Ahogy beléptünk a Római Teniszakadémia kissé sötét, de hangulatos és élettel teli alagsorában található klubhelyiségébe, rögtön feltűnt, hogy Ági barátságosan üdvözöl mindenkit, az ismerősök vidáman beszélgetnek egymással. Meg is jegyeztem, hogy ezek szerint itt mindenki ismer mindenkit.
"Igen, általában ismerjük egymást. A külföldi játékosokat én annyira nem, mert külföldre nem járok versenyre, de a magyarokat 90%-ban ismerem."
Kicsit kanyarodjunk vissza a kezdetekhez, mióta sportolsz, teniszezel?
"A szüleim javaslatára, 6 éves koromban kezdtem el a teniszt a bátyámmal együtt, mellette zongoráztunk, de az nem volt ilyen sikeres. Pécsett, a Vörös Meteor Egyesületben kezdtem játszani, később pedig átkerültem a Pécsi Egyetemi Atlétikai Klubba, ahol már a serdülőben kezdtem kitűnni. Sajnos az alacsony termetem nem számított nagy előnynek, de megyei serdülő, ifjúsági bajnok is voltam, később pedig 26-30 éves koromban is voltam megyei bajnok. A csapatunk hol NB1-es, hol NB2-es volt. Legjobb helyezésem a magyar ranglistán kb. a 70. hely volt, ha jól emlékszem, de ez már elég régen volt."
Tulajdonképpen 6 éves korod óta folyamatosan teniszezel?
"Majdnem folyamatosan. Amikor harmadik gyermekem, Kata született, 6-8 évet kihagytam. Utána körülbelül 50 évesen kezdtem el a szenior versenyekre járni, onnantól pedig a versenyek 99%-ról valamilyen helyezéssel tértem haza, egyéniben, párosban, vegyes párosban, mindig vittem haza valamilyen serleget."
A családalapítás, munka, teniszezés hogy tudott egyensúlyban maradni az életedben?
"A munkahelyem végig támogatott, azzal nem volt gondom, bármikor vehettem ki fizetés nélküli szabadságot a versenyre. A családalapításba pedig végülis nem zavart be, valahogy mindig végig tudtam mellette teniszezni. Amikor Kata születésekor abbahagytam, az is saját döntés volt, valahogy akkor nem éreztem hiányát a sportnak. Később, amikor Kata nagyobb lett, akkor kezdtem el újra teniszezgetni. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy szívesen indulnék szenior versenyeken. Mindjárt az elsőt, a balatonboglári nemzetközi versenyt meg is nyertem, innentől kezdve már kedvet is kaptam."
Edző segítségével edzel?
"Évente egyszer vagy kétszer játszom edzővel, hogy kicsit helyrehozza az ütéstechnikámat, de anyagilag nagyon megterhelő lenne. Anno, amikor NB1-ben csapatbajnokságon vettünk részt, nagyon jó csapat alakult ki 10-13 tagból, velük a mai napig összejárunk és tartjuk a kapcsolatot. A csapatkapitányunk különösen összetartotta a csapatot, ez az összetartás pedig még mindig megvan, ha bárkinek szüksége van bármire, segítünk egymásnak. Ők mind pécsiek, de közülük csak én járok versenyre, a többiek nem."
Van állandó teniszpartnered?
"Igen, Pécsett, hasonló korú, mint én. Ő is nagyon fitt, nagyon jókat játszunk, kb. 2 órás edzéseket tartunk. Az komoly futás..."
Ez azért nem semmi, még a fiatalabb korosztály számára is példaértékű egy ilyen edzést végigcsinálni... Hogy sikerül karbantartani a fizikai állapotodat?
"Van egy kutyánk, vele nagyon sokat jövök-megyek." Nevetve teszi hozzá: "Muszáj, mert vizsla! Hetente kétszer, háromszor járok edzésre, a gyaloglásaimat is igyekszem a tenisz ritmusához igazítani. Időnként megpróbálok beiktatni tenisz ritmusú futóedzést is. Ez azt jelenti, hogy fél perc futás, 20 másodperc gyaloglás. A teniszben is, a szervák között 20-25 másodperc pihenés van."
Mi motivál téged nap, mint nap?
"Egyrészt jól érzem magam a pályán, másrészt érzem, hogy fizikailag is rendesen karbantart. Nagyon jó a társaság is. A tenisz egy olyan sport, hogy ha valaki egy kicsit is megtanul teniszezni, akkor már többen össze tudnak állni egy pályára, felváltva tudnak játszani. Így ez össze is kovácsolja a közösséget, jókat beszélgetünk közben. Jól érezzük magunkat együtt, drukkolunk egymásnak."
Ezt most is tapasztaltam, hogy milyen felszabadult a hangulat, egyáltalán nem érzem azt, hogy ez egy olyan verseny, ahol mindenki izgul.
