatorvosunk? Ki legyen a kovácsunk? Ki legyen az edzőnk? Mennyi munka, milyen takarmány, mikor pihenjen, kell-e takaró, stb… Megismered a lovadnak olyan egyedi vonásait, amikről nem is gondoltad volna, hogy léteznek. Egy idő után szín, hang, valamint „arc” alapján meg tudod különböztetni az istálló valamennyi lovát és már magad sem érted, hogyan lehetett ez eddig másképp. Míg egy kívülálló továbbra is x darab tök ugyanolyan „barna” lovat lát.
Mindenkinek a saját lova a legdrágább
Értelmüket vesztik az olyan kérdések, mint a „mennyibe kerül egy ló?”, hiszen már belelátsz annyira, hogy tudod, mekkora különbségek vannak a kilónként pár száz forinttól számított, vágóárnak nevezett lélektani alsó határtól egészen a csillagos égig bezárólag. És az is biztos, hogy számodra a Te lovad éri a legtöbbet. Főleg miután rájössz, mennyit költesz rá havonta... De emiatt ne aggódj, egy idő után cseppet sem fog érdekelni. Elkezdesz lovas költségekben gondolkodni és amikor először hagysz ott valami menő holmit az üzletben azzal a gondolattal, hogy ezért háromszor megpatkoltatod és leféreghajtózod a lovadat, ott nyugodtan veregesd meg a válladat a tükör előtt. Ezeket leszámítva csodás időszak veszi kezdetét az életedben. Hozzászoksz, hogy minden egyes nap vár valaki az istállóban és amikor meglátod, függetlenül attól, hogy milyen vacak napod volt, úszni fogsz a boldogságban. Lovagolsz ha kell, ha nem, mínuszhúsztól plusznegyvenig, pályán, terepen, fedelesben, egyedül, társasággal, edzővel. Lesznek céljaid, aztán azok idővel realizálódnak, később pedig, ha keményen dolgozol, el is fogod érni őket. Aztán lesznek újabbak és kicsit más jellegűek. Például jogsit akarsz kéttengelyes ráfutófékes kettesfutóra, a női egyenjogúság és/vagy csak simán a függetlenség nevében. A „kettes” előtag pedig jobb ha elhiszed, pszichológiailag predesztinálja, hogy előbb-utóbb lesz még egy lovad. :)
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)