Magazin

Blog

Sport rákbetegség után - Egy életigenlő nap a Velence korzón

"16 éves élsportoló, gyorsasági kajakos, válogatott kerettag vagyok. Ebben talán még semmi különleges nincs, hiszen sok fiatal élsportoló dolgozik keményen nap mint nap az álmaiért, a jobb eredményekért a pályán vagy az edzőteremben. Az én esetem abban különbözik a sporttársaimétól, hogy olyan helyzetből kellett felállnom ahhoz, hogy folytathassam az életemet és sportpályafutásomat, amelyből csak keveseknek sikerült." - Opauszki Péter története

Öt éves korom óta sportolok, nem tudtam soha elképzelni az életemet sport nélkül. Amióta kajakozom, mindig az élbolyban eveztem, nagy tervekkel és ambíciókkal. A sors azonban négy évvel ezelőtt közbeszólt, és komoly feladat elé állított. Leukémiás lettem, egyik napról a másikra, egy versenyről kerültem a kórházba, ahol nyolc kemény hónapot töltöttem, kemoterápiás kezeléssel. Gyorsan fel kellett nőnöm, életem legnagyobb harcához. Onkológia, kezelések, intenzív osztály, leépülés, fájdalmas, szinte öntudatlan napok, - sokszor kétséges volt, hogy lesz-e tovább. Teljesen leépültem, kihullott a hajam és a szemöldököm, járni sem tudtam, a tolókocsi volt a közlekedési eszközöm. A Szegedi Klinika a Tisza partján van, így amikor kicsit jobb napjaim voltak és néhány percre kimehettem levegőzni, láttam a kajakosokat, amint edzenek a Tiszán. Éreztem, tudtam, hogy nem lehet vége mindennek, hogy meg kell gyógyulnom, mert vár az olimpia!

Péter a szegedi klinikán töltött időben is azt tervezte, hogy mikor térhet vissza kajakozni.

Kopaszon és mindössze 35 kg súllyal, teljesen leépülve tértem haza a kórházból, és első utam a csónakházhoz vezetett, kajakozásra jelentkeztem az edzőmnél. Ő és a klubom is tárt karokkal fogadott, nagyon vártak vissza. Csak annyit kértem, hogy ne kezeljenek betegként, mert már meggyógyultam. Lélekben és a gondolataimban mindenképp. A többszörösét kellett dolgoznom, hogy először utolérjem a korcsoportom, majd hogy visszaverekedjem magam az élmezőnybe.

Péter ma már napi két edzésen vesz részt és célja, hogy megőrizze válogatott kerettagságát.

A kemoterápia mellékhatásai nem múltak el nyomtalanul. Sokáig küzdöttem indokolatlan csontfájdalmakkal, az immunrendszerem is gyenge volt, így sűrűn megbetegedtem, el kellett távolítani a garatmandulámat, és természetesen folyamatosan járok onkológiai kontrollokra is.  Mára megtanultam együtt élni azokkal a körülményeimmel, amelyek a betegségemből adódtak és igyekszem előnyt kovácsolni abból, amit ebből a helyzetből tanultam. Megtanultam legyőzni önmagam, elviselni a fájdalmat, örülni a mindennapoknak, az apró sikereknek, a fejlődésnek. Sokkal alázatosabb vagyok és jobban értékelem az életet, mint előtte. A legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy megtanultam olyan erősen a céljaimra és álmomra fókuszálni, hogy attól semmilyen akadály nem tud eltántorítani. A célom, hogy a legjobb kajakos legyek, álmom az olimpiai arany és bármennyire rögös is az élsportolói út nem tudok más életformát elképzelni magamnak a továbbiakban sem.

Péterrel kipróbálhatjátok a kajakozást májusi sportnapunkon.

A Szegedi Klinikára azóta is minden évben visszalátogatok kajakos társaimmal, hogy az én történetemmel is erőt adjak az ott gyógyulóknak. Ezért is örülök, hogy részt veszek a Decathlon szeptember 12-i, III.  Kerékpáros Családi Napján. A rendezvény központi helyszíne a Velence Korzó lesz, ahonnan elindulva több távon is bringázhatnak a résztvevők, akár az egész tavat is megkerülve.  A bringázók nevezési díjaiból pedig támogatást nyújt a Decathlon az Őrzők Alapítványnak, melynek munkatársai, önkéntesei 1990 óta segítik elhivatottan a Tűzoltó utcai Gyermekklinika daganatos és leukémiás betegeinek gyógyulását. Ezen a napon bárki részt vehet, ám külön figyelemmel és szeretettel fogadjuk a rákbetegségből felépülő vagy már gyógyult gyerekeket és családjaikat. Kövessétek a Decathlon facebook oldalát az esemény híreiért, találkozzunk szeptember 12-én Velence Korzón!

Hozzászólások

(nincs még hozzászólás)