"Pontosan. Amikor lejövünk a pályáról, minden feszültség eloszlik, ilyenkor már jóban vagyunk. A pályán néha azért adódik egy kis összezördülés, de amikor lejövünk, mindig megbeszéljük, onnantól kezdve nincs is harag."
Volt komoly sérülésed a pályafutásod során?
"Egy vállsérülésem volt, amikor nagyon sokat teniszeztem és folyamatosan, egyik versenyről mentem a másikra, akkor nagyon fájt a jobb vállam. De szerencsére épp idény vége volt, gyógytornára és fizikoterápiára jártam. Azóta kicsit óvom magam a túlhajtástól. Nem egyszer fordul elő az idősebb korosztálynál, hogy pályán kívül sántítunk, itt fáj, ott fáj, de a pályára lépve ez a fájdalom elmúlik, dolgozik az adrenalin. Van egy Parkinson kóros játékos is, ő már rég kerekesszékben lenne, ha nem teniszezne. A pályán egyáltalán nem látszik, hogy beteg."
Mire vagy a legbüszkébb?
"Idén, Keszthelyen egy „A” kategóriás versenyen megvertem a 2. kiemeltet, így másodiknak futottam be. Illetve most, ezen a nemzetközi versenyen harmadik lettem. Budapest Bajnoka és Magyar Bajnok vagyok a korosztályban, ezekre mind büszke vagyok."
Egy évben egyébként hány versenyen játszol?
"Én viszonylag kevés versenyen veszek részt. Szívesen jövök Pestre, mert itt vannak a gyerekeim, náluk szoktam megszállni. De idén voltam Balatonbogláron is, az egy nemzetközi verseny, azt is megnyertük vegyes páros kategóriában, egyéniben is."
Ági legkisebb lánya, Kata – aki a Decathlonnál dolgozik és hobbija a fotózás – közben szorgosan kattintja a fényképezőgépét, hogy megörökítse a beszélgetésünket az őszi színekben pompázó, napsütötte teniszpálya szélén. Néha-néha ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe és kijavítja, kiegészíti édesanyja beszámolóját. Ennél a résznél szinte méltatlankodva helyesbít:
„Minden hónapban van valamilyen verseny, az szerintem nem a kevés kategória!”
"Nem olyan sok, a többiek több versenyen ott vannak" - szerénykedik Ági, miközben már a klubhelyiség felé tartunk. Közben Kata is feltesz egy-egy kérdést, például, hogy édesanyjának melyik a legkedvesebb tenisz emléke?
"Mindegyik az, ahol nyer az ember. Anno, talán még Kata nem született meg, egy Schmidt lányt megvertem, ez nagy szónak számított. Teljesen kiakadt, hogy egy ilyen öreglány megverte, én 30 körül voltam, ő tizenéves lehetett..."
Milyen terveid, céljaid vannak a jövőre nézve?
"Ameddig lehet, teniszezni fogok. Ahogy idősödik az ember, kihalnak az ellenfelek, és jönnek az eredmények. :) Majd egyszer talán eljutok a világbajnokságra is. De nagyon szeretem a magyarországi pályákat is, szépek és minden szenior versenynek jó a hangulata!"
Beszélgetésünket a Római Teniszakadémia klubhelyiségében zártuk, ahol rövid időre csatlakozott hozzánk a Szenior Szövetség egyik elnökségi tagja, Bíbok Tamás is, aki sok érdekességet árult el a szövetség működéséről, a versenyek hátteréről, a közösség összetartó erejéről. Olyan történeteket, eredményeket említett meg, melyekről sokan nem is tudnak, pedig igazán büszkék lehetnénk ezekre:
"Mit is jelent a szenior versenyzés? 35 éves kortól tekinthető valaki szenior teniszezőnek, 5 éves korcsoportok vannak, 35-40, 40-45, egészen a 85-90 éves korosztályig. Amire nagyon büszkék vagyunk, hogy nálunk a 85 éves korosztály is képviselteti magát a versenyeken, sőt a legidősebb versenyzőnk elmúlt már 90 éves! Ők egyébként a világranglista első 10 helyében foglalnak helyet.
Vannak olyanok is, akik idősebb korban kezdenek el teniszezni és egész komoly eredményeket érnek el. Sőt azt szokták mondani, hogy akik 35-40 évesen kezdik el ezt a sportot, több előnnyel is bírnak: egyrészt nagyon motiváltak, másrészt nincs sérülésük. Van olyan játékosunk is, aki most 55 éves és 40 éves korában volt először ütő a kezében, de már az esélyesek közt szerepel..."
De mit is jelent a szenior versenyzés, teniszezés a számok, korosztályok és eredmények mögött?
"A szenior versenyzés még a sportról, a játék szeretetéről és a barátságokról, közösségről szól. Tulajdonképpen mindegy, hogy az ellenfél milyen nemzetiségű vagy milyen korú, mert egy nyelvet beszélünk, és ez a tenisz. Ez mindenki számára érték."
Hozzászólások
(nincs még hozzászólás)